Talán másfél hete, egy borongós, hűvösebb napon mentünk fel a Budai Várba, hármasban a fiúkkal. Több oka is volt annak, hogy oda mentünk, de az első és legfontosabb, hogy Máténak is volt hozzá kedve, közvélemény kutatásomra egy laza lenne kedvemmel válaszolt, ami azért mostanában elég ritka, ha egyszer-kétszer van ilyen a nyáron, az már ajándék. A másik, hogy a 150 éves Sikló tiszteletére – meg gondolom turista hiány miatt is – gyerekjeggyel utazhat mindenki a Siklón, ami azért nem egy mellékes szempont, ismerve a jegyárakat 🙂 , ráadásul Toma még nem utazott rajta, szóval várólistás volt 🙂 ! Egyébként meg a karantén alatt olvastunk pont a Halászbástyáról, az egyik Olvasókönyves olvasmány volt és Toma nem emlékezett rá, pedig a Várban és a Halászbástyánál többször jártunk már, akkor – olyan április lehetett – elhatároztam, hogy mindenképpen megnézzük, ha egyszer feloldanak mindent, de akkor ez eléggé távolinak tűnt 🙂 … Aztán van nekünk egy könyvünk, A várnegyed titkai, Tittel Kingától, ami szerintem nagyon szuper, ő írta a Mesélő Budapestet is, és az első ilyen kisebb útikönyve ez a várnegyedes könyv. Szóval ebben annyi, de annyi jó kis érdekesség van, ami gyerekeknek is nagyon izgalmas, most is ebből olvastunk és tájékozódtunk ott is, és nagyon bevált! Aztán a negyedik szempont az volt, hogy olvastam Beánál, hogy milyen kevesen vannak turisták a Várban és ez tényleg így van, amikor ott voltunk azért kicsit többen voltak, mint Beánál a képeken láttam, de még ez is messze nagyon jó volt a túlzsúfolt turistás emlékeimhez képest, ez pedig megadta a végső löketet 🙂 …
Szóval a Siklónál kezdtünk, Toma nagyon élvezte, ugye még nem utazott rajta és olyan különleges volt neki az egész, nagyon tetszett 🙂 !
Ahogy felértünk elcsíptük az őrségváltást, végig is néztük,
a kilátás pedig gyönyörű ott (is) 🙂 .
Aztán barangoltunk ott a vári utcákon és én már rengetegszer jártam arra, de most éreztem magam a legjobban, mert tényleg nagyon kevés turista volt! De más se nagyon járkált ott fent, páran ugyan voltak rajtunk kívül is, de ez a rosszabb időnek is betudható volt, nyilván nagyobb kedv van hűvösebb időben nézelődni. Szóval jó volt az egész, nagyon is! Már csak ott, azokon a vári utcákon is szuper volt járkálni,
aztán valahogy kilyukadtunk a Ruszwurm cukrászdánál, mindenképpen be akartunk ülni, de későbbre időzítettük volna, viszont ha már ott volt velünk szemben, akkor bementünk. Belülre ültünk, ahol senki nem volt, csak kint ült pár vendég, de egy ilyen gyönyörű történelmi cukiban szerintem vétek a teraszra ülni, ami szép ugyan, de össze sem lehet hasonlítani a belsővel. Tomát külön lenyűgözte, hogy majdnem 200 éves a hely és a kezdetektől cukrászdaként üzemel, a világháborúkat és mindent átvészelt, még a berendezés is ugyanaz, ami azért elképesztő szerintem! Tomát is ez érdekelte a legjobban – a könyvben olvastuk – és még azt is megtudtuk a pincértől, hogy állítólag ahová leültünk az Sissi királyné kedvenc helye volt a cukrászdában, amit nagyon szeretett a krémesei miatt. Így Máté kipróbálta a krémest – ami tényleg csoda finom egyébként – Toma fagyi kelyhet evett, én pedig lattét ittam 🙂 .
Majd megnéztük persze a Mátyás templomot is,
és megint a könyvnek köszönhetően élvezetes volt még Tomának is, ugyanis én sem tudtam, de van a templom egyik tornyán egy fekete holló, ami gyűrűt tart a csőrében, Mátyás király miatt került a templomra, hiszen az ő címerállata volt ugye a holló és tényleg tök jó volt rábukkanni 🙂 !
Persze megnéztük az olvasókönyv miatt is a Halászbástyát 🙂 , és nemcsak néztük, sétálgattunk is rajta, ugyanis most ingyenes az egész…
Aztán jött a Tóth Árpád sétány, ami szintén gyönyörű,
közben megint csak a könyvben van egy rész, Keresd meg címmel, amikor a nevesebb utcákban le vannak fotózva szobrok, címerek, egyebek, amiket meg lehet keresni. Mi az Úri utcában az egyik ajtó fölött a Széchenyi címert találtuk meg 🙂 …
És mivel retúr jegyet vettünk, a Siklóval mentünk lefelé is 🙂 …
Tényleg szuper jó nap volt, emlékezetes marad!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: