Siófoki Víztorony és Fordított ház

Hazautazásunk előtti napon Máténak kedveztünk egy picit, mert ő mostanában nyüzsgő helyeken akar lenni. Ilyen Siófok ugyebár, ami nekem ugyan nem a kedvencem, de arra emlékszem, hogy kb. ennyi idősen, mint most Máté, nagyon is szerettem ott nyaralni 🙂 … Úgyhogy az egyik nap arrafelé vettük az irányt, mert erdőbe, és úgy egyáltalán a természetbe senki sem akart menni – rajtam kívül 🙂 – úgy voltak vele, hogy a keddi 4 helyszínes túrázgatás legyen elég nekem 🙂 . Kicsit mondjuk elmértük magunkat, mert azt hittük, hogy aznap nem lesz az az igazi strandidő és délelőtt nem is volt annyira, de már kora délután az lett, pedig aznap nem fürödtünk a Balcsiban, szerintem Toma legnagyobb sajnálatára – de azért, hogy őt is kompenzáljuk (úgy tűnik mostanában állandóan kompenzálunk valakit 🙂 ), másnap meg egész nap strandoltunk.

Szóval megint csak kompoztunk egyet, Tihanyból Szántódra, (ez a fotón a másik komp egyébként 🙂 ),

aztán mivel útba esett, egész pontosan mellette mentünk el, bementünk a Fordított Házba, szóval a cím is fordított  🙂 . Nagyon jópofa hely az egész, mert egy feje tetejére állított ház, tulajdonképpen és nagyon furcsa benne jönni-menni. Amikor beléptünk, már hallottuk a távozóktól, hogy hányingerük van, akkor mosolyogtunk rajta, mondjuk nekünk nem lett, de olyan furcsa nyomás volt a fejünkben, ahogy közlekedtünk bent, nem is tudom, olyan fejfájás előtti állapothoz tudnám hasonlítani… Nehéz volt nagyon haladni bent, csúszkáltunk jobbra-balra 🙂 , vicces volt és tényleg érdekes, Toma is nagyon élvezte, hogy szó szerint minden a feje tetején áll 🙂 :

Kiérve egészen megkönnyebbültünk, hogy normális talaj van a lábunk alatt 🙂 , de tényleg nagyon bejött mindenkinek, érdekes volt, bár Toma azt is mondta, hogy szédült bent picit, hát nem tudom, annyira talán mi nem, de azért kint jobb volt 🙂 …

Utána már a Víztoronyhoz mentünk, de ez a sorrend nem ajánlott, szerintem jobb előbb Víztornyozni és utána a feje tetején álló házban lenni 🙂 . Nem tudom mitől, de nekem ott bent olyan émelygésem volt végig, pedig én nem vagyok az a rosszul lévős típus. Soha a legnagyobb melegben sem szédültem vagy lett hányingerem, soha életemben nem ájultam még el és ilyesmi nem kerített akkor sem a hatalmában, de mindenki megütközve fogadta, hogy nem érzem jól magam, illetve tényleg olyan émelygésem volt 🙂 … Azért ennek ellenére felmentem persze a toronyba, ahol csak lifttel lehet közlekedni – amit akkor nem is bántam 🙂 – viszont ott fent van egy kávézó, ami forog és tök jó egyébként, de először azt hittem, hogy még szédülök is, komolyan eltartott egy ideig, amire rájöttem, hogy a hely forog körbe-körbe szépen lassan 🙂 …

Aztán persze kimentünk kívülre is és körbe sétáltuk az egészet, a kilátás is szuper, de annyit akkor nem fotóztam 🙂 :

Leérve egyébként minden bajom elmúlt, szóval szerintem a fordított ház kavart be. Lent fagyiztunk egyet (illetve a fiúk, én akkor még nem kívántam annyira semmit 🙂 ), szép az a kis belvárosi rész. Körbenéztünk még ott a környéken, Máté is végre a saját ízlésének megfelelően érezhette magát 🙂 …

Aztán visszafelé vettük az irányt, mert már eléggé benne jártunk a délutánban. Most nem komppal, hanem végig autóval mentünk és túlhajtottunk Alsóörsön, mert ki akartuk próbálni Füreden a Borcsa éttermet, amiről sok jót hallottam. A strand után, a Tagore sétányon van az étterem és első ránézésre – meg a helyszín miatt is – elég drágának néz ki. De megnézve az étlapot, teljesen középáras kategória és nagyon jó hely szerintünk is tényleg 🙂 ! Szuper ott ücsörögni, kint ültünk le és nagyon jól éreztük magunkat, ráadásul minden nagyon finom volt, úgyhogy legközelebb is megyünk, az tuti!

Ezt amolyan búcsúztató vacsorának szántuk, mert másnap már délelőtt kipakoltunk a szállásról, viszont délelőttől estig a strandon voltunk, úgyhogy ott is “elbúcsúztattuk” a nyaralást 🙂 …