Napi ügyek

Az augusztus soha nem a lézengős hónap nálunk, sok minden van eleve ilyenkor, elsősorban mindkét fiú szülinapja, általában ilyenkor nyaralunk is és már ott figyel az iskolakezdés is mindig, hogy csak a legalapvetőbbeket említsem. De persze mindig jön más is hozzá, úgyhogy ilyenkor azért már kicsit olyan nyughatatlan vagyok, fejben már ezt és azt tervezgetek, közben meg Toma ragaszkodik a nyár szelleméhez, amit meg is értek, amíg lehet én is ragaszkodom hozzá 🙂 …

Most meg még ráadásul Tomának szülinapi bulit is szervezünk, már tavaly is nagyon szerette volna, és akkor valahogy kicsúsztunk az időből, úgyhogy most azon vagyunk, hogy bepótoljuk. Vasárnapra már vagy 15 gyerkőc jön majd, nem hozzánk szerencsére 🙂 , hanem a kedvenc szabadidőpark focipályájára, mert az volt a kívánság, hogy focipályán legyen a szülinap 🙂 …. Az is lehet, hogy többen lesznek, mert állandóan bővül a lista, tesók csapódnak a képbe, előrelátóan 24 db, vagyis 4 csomag papírtányért vettem, remélem elég lesz 🙂 …

A napok meg rohannak, egyszer sütünk-főzünk, aztán piacolunk, szülinapi bulira és egyébként is vásárolunk, azért minden nap rójuk az útjainkat is itt a Duna-parton, ebédbefizetés intéződik a szülői csoportban információcserével, ofővel beszélgettünk hosszasan telefonon, szóval valahogy hirtelen a nyaralás után, belecsöppentünk az iskolakezdős dolgokba… Még semmit sem vásároltunk konkrétan, se füzeteket, se semmit, de lehet, hogy jövő héten ráfanyalodok. Még konkrétumokat az ofőnk sem tud az iskolakezdésről, hogy pontosan mi, hogy lesz, kell-e például maszk vagy bármi, azt az intézkedéstervet várják suli szinten, amiről a hírekben is hallani, hogy hamarosan megkapják az iskolák…

De őszintén szólva vérzik a szívem, hiába volt itthon fél év vagy pont azért, még gondolni sem szeretek a sulikezdésre, sőt, szerintem én is nagyon rosszul fogom megélni… A fiúkról ne is beszéljünk, Toma szerintem rémálomnak tartja kis túlzással 🙂 , nem is tudom mi lenne akkor, ha nem érezné jól magát a suliban, nem lenne ennyi barátja ott az osztályban és nem kötődne úgy Erika nénihez, ahogy kötődik… Elképzelni sem tudom…

Máté pedig konszolidáltan nem várja a kezdést 🙂 , pedig ő nagyon unta a karantén végén az online tanulást! Végig azt mondta, hogy soha többet, mert persze élvezte az előnyeit és szerette is, hogy nem kell korán kelni és egyebek, de nagyon unta az egészet és hiányzott neki a társaság. Most viszont így biztos tök jól ellenne, hogy mondjuk a suli itthonról megy, de ugyanúgy élhetné az életét, mint most nyáron, hogy hol ezzel, hol azzal találkozik, ide ruccan pár napra, meg amoda 🙂 , na de hát ez járhatatlan nyilván. Szóval ő is nagyon nem akar a kezdésre gondolni, és már most tolná az itthoni irányba 🙂 …

Apropó Máté! A hétvégén buliban volt, szombaton bringával mentek Dunaharasztira (!) többen – mondjuk nincs messze – ott is aludtak és nagyon jól érezték magukat. Viszont hazafelé jövet óriásit zakózott a bringájával, a lejtőn lefelé jövet  a hátsó féke elszállt. A két alkarján elég nagy részen lejött a bőr, amikor megjelent a kapuban, szerintem lefehéredtem, ahogy kinézett a totál saras pólójával és nadrágjával együtt 🙂 … Mondtam is neki, hogy boldogok lehetünk, hogy ennyivel megúszta, mert a fejét is beverhette volna, de el is törhetett volna a karja vagy a lába, elég jól sikerült irányítania az esést. Azóta ápolgatjuk a karját, ami egy-két napig levedzett, betadinoztuk, meg kenegetjük, de most már sokkal jobb a helyzet, besebesedett. Mondjuk ez a kis esés, nem gátolja társasági életében , most is jön és megy, jövő héten a hosszú hétvégén újra Balatonozik a barátokkal, remélem baj nélkül 🙂 …

Kicsit strapás ez a nagy önállósodás néha nekem is, ilyenkor még egy kicsit örülök is, hogy szeptembertől szürkébbek lesznek a mindennapok, de ezt visszaszívom, mert még így is simán lecserélném ezt azzal, ha még maradna a nyár és a szünet 🙂 …