Járműves nap

Máté Balatonról való hazatérése napján mentünk el egyet közlekedni, tulajdonképpen a kellemeset összekötöttük a hasznossal. Ugyanis Máté vonata a kelenföldi állomásra érkezett, úgy 4 óra tájékában, mi pedig egy korai ebéd után szépen leraktuk a kocsit Kelenföld közelében egy parkolóban és onnan indultunk útnak. Igazán szerencsénk is volt, mert aznap az állatkerti kánikulát már kellemes 25-26 fok váltotta fel, úgyhogy még megerőltető sem volt járművezni, illetve azért de, mert a maszkokkal szenvedünk mindketten Tomával, nagyon utáljuk, de 32 fokban rosszabb lett volna abban sínylődni… Mindenesetre a maszk kellemetlensége sem gátolt meg egyeseket abban, hogy amennyit csak lehet közlekedjen, már csak azért sem, mert szinte több mint egy éve csakis autóval jár az érintett, legutóbb tavaly nyáron mentünk ilyen körútra, szóval már hiányzott neki. A 4-es metróval kezdtünk, amivel elmentünk a Fővám térig. Előre szálltunk, így mivel nincs vezető a négyesen, nagyon élvezetes volt a “vezetőfülkéből” szemlélni az utat 🙂 …

Aztán a közelben átszálltunk a 15-ös buszra, mert Toma kikötése volt, hogy buszozni, trolizni mindenképpen szeretne, úgyhogy így tettünk, elbuszoztunk a Kossuth térre, ahol átszálltunk a 70-es trolira. Ott hívott minket Máté, hogy mivel egyszerre 4 vonat is indult abban az időpontban, amit kinéztem neki, az IC nem jó, mert ott Siófoknál vagy valahol át kéne szállnia egy másik járatra, szóval nem azzal jön, viszont, az a vonat, amire felült, jó fél órával később ér be. Egyébként időzíteni sem lehetett volna jobban ezt az infót, ugyanis így teljesülhetett Toma kívánsága, úgy volt, hogy valahol leszállunk a troliról, mert nem lett volna elég idő végállomástól végállomásig utazni, de így megnyílt a lehetőség, úgyhogy mehettünk egy teljes kört, az érintett legnagyobb örömére 🙂 …

Még hamarabb visszaértünk a Kossuth térre, mint ahogy gondoltuk volna, így az egyik padon elnyaltunk egy jégrémet, aztán ha már ott voltunk, megnéztük a régi MTV székházat, ami kis sétával elérhető és amihez régi emlékek kötnek. Toma még úgysem járt ott, érdekes volt neki is, nekem meg furcsa, hogy a nagy zsúfoltságot, az állandó jövés-menés helyét nagy csönd váltotta fel…

Innen már csak a 2-es villamossal mentünk megint Fővám térig, ahonnan vissza metróztunk Kelenföldre, szigorúan megint a vezetőfülkéből nézve az utat 🙂 . Még éppen megtaláltuk, hogy Mátét melyik vágánynál kell várnunk és már érkezett is a vonat 🙂 . Hazafelé még megálltunk Mekit venni, az újra találkozás örömére 🙂 …