Chili kirándul

Múlt héten valamelyik nap, Toma kitalálta, hogy vigyük Chili cicát kirándulni ide a környékre. Nem kell nagy távolságokra gondolni, a kiserdőnél távolabb nem gondolkozott semmiben, de odáig sem jutottunk el 🙂 … Pedig Chili ugye nagy világjáró, de más cicaként barangolni, vadászni és más kirándulni ugyebár 🙂 … Szóval kezdetben jött is Chili úr, peckesen sétált Toma mellett, bár láthatóan nem igazán értette a helyzetet, de gondolta, hogy ha hívjuk hát jön ő, bármi sül is ki belőle. Na, ez a nagy elvhűség a szembe szomszéd kertjéig tartott, aki nemrég költözött be – egy férfiemberről beszélünk – és jó fej egyébként, semmi gond vele, de pár hete felment a vércukra azon, hogy egy vakond feltúrta a frissen vetett fűjét, ami alatt egyébként vakond elleni rács van… Na, most Chili átugorva az új kerítésén, éppen ezen a szép friss zöld füvön érzett ingerenciát arra, hogy nagy szükségét elvégezze, és szépen leguggolt a zöld gyep közepén és alkotott egy hatalmasat 🙂 … Mi persze a kerítés utca felőli részén próbáltuk jobb belátásra bírni, de semmi hatásunk nem volt a fejleményekre. Kijött aminek ki kellett és otthagyta, pedig mindig elkaparja, bár az is igaz, jelen esetben ez sem biztos, hogy a legjobb megoldás lett volna… Talán intelligens is Chili, hogy mindezt felismerte 🙂 , nem tudom, az biztos, hogy mi próbáltunk elsunnyogni onnan, mert Chili még a hívásunkra sem reagált. Csak abban bíztunk, hogy mindezt nem nézték végig szomszédék az ablakból, mert az elég ciki lett volna…

Azóta egyébként láttuk a szomszédot, sőt, beszéltünk is vele és ugyanolyan kedves volt, mint eddig. Így az is lehet, hogy valami csoda folytán, nem vette észre a szép füvén éktelenkedő ajándékcsomagot. Vagy észrevette, csak nem látta, hogy került oda. Vagy mindent látott, Chilit is és minket is, de a jó szomszédi viszony érdekében nagyvonalúan szemet hunyt a történtek felett. Végül is mindegy, mi a valóság, én rettenetesen megkönnyebbültem, hogy túlélte a füvét ért megrázkódtatást és nem kapott szívinfarktust, és még a vércukorszintje sem ugrott meg… Lehet, hogy kezd hozzáedződni a Duna-parti kerthez 🙂 …

Aztán pár napja is kirándulni invitálta Toma Chilit, mondtam is neki, hogy nem tanul semmiből 🙂 …Mondjuk most annyival előrelátóbbak voltunk, hogy az utca végéig ölben vittük az uraságot, aki egyébként mostanában odáig fajult, hogy a kapu előtt lefekszik az árnyékba és ott nyervákol, hogy ugyan nyissuk már neki ki a kaput, mert olyan magasan van az az oszloptető, ahová fel szokott ugrani, no comment 🙂 … Szóval visszatérve az újabb kirándulásra, így félig ölben már kijutottunk a kis öbölig, ahol szépen, kulturáltan, igazi jól nevelt macska módjára sétálgatott mellettünk, még az egyik felújítás alatt lévő stéget is megtekintettük vele és egészen el voltunk ragadtatva… Ez az idill egészen addig tartott, amíg a nádas felőli stégről elő nem bukkant egy horgász, peca botokkal, szákkal, és mindennel felpakolva, Chili pedig hanyatt-homlok menekült a ligetes-bokros, nádas melletti részen egészen az utcánkig és gondolom a kerítésünkig rohant, amin nyilván átvetette magát, nem várta meg az ajtónyitást 🙂 … Azóta nem vittük kirándulni, Tomát pedig felvilágosítottam, hogy amire ő vágyik azt kutyasétáltatásnak hívják, és általában kell hozzá egy kutya is 🙂 …