Már leírni is döbbenet, hogy 17… Jó ég, ennyi évvel ezelőtt, el sem tudtam képzelni, hogy majd ez a nap is eljön és lesz egy ilyen nagy fiunk… Mondanám, hogy csendeskén ünnepeltük ezt a szülinapot – a következő biztos nem lehet csendes 🙂 – de még ez sem teljesen igaz. Máté nem akart semmi különöset mára, azt mondta kibulizta magát az utóbbi hetekben – ami igaz is 🙂 … Aztán valahogy teljesen véletlenül úgy alakult, hogy ugyan nem mentünk messzire, azt is csak késő délután, de igazán jó kis szülinap kerekedett a mai napból… Ugyanis a kedvenc ebédje készült az ünnepeltnek, vagyis az egyik: cukkinikrémleves és fasírt snidlinges krumplival. Gondoltam, hogy a húst megsüthetnénk kint a teraszon az elektromos grillen is, de az ünnepelt szerint annak nincs hangulata – jogos 🙂 – és mivel sokat grilleztek a barátjával Balatonon, gondolta a tűzgyújtás sem lesz gond. Gond nem is lett, de jó nehezen ment, ezt nálunk a Családfő szokta intézni, aki ugye napközben dolgozott, úgyhogy közösen hármasban, tényleg nagyon megszenvedtünk azért a grillen sült húspogácsáért, de végül csak megcsináltuk 🙂 .
Viszont az ebédünk jól eltolódott, talán olyan fél 4 körül ettünk, cserébe azonban nagyon jól éreztük magunkat! Szólt a zene kint a sütögetésnél, együtt gyújtottunk, sütöttünk, Chili cica és a szomszéd kismacsek is itt szaladgált körülöttünk, aztán maradt Chili, aki persze el nem moccant tőlünk, hol itt, hol ott feküdt picit 🙂 … Amikor végre megebédeltünk jó sokat ücsörögtünk az asztalnál, aztán amikor hazaért a Családfő, biciklire pattantunk, mivel fel akartuk avatni Máté szülinapi ajándékát. Így aztán tekertünk egy jót közösen, egészen a kedvenc cukrászdáig, ami sajnos amire odaértünk bezárt, így a Kis-Duna büféhez bicikliztünk, ami közvetlenül a Duna-parton van nyitva így nyáron. Fagyiztunk, jó sokat nevettünk, aztán hazatekertünk. Az út apropóját az adta, hogy most a Családfő esett egy nagyot, ugyanis elém jött egy kutya pórázon, akinek a gazdája nem figyelt és amíg én gyorsan fékeztem egyet, a mögöttem tekerő Családfő is ezt tette, de túl hirtelen és jól elvágódott szegény… Szerencsére nagy baja nem lett, csak pár vérző seb a karján, térdén… Egyébként a cukrászda felé szintén egy pórázon vezetett kutya gyalogolt ki, akkor Toma elé, de ő tök jól észrevette, fékezett is, a gazdi elnézést is kért. Nem tudom ez, hogy van, nekünk is volt kutyánk, nem is egy, sétáltattuk így rengeteget, mi is pórázon, de emlékeim szerint én mindig előre gondolkoztam, próbáltam még a hasonló helyzeteket is elkerülni, szóval ez olyan furcsa nekem, de nem akarok bosszankodni rajta…
Este itthon tortáztunk is, vaníliás gesztenye tortával, amit tegnap este készítettem, mert egy éjszakát jó ha áll a hűtőben. Nagyon jó kis nap volt, mint ahogy mindegyik az Mátéval, aki az első ajándékunk és ez mindig is így lesz!
