Paradicsomsziget

Szeptemberben valószínűleg nem lesznek a nyárhoz hasonló széleskörű és változatos kirándulós és egyéb programjaink – sajnos 🙂 , de hát tudtuk ezt jól, ezért vágyakozunk még jobban a nyár után – az már most látszik, hogy főleg fociban és meccsekben leszünk most erősek 🙂 . Mondjuk itthon a környéken azért sokat bóklászunk még mindig, de messzebb már nem annyira jutunk el, nyilván időhiány és a focis programok túlsúlya miatt is 🙂 . Viszont mindjárt az első hétvégén vasárnap, azért kiruccantunk kicsit ketten Tomával, bár ez is inkább a kellemeset a hasznossal összekapcsolódása volt, de nagyon jól jött ki. Ugyanis az van, hogy Toma és jó sok barátja, benne van egy online játékba a Brawl Stars-ban. Hosszú a dolog, Toma nyáron gabalyodott bele, mindig valahogy sokan játszanak online benne, de az is igaz, hogy míg másoknál sok panasz van arra, hogy a srácok rákattannak teljesen erre a játékra, addig szerencsénkre Tomát – és egyébként valahogy mi tényleg mázlisták lehetünk, mert Mátéra is ugyanez volt jellemző – nem kapja el a gépszíj, játszik, játszik, lehet, hogy volt azért nyáron, amikor a mi ízlésünknek is többet a kelleténél, de ha megbeszéltük vele, hogy ez most rossz irány felé megy, akkor simán visszavett a tempóból.

Na szóval, ehhez a játékhoz rengeteg sok kiegészítő kis ajándékot lehet beszerezni például a Vaterán – jó példa volt erre Toma és Vince barátja szülinapja, amire a pólótól az ébresztőórán át a bögréig, sok mindent kaptak az érdekeltek – ilyen a Brawl Stars-os szájmaszk is. Találtunk egy nyugdíjas nénit, aki nagyon aranyos egyébként, régen külkeres volt, most ilyesmivel foglalkozik a nyugdíj mellett, saját bevallása szerint, hogy forgásban maradjon az agya, főleg azért 🙂 , szóval ő rendelgeti ezeket a dolgokat Kínából és még augusztusban kértünk tőle maszkokat is, amik szeptember elején érkeztek meg. A néni Dunaharasztin lakik, úgyhogy oda mentünk el a cuccért és nagy szerencsénkre, pont a régi lovardánkhoz lakik közel, ahová nagyon szerettünk járni pár éve Tomával és aminek a környékén jó kis kirándulóhelyeket fedeztünk fel még anno.

Így nem is volt kérdés, hogy a maszkok beszerzése után, hazafelé megálltunk, pont a lovardánál. Oda is be akartunk menni, de nem tudtunk, régen tárva-nyitva volt minden, most be voltak zárva a kapuk, biztos bekéredzkedhettünk volna, de mivel a délutáni Forma-1-re valaki nagyon haza akart érni 🙂 , nem csináltunk nagy ügyet a dologból és inkább a környéket jártuk be. Ami egyébként nagyon szép, mondhatni paradicsomi, a Duna-Tisza csatornával, zegzugos ösvényekkel, fákkal, bokrokkal, öblökkel, nyilván azért adták annak a résznek a Paradicsomsziget elnevezést. Ezt egyébként a Kis-Duna környékén nem kell komolyan venni, nagyon szeretik mindenre a sziget kifejezést használni (pl. Molnár-sziget), amik inkább félszigetek, mint szigetek, de hát kicsire nem adunk, én is a térképről tudtam meg réges-régen, hogy az a hely a Paradicsomsziget, amit mi bejártunk, ez annak is az alsó része, de csodaszép és mindig szerettük 🙂 ! Szóval bóklásztunk ott azért, meg egyesek kavicsokat gyűjtöttek és hajigáltak,

olyan követ is találtunk, ami Toma szerint az ingókövekre hasonlít – tényleg, csak piciben 🙂 ,

és még azért átbarangoltunk a kis kápolnához is, amit úgy szeretünk ott a domboldalon, bár sajnos soha, így most sem volt nyitva, csak vasárnaponként talán délután van valamikor mise ott, de azt még soha nem sikerült kifognunk 🙂 …

Jó kis minitúra volt, és még a Forma-1-es délutáni futamra is hazaértünk 🙂 !