Carpe diem

Valahogy nehezen érek ide, pedig mindig lenne miről mesélni 🙂 … Talán asszem hétfőn, pont idő is lett volna rá, akkor meg nem engedett be a blogfelület, valami hiba volt, hát mit mondjak, ilyen a formám 🙂 . 

Egyébként amolyan élj a mának hangulatom van már jó régóta, mert soha nem lehet tudni mostanában, hogy mit hoz a holnap… Igyekszünk elmenni meccsre és mindenhova, Bozsik focira és a tervben lévő futóversenyekről is úgy gondolkozunk, hogy jó lenne, de majd meglátjuk, mert ki tudja  mi lesz addig (kb. 3 hét 🙂 )… Mondjuk abban szinte biztos vagyok, hogy általános leállás – ha csak valami őrületes krach be nem üt, de az ne legyen – nem lesz, viszont a délutáni egyesületi sportot akár érheti meglepetés, gondolom én, aminek mondanom sem kell egyáltalán nem örülnénk, de ki tudja, pont ez az, hogy semmit sem lehet tudni…

Az iskola kezd unalmassá válni egyeseknek, mert állandóan ismételnek, és kevesebbet lehet focizni valahogy szünetekben… Egyébként sokkal jobban kezdett Toma, mint vártam, állítólag rengeteget jelentkezik órákon, olyan szépen olvasott, hangsúlyozva, hogy Szilvi néni kiemelte az osztályból és állítólag utána minden gyerek úgy próbált olvasni, mint ő, az élménybeszámoló szerint 🙂 … Meg egyébként is úgy érzem, hogy valahogy rá van hangolódva mindenre, képben van, még a szorzótáblából is, olyan mintha jobb lenne a kezdés, mint másodikban, de azért nyugtával dicsérjük a napot 🙂 … Pedig nyáron, az tuti, hogy semmit sem tettünk hozzá mindehhez, követtük jól bevált módszerünket és semmit sem tanultunk, ismételtünk vagy tettünk, ami iskolával kapcsolatos 🙂 …

Viszont még jobban örülök most, hogy kettőkor jön haza Toma, ugyanis mostanában szinte semmit sem eszik ebédre a suliban… Mondjuk általában olyan ételek vannak, amiket, tudom, hogy nem szeret, pl. sóska, tökfőzelék és mócsingos pörkölt 🙂 , de fura volt, mert tavaly sok mindent megevett és volt rendszeresen például tejbegríz és halrudak rizzsel, ami most eddig egyszer sem… Kiderült tegnap az szmk értekezleten, amire gyanakodtam, hogy más cég hozza az ebédet, ennek eredményeként gyakorlatilag kettőkor úgy esik haza a delikvens, hogy kopog a szeme az éhségtől 🙂 …

Érezni már hét közepe táján a lendületvesztést, ehhez hozzátesz az is, ami tulajdonképpen a tavaszi karantén előtt kezdődött, hogy 3 fociedzés van hetente. Hétfőn, kedden és csütörtökön megyünk, ráadásul hattól hétig, de ez mindig későbbre tolódik, inkább majdnem másfél óra, mert a végén még játszanak is persze. Továbbra is mi visszük Danit, mondjuk tényleg teljesen útba esik, felvesszük, átöltözve indulunk itthonról, ott nincs öltözködés. Ehhez jönnek hozzá a hétvégi meccsek, két hete edzőmeccsük volt, most hétvégén elkezdődött a Bozsik is, ami azért rendesen kivesz belőlük, 6 meccset játszottak most vasárnap és reggel fél 9-re kellett menni, ami szintén nem éppen baráti 🙂 , szóval lefáradnak rendesen…

Tomáéknak új tesitanárnőjük van, jó fejnek tűnik, karakán, de kedves is, és már második órán megkérdezte Tomától, hogy hogy tud ilyen gyorsan futni 🙂 ? El is akarta orozni, mert kézilabda edző, de Toma határozottan elmesélte terveit, miszerint a fociban látja a jövőjét 🙂 , ennek megfelelően focizik, de atlétikára is járni fog (hogy mikor mondjuk az rejtély, mert oda is hetente háromszor kéne menni 🙂 ), mert nagyon szeret futni is 🙂 … Ezért aztán a volt tesitanárnővel egyetértésben benevezték Tomát az októberi váltófutó versenyre (egyéni nem lesz, csak az), ami állítólag a Csepel pályán lesz megtartva, persze minden ugye változhat, minden feltételes módban van, ha addig nem változik a helyzet… Remélem, hogy nem, mert Toma már most várja, tavasszal már készültek a mezei futóversenyre, amikor a karantén magával söpört mindent…

Mátééknál meg kicsit követhetetlen a helyzet. Egy osztályt hazaküldtek a gimiből online tanulni, mert volt egy fertőzött, de például az ofőjük nem lehet otthon, tanít továbbra is, több tanár dől ki napról napra, azt nem lehet tudni, hogy pontosan mitől, van akiről susogják, hogy korona miatt, egy tanárról tudják biztosan, hogy fertőzött lett. Szóval semmin sem lepődnék meg őszintén szólva, két napja 11 körül megy suliba Máté, és van persze, hogy napközben sincs megtartva egy-két óra, mert helyettesítő tanár sincs… Egyébként az külön idegesítő, hogy nem lehet tudni semmit, minden csak szóbeszéd, hivatalosan sok mindenről nem tudhatunk…

Azért ettől függetlenül későn ér haza, amikor lehet fut, a tavasz óta bevett szokása szerint, leadott 15 kiót egyébként, szóval elképesztő! Most is reggel futott, hogy egyszerűbb legyen neki, ilyenkor beviszem a suliba, mert így legalább reggelizik is itthon. Egyébként is kitalálta, hogy inkább korábban kel, reggelizik valamit itthon, de nem hizlalót és alig visz valamit magával a suliba… Pékárut, kenyérfélét egyáltalán nem hajlandó enni, de dobozos dolgokat sem, úgyhogy fel van most adva nekem a lecke, hogy mit találjak ki neki. Első körben azt hiszem kipróbálom végre a diétás, szénhidrátcsökkentett kenyeret, amit kenyérsütőben lehet sütni, aztán meglátjuk milyen lesz 🙂 …

A Családfő tele van munkával, mint általában, én meg sose végzek semmivel, jól lerövidülnek a napok, pedig csak két órával megyek korábban Tomáért, de úgy látszik az is számít. Mondjuk ettől még próbálkozom, részletekben haladok is, tegnap végre a kocsimat takarítottam ki totálisan, rá is fért szegényre, előtte bevittem Mátét a suliba, megcsináltam az ebédet és már kettő volt 🙂 … Most azt találtam ki, hogy tematikus napjaim lesznek, van amikor 3 napra főzök, van amikor csak takarítok, csak kertezem vagy szortírozok, de egyelőre döcögve jutok a megvalósítás felé 🙂 …