Hegyestű

Szentbékkálla után, már az autóba szállás előtt eldöntöttük, hogy ha már ott vagyunk, akkor főleg nem hagyhatjuk ki Hegyestűt, ami a “kőtengerhez” nagyon közel is van, még ráadásul 🙂 . Így aztán végre eljutottunk Hegyestűre is, ami egy geológiai bemutatóhely is egyben és nem mellesleg, a Levendulaházban a vulkáni működésekkel kapcsolatban is nézegettük az interaktív táblán. A 8 millió évvel ezelőtt működő vulkán, egyszerűen lélegzetelállító, valahogy olyan  tekintélyesen magasodik a tájba, engem lenyűgözött, de nem csak én voltam így ezzel 🙂 … Még Tomát is levette a lábáról, meg persze Mátét is, a Családfő nem mondta, de látszott rajta 🙂 . Legkisebbünk viszont, aki addig kicsit duzzogva jött velünk, hogy jó-jó érdekes volt az ingókövön állni meg minden, de most minek megyünk már egy másik kőhöz, még, ha az hegy is és egyáltalán 🙂 , sokkal jobb lenne strandolni és hasonlók 🙂 …

Ott viszont ő is meghökkent, tényleg lenyűgöző látvány az egész. A hegy lábánál a kőtárlatot is megnéztük, persze építeni is kellett belőle és nem is Toma lett volna, ha nem kérdezi meg, hogy elhozhat-e egy követ magával onnan, a vulkántól, ahogy ő hívta 🙂 – persze magunkkal hoztunk egyet, hiszen még itthon a kiserdő felé a töltésen is állandóan hazahozunk párat, ott sem lehetett kihagyni 🙂 …

Először kicsit strapásnak tűnik, hogy felküzdjük magunkat a kilátóhoz a hegytetőre, de nem olyan vészes amilyennek kinéz, sőt könnyebben és gyorsabban felértünk, mint ahogy számítottunk rá, persze mert lépcső vezet felfelé 🙂 . Megéri megmászni a hegyet, mert csodaszép a kilátás, nagy élmény volt ott lenni 🙂 :

Leérve úgy volt, hogy Alsóörs felé vesszük az irányt, de közbejött egy kis kitérő 🙂 …