Tihanyi Levendulaház

Ezer és ötszáz éve terveztem, hogy megnézzük a Levendulaházat, de mint olvasható, eddig ez nem így történt, pedig minden évben bejárjuk Tihany egy vagy több részét. Egyébként volt még egy amolyan bakancslistás hely, ahová eljutottunk ezen a nyáron, ami eddig váratott magára. Ezt a látogatást mindig tologattam, mert úgy voltam vele, hogy a fiúk nem biztos, hogy nagyon élveznék, de talán érdemes volt várni pár évet a dologgal 🙂 – ami mondjuk nem volt ily tudatos 🙂 – mert most mindenki jól érezte magát.

Aznap, amikor a Levendulaházba mentünk, kicsit szeles, borongós, de strandidő volt, éppen ezért a délután közepéig a strandon virítottunk, egészen addig, amíg nem jött egy kisebb eső, mert akkor felcuccoltunk és a szállásra mentünk. Egyébként akkor, csak pár csepp esett, de valahogy utána nem volt vonzó már a fürdés, ezért visszaérve és egy kis kávézás, zuhany és egyebek után elindultunk Tihanyba.

Amire odaértünk, pedig 20 percnél nem nagyon több az út, már esett is az eső, úgyhogy kifejezetten örültünk, hogy a Levendulaház volt most kivételesen a célpont. Amíg bent voltunk csak esett kint rendületlenül, ezt a pocsolyák nagyságából mértük fel utólag 🙂 , mert mi ott bent semmit nem érzékeltünk. Meglepően érdekes volt mindkét fiúnak az egész, Tomát érdekli a vulkánokkal kapcsolatban minden, ott pedig a kiállítás nagy része erről szól. Máténak pedig pont azért volt jó, mert egy csomó minden előjött neki, amit tanult – egyébként én is meglepődtem, hogy mikre emlékszik földrajzból 🙂 … 

A legjobban mindenkinek az interaktív eszközök tetszettek persze, naná, de jó volt a mocsarat szimuláló rész és a vulkánbelső is, sőt még a levendulakészítés fortélyait is végignéztük 🙂 …

Amire kiértünk egy levendula szörppel és levendulaolajos fújókával, a Szent Lukács olajjal lettünk gazdagabbak, ez utóbbi jó a gyulladásokra is, a Családfőnek ha nem is gyógyította meg, de hasznos a hátfájásra és kipróbáltan enyhíti most már többünknél a szúnyogcsípés kellemetlenségeit. Amire kiértünk, már csak szemerkélt az eső, azért a kinti tanösvényt még bejártuk, a belső tónál az ürgéket is jó lett volna szemügyre venni, de valahogy senkinek sem volt kedve cuppogni a sárban, úgyhogy ez jövőre maradt…