Kezd futószalagon elrohanni az iskola előtti időszak, a hosszú hétvégés-csonka hét úgy ahogy volt elszáguldott, és ez a mostani sem ígérkezik jobbnak, már előre tele vagyunk legfőképp kötelező programokkal. Ilyen lesz a füzetek, írószerek beszerzése, most jöttem rá, hogy benti cipője sincs az alsós delikvensnek, jól mutatja állapotomat, hogy egy CCC reklámból jutott eszembe egyáltalán, hogy kell olyan is 🙂 … Ugyanis amióta iskolás az érintett, mindig ott vettünk focis szandálszerűséget 🙂 , olyan mintha sose jártunk volna suliba 🙂 …
Aztán, ugyan nem tudom lesz-e évnyitó egyáltalán, mert még semmi infót nem kaptunk, de kéne valami olyan nadrág, ami sulis ünnepségekre is jó – bár lehet nem kéne túlspirázni ezt az egészet, mert ebben a tanévben nem hiszem, hogy sok közös ünnepség lesz – és mondjuk máshova is fel lehet venni, nem szeretem és már egy ideje nem is veszek olyan alsót, ami csak ünnepségekre használható. És néhány póló sem ártana, mert sok kinövődött, a programokhoz pedig szorosan hozzájön a heti 2 edzés, ma még sportorvosi is lesz előtte, szerencsére a pályán, nem a Sportkórházban. Tulajdonképpen 3 edzés lenne a héten, de holnap, Máté szülinapján nem megyünk, azt már eldöntöttük 🙂 …
Máté könnyű eset iskolaügyileg, megadja a spirál füzetek számát és típusát, meg az esetleges tollak számát és ennyi 🙂 , nem is nagyon érdekli az egész, az mondjuk biztos, hogy ő sem lelkesedik most már a sulikezdésért… Csütörtökön 20-án, Tomával vittük ki Kelenföldre a vonathoz, mert Szántódra utazott, az egyik barátjának a telkére, ahol egészen vasárnapig voltak. Remekül érezték magukat, napközben strandoltak, legfőképp fürödtek, este pedig buliztak 🙂 … Most legalább mindig küldött üzenetet, amikor hazaértek, általában éjjel 2-3 körül, de azért nagy para volt ez nekem…
Aztán amikor fellélegeztem volna ugye vasárnap, annyira érkezett csak haza az illetékes, hogy zuhanyozzon, átöltözzön és a barátaival bement a belvárosba BL döntőt nézni, kedvenc csapata a Bayern München játszott és meg is nyerte a kupát, úgyhogy nagy volt az öröm és boldogság! Ezt mondjuk tudtuk előre, bárhogy is lesz nem jön haza, még elmentek mindenfelé, még a Margitszigetre is éjjel – váááá, hagyjuk is 🙂 – olyan 4 körül jött haza az éjszakai járattal…. Én nem bírok ilyenkor aludni, megvártam – a Családfő kicsit beteg volt a hétvégén, úgyhogy ő kidőlt – sőt még gondoltam elmegyek érte a buszhoz is kocsival, de rendes volt tőle, hogy hagyni akart aludni, nem szólt és hazagyalogolt (amitől már kevésbé voltam nyugodt), hiába mondtam neki, hogy úgysem alszom el, amíg nincs kapun belül 🙂 …. És még szerdán szórakozni akarnak menni többekkel…, néha már várjuk a sulit ebből a szempontból, persze csakis mi felnőttek, végül is a tanévkezdésnek is vannak előnyei 🙂 …
Szóval a hétvégén itthon voltunk hármasban Tomával, szegény Családfő már csütörtökön kidőlt, gyomorproblémák kínozták, hőemelkedése volt és nem volt fényesen. Azért nem unatkoztunk egyáltalán, csütörtökön, miután elvittük Mátét a vonathoz, kettesben Tomával elmentünk a Budavári Labirintusba, ahová egyesek már azóta vágyakoznak, hogy júliusban a Várban voltunk, mert akkor kihagytuk, de előtte sétáltunk el és felfedezte. Nagyon is jó az a labirintus, de utólag örültem, hogy 20-án mentünk, mert sokan voltak, és azért mégsem voltak olyan egyértelműek azok a nyilak a falakon, szóval kerestük a kijáratot a vége felé 🙂 , és hozzácsapódtunk egy társasághoz, akikről hallottuk, hogy ők is azt keresik 🙂 … Tomának tetszett még a keresgélés is, én azért a vége felé már szerettem volna kijutni, érzetem, hogy rajtam áll vagy bukik az egész 🙂 …
Aztán voltak egyéb történések is, elromlott például a kenyérpirítónk, de mindez úgy derült ki, hogy tán szombat reggel a Családfő pirított magának pár szeletet és nem sikerült kivennie a sütőből. Szénné égtek a kenyérkék. Mi még aludtunk, de amikor felébredtünk, a frász jött rám, mert azt hittem, hogy leégett a ház, olyan szag volt 🙂 … Viszont azóta van egy csilibili króm kenyérpirítónk, a Családfő vette a Tescóba, nagyon szép és ünnepélyesen felavattuk másnap 🙂 .
Szombaton viszont volt egy másik kalandunk is, ugyanis, Toma Vince barátjának a szülinapi bulijára mentünk. Mi vittük az ünnepeltet, a nagymamát és a tortát, egy 11. kerületi kis színházba – ott dolgoznak a szülők, tavaly is ott volt a buli – de útközben úgy volt, hogy nem érünk oda. Ugyanis útközben amikor leálltam az autóval, egyszerűen nem akart kijönni a slusszkulcs a zárból. Még Csepelen voltunk, úgyhogy riasztottam a Családfőt, aki jött is szilikon sprével felszerelkezve, befújta a zárat, nagy nehezen kijött a kulcs, de nem mertünk az enyémmel tovább menni, úgyhogy átültünk az ő kocsijába, és úgy mentünk tovább.
Késett is az ünnepelt egy picit, a vendégek java része már ott volt, amire megérkeztünk, mondtam is magamban, hogy miért nem lehet, hogy mi csak olyan simán érkezzünk meg valahová 🙂 … A buli nagyon jól sikerült, hazafelé, olyan 9 körül is mi vittük ugyanígy a résztvevőket haza is, szóval fontos volt a kocsi. Az autóm már nem ilyen szerencsés, teljes zárcsere kell majd rajta, lehet vele járni, de csak óvatosan, beszéltünk a szerelővel, de még alkatrésze sincs hozzá egyelőre. Hogy meddig bírja a strapát az kérdéses…, ráadásul nagyon kell a kocsi is a héten, a fentebb említett ügyeink miatt.
Sajnos a hétvégén nem jutottunk le a Balcsira, pedig Toma nagyon szeretett volna egy napot strandolni, de főleg a Családfő betegsége miatt ez most nem sikerült. Pénteken főleg itthon voltunk, kerteztünk, medencét takarítottam, fürödtünk és persze ki nem hagytuk volna a kis öblös túráinkat 🙂 … Vasárnap a fürdés és medencetakarítást leszámítva ugyanez volt, annyival kiegészülve, hogy Mátéért mentünk ugye a vonthoz és este BL döntőt néztünk.
Mint mondtam ez a hét is tartogat szerintem mindenféléket, jut eszembe, tulajdonképpen a hosszú hétvége már szerdán elkezdődött Tomának. Akkor nagyon zsúfolt kis napja volt, napközben itt nálunk a parton pecázott Norbi osztálytársával, anyukájával és persze velem kiegészülve egészen délutánig. Utána pedig siettünk a Csepel pályára, ahol aznap edzés helyett labdaszedő volt a csapat a Csepel meccsen, Toma nagyon élvezte, annyira, hogy szeretne máskor is menni, szóval szuper volt 🙂 !
Ma is tele vagyunk mindenféle ügyekkel, még tortát is kell készíteni holnapra, a délutánunk tele van az edzéssel és a sportorvosival, és nagyon-nagyon nem várjuk a sulit, egyelőre kerüljük a gondolatát is, de nyilván nem mehet ez így sokáig…