Kicsit nekem is furcsa, hogy így ugrabugrálok az időben, ha jól számolom, több, mint két hete, a nyaralás alatt volt ez a nagy, túrás napunk. Azon a kedden a révfülöpi mólón kezdtünk, azt eldöntöttük előre, hogy ha már ott vagyunk, a környező felvidéken, mindenképpen megnézünk valami régről ácsingózó úti célt. Mivel a szentbékkállai ingókövekre mindenki rábólintott, célba vettük a köveket, elsőre mondjuk Toma nem igazán értette, hogy mi érdekes lesz azokban az állítólagosan mozgó kövekben 🙂 …
A Balaton felvidék csodás, mindig megállapítom, sőt, nyaralni is érdemes lenne ott, bár erről szintén Toma, de azt hiszem Máté is csitítgatott, hogy jó-jó szép meg minden, na de hát gyorsan a Balcsiban fürödni onnan kivitelezhetetlen, ami ugye döntő szempont 🙂 . Szóval nagyon szép úton kocsikáztunk, szinte alig találkoztunk autóssal is, úgyhogy nagy meglepetés volt, hogy az ingókövek helyszínének még csak a közelében is, kisebb tumultus alakult ki, hogy ki hol álljon meg és parkoljon a mezőn 🙂 – ezt a fotók nem adják vissza, pedig így volt – olyan volt, mintha a Balatonon nyaralók fele, ezt a programot találta volna ki magának aznapra 🙂 …
Azért csak sikerült parkolni is és onnan rövid sétával az ingóköveknél voltunk, a legingóbbra még fel is másztunk közösen 🙂 . Na jó nem teljesen közösen, a Családfő csak segédkezett nekünk, mert nem is volt olyan egyszerű, én meg a farmeromban szerintem nem is voltam ehhez hozzáöltözve 🙂 .
A nagy mászás előtt és után persze a többi kőre is fel kellett mászni egyeseknek 🙂 , de a környezet is mesés volt, ott is bóklásztunk picit…
Miután kiéltük magunkat a kőtengerben, és valahogy kiszenvedtük magunkat a kocsisorból kifelé menet is 🙂 , természetesen nem Alsóörs felé vettük az irányt 🙂 …
Hát, ezen a téren még nekünk is van hová fejlődnünk 🙂 …
Olyan gyakran mi sem sajnos 🙁
Jaj, de jó nektek, hogy arrafelé vagytok/voltatok 🙂 ! Mi ilyen gyakran sajnos nem járunk arra 🙂 , de azt hiszem a fiúk továbbra is a “lenti útra” és nyaralásra szavaznak 🙂 , úgyhogy ez marad a kirándulás kategória 🙂 …
Nekünk az egyik kedvencünk az általunk ” felső út”-nak nevezett út, ami Zánkától megy Tapolcára. A Káli-medence nekem is szívem csücske, és az ingóköveknél is többször jártunk már, legutóbb épp most hétvégén 🙂