Atlétikai verseny

Toma nagyon várta természetesen 🙂 , mert már kb. egy hónapja tudtuk, hogy lesz, de bizonytalan volt, hogy megtartják-e, tulajdonképpen az utolsó pillanatig! Hétfőn még azon ment a lamentálás, hogy a vírushelyzet miatt lesz-e, keddre kiderült, hogy igen, de akkor meg azon izgult mindenki, hogy a másnapi monszuneső miatt, nem marad-e el az egész 🙂 , és még tulajdonképpen reggel is ezen agyaltunk 🙂 … Én inkább arra készítettem Tomát, hogy lehet elmarad a verseny, de délelőtt – amikor ő már a suliban volt persze – akkor meg vérszemet kaptam, mert nem esett az eső és azt mantráztam, hogy 3-ig ne is essen és mit ad az ég, fél 3 után kezdett szemerkélni 🙂 .

Mantrázhattam volna 5 órát is, így utólag, de mindegy, így is jó volt minden 🙂 ! A Szárcsának nagy siker volt az egész, mi egy kis iskola vagyunk és igaz régen nagy sporthagyományokkal rendelkezett a suli, de hát az már rég volt, és pont ez benne a lényeg, hogy mindezek ellenére, azóta is töretlenül minden kerületi sőt, néha budapesti versenyen is az élmezőnyben vannak! Pedig, nálunk kevés gyerek van, főleg a többiekhez képest és vannak sporttagozatos sulik is, akikkel simán felvesszük a versenyt, sőt, van amikor le is győzzük őket! Szóval a lényeg, minden versenyszámban érmet hozott az iskola, volt fiú és lány váltófutás, kislabdahajítás, távolugrás. 

Toma nagyon várta, természetesen váltófutásban indult, már az is boldogság volt számára, hogy csak őt nevezte a tesi tanárnő a versenyre, ugyanis minden osztályból csak egy, a legjobb futó mehetett. Egyéni futás ugye nem volt – Toma legnagyobb sajnálatára 🙂 – minden osztályból egy gyerek, 3-8.- osztályig futott, mindenki a saját korosztályával volt versenyben. Tomáék a második helyet hozták el, ahogy érte mentem azzal kezdte, hogy a saját korcsoportjában ő lett az első és a pálya széléről hallotta bekiabálni, hogy ámuldoznak, milyen gyors ez a “Szárcsás” fiú 🙂 … Előttük egy sporttagozatos suli végzett, szóval le a kalappal, mindent beleadtak a skacok 🙂 ! A Csepel pályán volt a verseny, ahová edzésre, meccseken labdaszedni járnak egyesek, tehát mondhatjuk, hogy félig-meddig otthon volt 🙂 … Verseny előtt találkozott az edzőjével, Boti bával 🙂 , akivel nagyon megörültek egymásnak és ki is adta neki az edzőbá, hogy ő csak első lehet 🙂 ! Azt hiszem ezt maradéktalanul betartotta 🙂 …

Aznap nagyon nehéz napja volt Tomának, délelőtt még matek témazárót is írt – állítólag az is nagyon jól sikerült, el is hiszem, mert az tényleg magától megy 🙂 – aztán dél körül mentek a versenyre és délután 4 előtt értek a suliba. Mivel akkor már ömlött az eső, még az osztálytársak is megünnepelték őket a teremben, mert rajta kívül még egy fiú indult kislabdahajításban, egy lány pedig ugyancsak váltófutásban és mindenki a dobogón végzett. Megcsodálták az érmeiket, amiről Toma azt mondja, hogy ez a legbecsesebb neki, pedig már van focis érme-oklevele kettő is és pecás kupája is, de hát na, ez már régi nagy vágya volt 🙂 (tavaly ugyanis a mezei futóversenyt, ahol ugyancsak indult volna, elsodorta a karantén)!

Én meg boldog vagyok, mert most azt érzem nagyon a helyén van Toma, óriási töltetet és önbizalmat ad az neki, hogy valamiben láthatóan és mérhetően ő a legjobb! Furcsa, de valahogy ez a sok edzés és verseny olyan, mintha még a tanulására is sokkal jobban hatna, mert eddig sem panaszkodhattunk ez ügyben 🙂 , de most sokkal könnyedébben hozza – eddig – csak az ötösöket 🙂 … A fotón, az első sorban a legfiatalabbak, a harmadikosok vannak, balról a második sorban Toma 🙂 …