Toma szülinapi buli

Majdnem két hete, vasárnap volt és fergetegesre sikerült Toma bulija! Nagyon örülünk, hogy végre ezt így összehoztuk, mert már tavaly is volt erre igény Toma részéről, és többször felmerült, hogy megcsináljuk, de rövid gondolkozás után elakadtunk. Ugyanis akkor is és most is az volt a kívánság, hogy valami focipályán legyen a szülinap. Aztán tavaly, talán már a szeptemberben jártunk, amikor eszünkbe jutott a Molnár-sziget és a szabadidő központ, ahol van egy remek kis focipálya. És az hagyján, hogy van pálya, de van büfé (hűtővel és minden jóval), fedett terasz és mosdó is, szóval tudtuk hogy ez a mi helyünk 🙂 !  

Úgyhogy július vége felé átkompoztunk a szigetre és megbeszéltünk a büfévezető Ágival a részleteket, ami nagyon kedvező volt, mert bérleti díj nincs, viszont a tortán kívül mindent ott kell fogyasztani. Ami azért rejthetne csapdákat, de nem rejtett, mert nagyon jól összehoztunk mindent, megbeszéltük előre az igényeket, hogy milyen üdítő, gyerekpezsgő legyen, stb., és állítom, hogy jobban jöttünk ki, mintha itthon tartottuk volna a bulit… Régen, Máténál olyan is volt, hogy itthon buliztunk és akkor bevásároltunk extra méretben üdítőből, chips-ből és mindenből, ott viszont minden ki volt készítve és csak azt kellett kifizetni, ami fel is volt bontva. 

Na, de a lényeg nem ez, hanem, hogy mindenkinek, de legfőképp Tomának nagy öröm és boldogság volt az a délután! Mi egy órával korábban odamentünk a Családfővel és az ünnepelttel, elrendeztük az asztalt a székeket, megterítettem és feldíszítettük a teraszt. Vittünk hangfalat is, szóval zenénk is volt, a youtube-ról tettünk be számokat, főleg a tortázás alatt, de azért akadt egy-egy kívánság előtte és utána is 🙂 … Az ünnepelt az osztály háromnegyedét meghívta és 2-3 család nyaralt, egy kisfiú lebetegedett, de még így is azt hiszem 16-an jöttek össze az osztályból és a foci csapatból is, csak fiúk 🙂 , szóval ment a focizás legfőképp. Pedig nem indult olyan fényesen a dolog, amikor jött át komppal a sereg, mert mindenki a 4-sel jött, akkor kezdett esni az eső, de a fedett terasznak köszönhetően, arra a 20-30 percre is remekül elvolt mindenki, egyből pingpongoztak és csocsóztak az illetékesek, mert, hogy ezek is fellelhetők ott, a pingpong asztalt – mivel mozgatható – oda toltuk, ahová kellett 🙂 . 

Aztán elállt az eső és kiözönlöttek a focipályára és ott rúgták a bőrt végtelen sokszor és sokáig,

csak a csúszkázások

és a tortázás, ajándékozás szakította meg az idillt 🙂 .

A felnőttek azt kérdezgették, hol találtam ezt a helyet, volt, aki meg azt köszönte meg, hogy kompozhatott, mert még soha nem volt rá alkalma, pedig a környéken lakik már jó ideje 🙂 … Hogy hogy találtam, az nagyon egyszerű, ugyanis ott sebtiben kiszámoltam, hogy 15 éve, Máté 2 éves kora óta kompozgatunk, hol ezzel, hol azzal a fiúval ugye 🙂 , már a kompos is ismer minket 🙂 , és hát mindig is ismertük a környéket, bár nem volt ott mindig az a szuper szabadidő központ, hanem sokkal egyszerűbb elődje volt, szóval igazán nem volt nehéz rátalálni a helyre 🙂 … Sok gyerek már ott azt kérdezgette, hogy ugye lesz jövőre is ilyen jó kis buli, ahogy Toma is ezt tudakolta itthon 🙂 , szóval azt hiszem nem ez volt ott az utolsó jelenésünk, mert mindenki szuperül érezte magát, én pedig külön boldog vagyok, hogy ez így, ilyen jól összejött 🙂 !!!