Barátozás és pecaverseny

Nagyjából az egész hétvégét összefoglalhatom a címmel, de a barátozás, az tulajdonképpen az elmúlt hetet is lefedte. Ugyanis mindenkinek kijutott belőle többször is 🙂 . Máténak rengeteg programja volt a héten egyik nap ezzel találkozott, a másik nap amazzal, tényleg szinte követhetetlen volt, hogy melyik nap mit csinál éppen. A leghosszabb a hétvégéje volt, amikor szombat délután elvonult az egyik barátjához, ahol ott aludt, vasárnap pedig estefelé jött haza, mert napközben a városban barangoltak, moziztak, szóval élték kamasz életüket 🙂 …

Pénteken mondjuk az egyik ilyen programmentes szünetben még én is jól jártam, reggel – ahogy már talán írtam 🙂 – a pedikűröshöz is eljutottam, délután pedig az egyik barátnőmmel cukrászdáztunk, jó is volt és rég is volt, hogy ilyesmi ilyen simán összejött 🙂 . Természetesen Toma sem maradt ki semmiből, úgy érzem elég programdúsak a napok, akkor is, ha nem nyaralunk, mert azért idén tényleg nem a nyaralás viszi el a legtöbb időt. Bár ez már nem is olyan egyszerű nálunk, főleg Máté miatt, ő már nem díjazza annyira a hagyományos nyaralgatást és már neki is programjai vannak, amikhez igazodni kell, meg azért igénye sem úgy van rá, mint eddig, szóval nagyon össze kell hangolni mindent. Most például maradhatnánk majd Alsóörsön az egy hét helyett 10 napot is, de Máténak már az az 1 hét is sok, meg BL kezdődik (!) – vicces tényleg 🙂 – ugye most a vírus miatt kivételesen augusztusban, és azt másokkal együtt is nézni szeretné és azt már Toma sem akarja, hogy mondjuk csak velünk nyaral (értsd Máté nélkül), mert az olyan dedós 🙂 , a lényeg, hogy nem olyan egyszerű semmi, mint amilyennek látszik 🙂 …

Jól elkanyarodtam, szóval most jól kijut mindenféle programokból, nem is sejtettem, hogy ennyire. Mert a múlt héten jártunk dunai szabadstrandon is, aztán valamelyik nap járművezni mentünk és közben a Belvárosi Plébániatemplomban nyílt kilátót is megnéztük, ami annyira jó volt és nem csak a kilátó, hanem maga a templom is bejött nagyon Tomának is, meg szerintem más gyerekeknek is tetszene, mert rengeteg érdekesség van ott, amire nem is gondoltam volna, tényleg szuper volt! Aztán valamelyik délelőtt itt nálunk a Duna-parton bóklásztunk és összefutottunk Toma egyik osztálytársával családostul, akik az egyik partszakaszon horgásztak éppen. Már a karantén alatt is egyszer véletlenül találkoztunk velük ugyanitt, tőlünk pár percnyire, de akkor is éppen biciklizésből jöttünk hazafelé, most pedig délután még mentünk valahová és nem maradhattunk egész napra, egyesek legnagyobb sajnálatára… Az osztálytárs Norbi, most kezdett horgászni tavasszal, de nagyon élvezi és ott ragadtunk náluk akkor, talán szerda délelőtt jó sokáig, kicsit együtt is pecáztak a skacok, még az ebédünk is veszélybe került, hogy mikor készül el 🙂 , ezért most már a fiúk nyomására is, be kell vezetni egy közös pecás napot velük, valószínűleg itt a parton 🙂 …

Na, de visszatérve a hétvégéhez, ami extra gyorsan elszaladt! Szombaton az esőnapon, Toma Vince barátja jött át hozzánk és szerencsére csak délelőtt esett az eső, szóval fürödni azért nem fürödtek az érintettek, de legalább a kertben jól elvoltak már délután, fociztak, futkároztak és Chili cicáztak, töménytelen mennyiségben. Nem is gondoltam volna, hogy ez a “cicázás” ennyire jól leköti őket, most nagyon élvezik mindketten, azért is, mert Vince emeletes házban lakik és nagyon szeretne macskát, de ott ugye érthető okokból nem lehet, úgyhogy itt nálunk éli ki magát ilyen értelemeben, Toma meg alapjáraton imádja az állatokat, a cicákat különösen 🙂 , de mindez elmondható a kutyákra is, ami (még egyelőre) ugye nincs a háznál 🙂 … 

Vince estig maradt, de most nyolcig azért hazavittük, mert másnap korán kellett kelni, ugyanis 6-kor indultunk Törökbálintra, ahová csak és kizárólag Tomát nevezte be a Családfő, gyerek horgászversenyre! Ez már Toma nagy álma volt, hogy ő is versenyezhessen, már tavaly is többször szóba került, de azt hiszem akkor még korai is lett volna. Most is nagy türelmet igényelt és gyerekeknek hosszú is volt egy picit szerintem, kilenctől délután négyig volt a verseny, mindenféle kategóriában, köztük gyerekben is. A lényeg, hogy Toma legnagyobb örömére második lett a versenyen, tényleg szuper volt és nagyon nagy sikerélmény volt ez neki, annyira örültünk mi is, majd rakok fel képeket mindenképpen 🙂 !

Amire lement a mérlegelés és a díjkiosztás, ahol érmet, sapkát és még etetőanyagot is kapott a nyertes 🙂 , már 6 is elmúlt amire hazaindultunk. Hazafelé felvettük Mátét is, aki akkor igyekezett szintén hazafelé 🙂 , meg vettünk Mekit is mindenkinek, és nagyon korán kidőltünk mindannyian, a kicsit strapás hétvégének köszönhetően 🙂 …