Balatoni szülinap

Toma nagy kívánsága volt az, hogy a Balcsin legyen a szülinapja… Ezért át is kellett szervezni a nyaralást, eredetileg ezen a héten mentünk volna, de sikerült egy héttel előrébb hozni, örültünk is neki nagyon 🙂 ! Szombaton mentünk Alsóörsre és másnap volt a nagy nap, úgyhogy rá is tudtunk készülni. A szombat reggelt még itthon, egy kis répatorta sütéssel kezdtem 🙂 , mert az illetékesnek ez a kedvenc tortája és természetesen azt kért 🙂 … Úgyhogy a sütőformában leszállítottuk a helyszínre, vittem hozzá mascarponét, amit másnap dobtam össze a tetejére.

Toma nem bízta a véletlenre, komplett programterv volt a tarsolyában a nagy napra, mint mostanában szinte mindenre 🙂 . Úgyhogy az egész napot ennek szenteltük, úgy csináltuk, ahogy szerette volna, és a legjobb az egészben az volt, hogy tulajdonképpen ez mindenkinek nagyon jó volt, lehet egyébként is így terveztük volna (na jó, a gokartot én kihagynám a repertoárból a veszélyessége miatt, de az egy dolog, hogy én kihagynám és egy másik, hogy az érdekelt kedvéért úgyis beleraktam volna 🙂 …).

Szóval már délelőtt a strandon virítottunk, rengeteget fürödtünk és természetesen, mint minden évben, vízibicikliztünk, és ahogy tavaly is, most is volt, hogy a két fiú tekert, volt, hogy a Családfő Mátéval és persze volt olyan is, hogy Tomával. Az meg egy kifejezett előnye a fiús anyaságnak, hogy ilyenkor én hátul lógathatom a lábam és élvezhetem az egészet 🙂 !

A strandon ebédeltünk, természetesen lángost, mi mást, itthon is az készült volna az ünnepelt tiszteletére 🙂 , aztán 3 óra előtt nem sokkal összecuccoltunk és rohamtempóban felgyalogoltunk a házba, mert kezdődött a Forma-1-es futam, amit ugyebár egy ilyen nevezetes ünnepnapon pláne nem lehet kihagyni 🙂 ! Közben én gyorsan kikevertem a mascarponét porcukorral, rákentem a tortára és most még elégedett is voltam, mert olyan jó rusztikusra sikerült valahogy a kanállal kenni a tetejét 🙂 . Nagy para volt, hogy a gyertyát, tűzijátékot, de még inkább az ajándékokat ne hagyjuk otthon 🙂 , bár az előzőeket biztos pikk-pakk beszereztük volna az ottani közeli cukrászdában (bár a feszített programterv miatt nem nagyon lett volna rá idő 🙂 ), de az ajándékot tuti nem tudtuk volna, mert Fradis kívánság volt, szurkolói sál és óra 🙂 (!), meg még egy-két apróság a Fradi shopból 🙂 . Előző este, inkább éjjel, Mátéval lufikat fújtunk, amiből egy-kettő csak úgy magától szét is durrant, de azért maradt még szerencsére bőven, gyerekpezsgőt pedig a közeli alsóörsi boltban vettünk, érkezésünk percében, mert természetesen azt már nem szerettük volna lecipelni 🙂  . A futam egy kevésbé érdekes szakaszán felköszöntöttük az ünnepeltet 🙂 :

Utána gyorsan összekaptuk magunkat és indultunk is gokartozni! Már tavaly, csak halkan jegyzem meg, a Balatoni nyárban láttunk viszonylag közel hozzánk, Balatonudvarin egy olyan gokart pályát, ahol kisebb gyerekek is tudnak gokartozni. Tavaly el is mentünk, de még nem volt a legjobb Tomának, nem tudta jól vagy inkább biztonsággal elérni a pedálokat, így akkor ki kellett hagyni. Most már sejteni lehetett, hogy nőtt annyit, hogy tudjon menni az autóval és így is lett. Bár volt vészforgatókönyvünk is, ha esetleg mégsem lett volna jó az illetékesnek, akkor bobozni mentünk volna, bár az már Máté szerint nem olyan izgi, de biztos bevállalta volna azért 🙂 … Nekünk többször részleges szívmegállásunk volt a pálya szélén a Családfővel, mert Máté ilyenkor átkapcsol valami más üzemmódba és megy mint a meszes, de persze legfőképp Toma miatt izgultunk, akit még a Családfő sem tudott utolérni, pedig mindent beleadott… Egyébként az a pálya nagyon kis szimpatikus, kedvesek az ottaniak és a nagy előnye, hogy akkor amikor ott voltunk, senki nem volt a pályán rajtunk kívül, ami nagyon nagy előny, mert a Hungaroringen mindig vannak, nem is kevesen és ez Toma szempontjából nekem veszélyesnek tűnik, de még így is, hogy csak ők voltak, halálra izgultam magamat. Toma még így is ment külön egy teljes futamot, mint ünnepelt 🙂 , nagyon élvezte természetesen, és az ottani segítő nekünk nagyon megdicsérte, azt mondta a főnökének, akié a pálya, van egy picit nagyobb fia és legalább olyan jól megy a pályán Toma, mint ő, pedig neki bőven van lehetősége gyakorolni 🙂 …

Az ilyen szülinapi programokban az a külön jó, hogy legalább ugyanúgy élvezi Máté is, mint Toma és ez a fordítva is igaz, Máté szülinapján 🙂 …

Aztán itt még mindig nem volt vége a programok sorának, jött mondjuk közbe egy nem betervezett is, ugyanis Balatonfüreden már tavaly is kiállítottak több Ferrarit az egyik benzinkútnál, akkor is megcsodáltuk őket, fotó is készült, mint ahogy most is 🙂 :

Az esti tennivalóról is gondoskodott a programszervező, ugyanis nagy vágya volt, hogy menjünk esti fényeket nézni autóval 🙂 (itthon is ez a vágy, amit éppen mostanában tervezünk megejteni 🙂 ). Mivel vacsorára egy kis Mekit szeretett volna az ünnepelt, adta magát a dolog, hogy Veszprémbe autózzunk, mert csak ott van ugyanis Meki a közelben 🙂 . Úgyhogy a napot egy tényleg szuper esti városnéző körúttal zártuk, végigautóztuk Veszprém belvárosát, jártunk a színháznál is amit én nagyon szeretek, mentünk a Viadukton is és a vár közelében, szóval minden szép helyet megnéztünk. A végén persze Mekiztünk is és nagyon elégedetten, de jó fáradtan is zártuk a 9. szülinapot, de az is biztos hogy élménydús és örömtelien emlékezetes marad 🙂 !