Esték és reggelek

Tegnap jó sokáig fent volt még Toma is! Nem meglepő, hiszen a Fradi a Barcelonával játszott, ami kihagyhatatlan volt! Végig szurkoltuk az egészet és nagyon élveztük, ugyan 5-1-re kikaptunk, de nagyon jó kikapásos játék volt ez, ilyet nem is láttunk eddig! Egy ilyen szintű csapat ellen ennyire jól játszani, hihetetlen volt, az első félidő első 20 perce pedig döbbenetesen jó volt, akkor hajlamosak voltunk azt hinni, hogy bármi megeshet 🙂 … 

Aztán annál nyögvenyelősebb volt a reggel, Tomának azért mert túlvállalta magát az éjszakázással és ráadásul még matek röpdogát is ír(t) ma. Hétfőn derült ki, definíciókból írnak vagy mondják fel, ez nekem nem tiszta, de a lényeg változatlan, tanulni kellett… Nem is nagyon tetszett ez egyeseknek, de hát mit volt mit tenni, ha nem akart kis egyest beszedni, akkor nyomni kellett a dolgot. Ja, mert megint az van, hogy vagy egyes vagy ötös a dolog, átmenet nincs, kész 🙂 … Hát, azt nem tudom, hogy ez így tényleg jó-e? De, hogy eredményes, az tuti, mert kevés kis egyes lett, legalábbis tavaly így volt…

Tegnap különben sem volt jó napja Tomának, kiderült, hogy a szünet után környezetből lesz kisebb dolgozat, amire megint tanulni kell és láthatóan nem nyugtatott meg egyeseket Erika néni intelme, miszerint szépen osszák be azt a 8 meghatározást, amit tanulni kell, vagyis minden napra egy definíció 🙂 , inkább kiszaladt tőle a világból 🙂 … Ráadásul még fejbe is rúgták Tomát véletlenül egy labdával is tesin, pont a szeme alatt, szerencsére nem lett semmi, csak érzékenyebb az a rész, de kicsit kiakadva jött haza tegnap…

Viszont amire hazaértünk gyalog – mert szerelőnél volt a kocsim, bár csak az üléseket cserélték benne, ami tök szép lett – kiszálltak a bosszúságok, mondom én, hogy terápiás jellegű hazafelé baktatni 🙂 . Különben is annyira jó, hogy hazajöhet kettőkor, érzem rajta is, de én is örülök neki, nagyon hosszú 4-ig minden, ráadásul most tényleg éhen halna, mert minden nap, még mindig kopogó szemekkel érkezik haza… Általában ebédel itthon rendesen, utána kis lazulás, leckeírás, ha kell tanulás is van és mehetünk legtöbbször edzésre, este 6-ra heti háromszor, nem is csodálom, hogy kidől sokszor. Az már kiderült, hogy télen a pályán maradunk, nyilván, mert semmi iskolai tornaterembe most nem lehet menni – tavaly télen ott volt a fociedzés – úgyhogy marad a fűtetlen, lepukkant tornaterem a Csepelben, de hát még az is jobb, mint mondjuk a monszunesőben vagy hóviharban a pályán futkorászni 🙂 …

Az éjszakák éjszakába nyúlóak meccs nélkül is, mostanában Máté is éjszakába fulladóan tanul. Tegnap például a Fradi meccs után elővette a matekot, amit nem is nagyon értett, pedig ma ír ő is belőle dogát. Na, szóval nézegette és olyan fél 12 körül egyszer csak megvilágosodott, valamit megértett, amit addig nagyon nem 🙂 , aztán nézegetett más példákat is, próbálgatta és rájött valamire. Reméljük elég lesz a dogánál is ez az új felfedezés 🙂 … Mondjuk én ilyenre sose voltam képes, ha nem értettem a matekot – ami nem volt ritka 🙂 – akkor az úgy is maradt, hacsak valaki nem tudta elmagyarázni, szóval ez nekem csodaszámba megy, hogy valaki nézegeti a példát és egyszer csak megérti 🙂 …

Valamelyik éjjel meg a nacionalizmus és a liberalizmus hasonlóságát és különbségét kutattuk 🙂 , ugyanis abból is doga volt másnap – amit végül nem írtak meg, naggyon örültem mondanom sem kell az éjszakázás után 🙂 – akkor éppen elvonultam volna aludni, mert már általában nem bírom bevárni Máté éjszakázós tanulásait. Szóval akkor meg törit tanult, rengeteget, de ez éppen kimaradt belőle, mert már nem futotta rá. Három kis esszét szoktak írni a dogában, mármint egyiket a háromból, ez van az írásbeli érettségin is, nem tudom hány sor lehet, azt nem lehet túllépni és persze a lényegnek, meghatározásoknak, idegen szavaknak, meg még nem tudom miknek kell benne lenni. De akkor még szerencsétlenségemre elkapott 🙂 és kérte, hogy beszéljük már át mert ez tök nagy segítség lenne neki, úgyhogy átbeszéltük, meg utánanéztem gyorsan annak, ami nem volt már meg nekem sem, hát aztán éjjel 1 után talán mehettünk is aludni 🙂 …

A reggeleken meg mostanában konyhásnéni szerepben tündökölök, ugyanis mindenkinek uzsonnát gyártok az egy dolog, de Máténak külön reggelit is, Tomának meg alig valamit, mert reggel ő nem akar enni… Közben Chilinek is száraz tápot készítek elő és tejet melegítek, mert felugrik a konyhaablakba, utána a terasz ajtónál nyáverog és hiába van csukva, akkor is halljuk 🙂 . Egyik reggel még fent voltam az emeleten, álmosan botorkáltam le a lépcsőn, de már fent élesen hallottam Chili nyávogását 🙂 . Egy élmény volt mit mondjak, pedig én nyáron még naivan azt képzeltem, hogy majd szépen megvárja a reggelijét úgy, hogy hazajövök reggel az iskolából, hát most már kacagnom kell a feltételezésen is 🙂 … Szegény Családfő meg elvan a reggeli kávéjával, ha azt megkapja, akkor minden oké, csendben elvonul ügyes-bajos dolgaira 🙂 .

Kivéve, ha Chili akcióba lendül, mint az egyik reggel, mert imád beszökdösni a házba, mindig ki kell paterolni. Valamelyik nap éppen a Családfő nyitotta az ajtót, őkelme meg benyomta a fejével és már bent is volt a házba, egyenesen a nappali közepéig futott, naná 🙂 ! Tudta, hogy kevés ideje van és már láttam a szándékát, hogy bebújik a kanapé mellé, de pechéjre velem nem számolt. Ugyanis ott voltam tőle karnyújtásnyira, fel is nyaláboltam egy szál semmiben – éppen reggeli öltözködésem közben volt a nagy akciójelenet – és kiraktam a szűrét 🙂 … Csak abban bízom, hogy a szomszédok még szintén a reggeli kávéivásra készültek és nem láttak egy fehérneműs szomszédasszonyt cicát kiszórni a házból 🙂 …