Belesimulva

Fura nekem, ahogy belesimultunk mi magunk az iskolai újrakezdésbe. Pedig minden megváltozott, Tomáéknál még az osztályterem is más lett 🙂 , és mégis, mintha sose hagytuk volna abba az iskolát, és minden a legtermészetesebb úton zajlik… Valahogy sokkal rosszabbra számítottam, és most sokkal jobb, nem érezzük – még egyelőre – a nehézséget, sőt, még az az ideális helyzet van, hogy mindenki kedvvel megy suliba 🙂 … 

Pedig mindig ott lóg valami a fejünk fölött, Tomáék osztályában egyre több gyerek marad otthon vagy azért mert ő beteg, vagy azért mert valaki a családból és akkor ő sem jöhet be. Mátééknál tegnap váratlan értekezlet volt a tanároknak, nem tudjuk mi történt, lehet meg sem tudjuk, de az biztos, hogy már első nap, tehát elsején 8 gyereket elkülönítettek, hazaküldtek. Most éppen Máté egyik osztálytársa-barátja maradt otthon 2 hét karanténban, mert a szülei és ő is rosszul érzi magát és az apjának egyik munkatársa koronás lett, szóval van oka az óvatosságnak… 

Tománál csak valami hasonló apró torokfájásról volt szó, mint nálam, bár talán még én is rosszabbul lehettem, már persze iskolában van. Azért az nagy kontraszt, hogy míg mondjuk másfél hete teljesen más üzemmódban és világban éltünk, egész más volt a fontossági sorrend, az volt a legégetőbb, hogy melyik nap kivel találkoznak egyesek, hova mennek, milyen program várható 🙂 , Bár, lehet erre már csak én emlékszem, mert mindenki valahogy csinálja amit kell és azzal foglalkozik, amivel kell, bár ezen felül is vannak igények, szervezkednek a barátokkal az érintettek 🙂 , de ez is most olyan természetes, csak a hétvégére korlátozódik, mintha mindig így lett volna…

Mondjuk nem is nagyon lehetne máshogy, csak a hétvégén találkozgatni – mondjuk Tománál a szerda-péntek még szóba jöhet ilyen szempontból – de a hét többi napján edzés van, hétvégén Bozsik-foci. Amit egyébként vár a delikvens, mármint a Bozsikot is, meg az edzést is, sőt még szerintem a Csepel meccset is, mert amikor lehet, labdaszedőnek áll majd 🙂 …

Máténak csak egyszer van délutáni elfoglaltsága, ezentúl keddenként, a rövid napján megy az angol tanárnőhöz ide a közelbe, közben edz és fut, de azt saját időbeosztás szerint, nagyon el vagyok tőle ragadtatva, de erről majd még írok valamikor. Mondjuk más napok szóba sem jöhetnek nála, hiszen annyira későn végez szinte mindig, hogy ha valamit tanulni is szeretne idén, akkor jobb, ha hazajön 🙂 …

Hát, szóval tényleg nem gondoltam volna, de tényleg simán belejöttünk mindenbe, így egy hét alatt 🙂 …