Rövid híreink

A hétvége híre az volt, hogy Máté legjobb barátja egyben osztálytársa esküvőben járt múlt hétvégén, ahonnan azóta kiderült, hogy négyen koronavírusosak lettek… Hát, nagyon örültünk persze idézőjelben, mert nagyjából együtt ülnek, jönnek-mennek, de hát még azt sem tudni, hogy vele mi van… Azt hiszem otthon marad karanténban, de most valahogy semmi sem egyértelmű… Ezen kívül már nem egy, hanem két osztály van karanténban és tanul online Mátééknál, meg fertőzött tanárokról is hallani, de innen a szomszédból is azt hallom, hogy már egy hetet itthonról tanultak az egyik gimiben, szóval minden szuper 🙂 …

A hétkezdős hír nálunk meg az, hogy Toma maradt itthon, kicsit folyik az orra, többen betegek ilyesmivel, de szerintem ez a szokásos őszi tanévkezdős nyavalya, de most ugye minden a feje tetejére állt, még egy egyszerű esetben is, legfőképp az igazolások tekintetében…

Egyébként a hétvégénk gyorsan elszaladt, de jól telt. Pénteken cukrászdáztunk suli után, mindkét fiúval elmentünk a kedvenc kis cukinkban, jó volt, aztán itthon is bóklásztunk a parton, Máté könyvbemutatóra ment az egyik barátjával a Deák térre, a szabad ég alatt ücsörögtek szerencsére 🙂 . Szombaton, meg már pénteken is egyedül voltunk a fiúkkal, a Családfő horgászversenyt bonyolított, délután Máté elkezdett füvet nyírni, ami belecsúszott a sötétedésbe, sőt tök sötét lett, úgyhogy mi meg világítottunk neki, Toma elemlámpával én meg a mozgásérzékelő előtt “táncikáltam”, hogy folyamatosan világítson, hát mit mondjak vicces lehetett, nem tudom mit gondolhattak az új szomszédok 🙂 , de legalább sikerült az akcióterv és a fű lenyírva 🙂 …

Vasárnap rengeteg rántott húst csináltam és még több cukkinit a kerti termésből, amiből leszüreteltük Tomával az utolsó darabokat. A cukkinire nem lehet panaszunk, sok termett, most is virágzik, de szerintem ezek voltak a leges legutolsók most már. Aztán délután a Csepel-Soroksár meccsre mentünk hármasban Mátéval, de csak ketten néztük a lelátóról, mert Toma legnagyobb boldogságára labdaszedő volt 🙂 …

Tegnap még nem volt ennyire orrfolyós Toma, bár kicsit már napok óta többet fújja az orrát. Fáradtabb is volt, meg azért a suli és az edzések is kifárasztják, a hét második felében általában le van strapálódva, most például  pénteken, majdnem pizsamában ment suliba 🙂 , ugyanis a rövid pizsi nacira húzta fel a farmerját, ami csak az indulás előtt, a wc-én derült ki számára 🙂 …

Megint visszatért a normál kerékvágás és egyesek úgy jönnek haza kettőkor a suliból, mintha valahol dagonyáztak volna… Eddig térdig koszos lábszár, fekete talpú zoknik, csatakos haj és a homlokon-arcon patakszerűen megfolyt koszcsíkok éktelenkednek 🙂 … Előszobában vetkőzés van és kádba szállítás, amit nem tudom, hogy bírok majd később erővel, csak abban bízom, hogy hamarosan ez kinövődik, bár tavaly is ebben bíztam, aztán tessék 🙂 … Pedig a mostani kertrészükön nincs  is homokozó a suliban, van viszont salakos-poros terület, ahol előszeretettel rohangásznak és még ki tudja mit csinálnak…

A teraszunkat most jó ideje nagyon kihasználjuk, sokat ebédelünk, fagyizunk, sütizünk, gyümölcsözünk, kávézunk kint, ráadásul mostanában a lecke is ott íródik meg, nagyon szereti Toma, így legalább hamarabb nekiáll. Bár, vannak kivételek, ugyanis jött egy kiscicus a szomszédba, Micinek hívják és nagy haverok lettek Chilivel. Általában átjön hozzánk és itt bandáznak: rohangásznak, birkóznak és kergetik egymást, nagyon cukik, de ilyenkor elviszik a showt és a leckeírásnak lőttek 🙂 … Ráadásul Mici nagy kíváncsi, pénteken, amikor a Családfő Gödöllőre indult délelőtt a versenyre előkészülni, majdnem leutazott vele dolgozni. Ugyanis pakoltunk a kocsiba, nyitva volt minden és még szerencsére, amikor nem volt nagyon tele cuccokkal, észrevettem, hogy az egyik doboz tetején nyújtózik és nézelődik, nem tudom  ki lepődött volna meg jobban, ő vagy esetleg a Családfő – aki egyébként sem egy nagy cicabarát és még allergiás is rájuk – ha útközben előbújik valahonnan 🙂 …

Ma van Máté névnapja, azt találtam ki, hogy banános clafoutit sütünk neki, most, hogy itthon maradt, minden bizonnyal és nagy örömére Tomával 🙂 . Nem mindegy mit csinálunk, mert olyan süti kell, ami azért diétásabb, különben nem örül neki az ünnepelt 🙂 . Most már csak vásárolni kell eljutni, mert éppen csak banán nincs itthon 🙂 … Apropó vásárlás! Nem tudom, hogy létezik, de néha olyan vagyok, mint aki egy másik bolygóról tévedt ide. Ugyanis valamelyik nap, talán pénteken, bevittem Tomát a suliba, felrakjuk a maszkját, én megyek tovább vásárolni és kb. 10 perccel később úgy megyek be a boltba és nézem, hogy jön felém egy eladó, mielőtt elkezd hozzám beszélni, el sem tudom képzelni, hogy mit akarhat, amikor rájövök, hogy nincs rajtam maszk 🙂 … De nemcsak rajtam nincs, hanem egészen az autómig kell mennem, mert nagy előrelátásomban ott hagytam… Ezt már többször eljátszottam, pedig rendszeresen használom persze a maszkot, de ilyenkor olyan, mintha kiszállna minden a fejemből és nem itt élnék 🙂 . Fura. Remélem legközelebb nem egy ellenőrrel futok össze…