Borús Bozsik-foci

Szombaton Bozsikra kellett mennünk Tomával. Azért írom, hogy kellett, mert nagyon nem volt kedvünk menni, valahogy nem hiányzott a szünetben fél 7-kor kelni kötelezően Tomának, ráadásul a Pénzügyőr pályán volt a program, ahová korábban kellett indulni, mert a Kőér utcában van a helyszín. Azt meg csak úgy magunk között jegyzem meg, hogy igazán nem azért, mert nem vagyok egy Bozsik program rajongó 🙂 – így a szezon végére, vagyis a 2 hónapos folytonos Bozsikozás után mindig belefáradunk – de kicsit besokalltam attól, hogy egyáltalán miért kell a szünetben ezt nyomni, ráadásul ebben a mostani vírushelyzetben sem értem, hogy föntről ezt miért nem állítják le – rengeteg gyerek és szülő van egy helyen – de már azt sem értettem, hogy miért kezdték el szeptemberben, ráadásul nem szívesen hagyunk ki napot, mert egyrészt most is az volt, hogy pont megvoltak a csapattal és rossz érzés Tomának, ha kivonja magát belőle…

Na szóval, ilyen előzmények után, felkeltünk, reggeli után nekiindultunk – a Családfő horgászversenyre ment, még nyert is ráadásul, de hát így egyedül mentünk – ronda, borús idő volt, de egyébként amikor odaértünk, akkor már megbékéltünk a sorsunkkal, sőt, egész jól éreztük magunkat 🙂 ! Nyilván szerepet játszik ebben, hogy Toma tök jól van már a csapattal – ráadásul Dani barátja nem tudott jönni, mert családi programjuk volt – és én is nagyon megszerettem a szülőtársakat, úgyhogy legalább jó társaságban telik az idő 🙂 … Mondjuk állati fárasztó volt Tomának, meg a többi gyereknek is, ugyanis 8 meccset játszottak, és egyáltalán nem pihenhetett senki, mert pont megvolt a létszám. Egy gólt szerzett Toma, a nagyon kevés közül 🙂 és az egyik anyuka fogalmazta meg azt, amit én is láttam és gondoltam, hogy kb. mindenki helyett Toma futott 🙂 , ez azért is van persze, mert ő ilyen típus, nem gondolnám, hogy a többiek lógni akartak volna, csak még mindenki álmos volt és Toma ilyenkor belead apait-anyait. Ennek következményeként, a torna háromnegyedére rendesen lefáradt, de annyira, hogy már néha láttam, hogy a térdén pihentetve a karjait fújtat 🙂 , szóval ilyen nem nagyon szokott lenni, mert ugye folyamatosan játszottak, nem tudtak még percekre sem pihenni (szerintem ez sem igazán jó dolog azért…).

A végére én már fáztam, olyan hűvös, rossz idő volt és megtudtuk, ami mindenkinek meglepetés volt, hogy van még egy utolsó Bozsik, november közepe tájékán… Hát, nem okozott osztatlan örömöt, sőt, semmilyen örömöt sem, leginkább nem értem, hogy miért kell ez már pont most és mellesleg jó, hogy nem a Mikulás és karácsony közé rakják az utolsó fordulót szitáló hóesésben… Na, de legalább most tudtam pár jó fotót készíteni, mert ez Bozsikon nem szokott sikerülni, zöldes sárgás felsőben a labda környékén van mindig Toma 🙂 (nem kis Fradistákkal, hanem a Pénzügyőrökkel játszottak 🙂 ):

Utána hazafelé van egy kicsit bonyolultabb – bár lehet, hogy csak nekem bonyolult 🙂 – kereszteződés, ahol pont rosszfelé mentem, de azért visszafordultam és akkor sem sikerült a jó helyre bekanyarodnom 🙂 … Így aztán elmentünk kényszerből egy másik irányba, de ez most kivételesen nagyon jól sikerült, ugyanis elkanyarodtunk Wekerle felé és végig kocsikáztuk a környéket, még Tomának is nagyon tetszett, pedig jól le volt fáradva hátul 🙂 . El is határoztuk, hogy visszanézünk máskor is, egyszer Mátéval voltam, most Toma következik, mondtam neki, hogy már egy jó cukrászdát tudok a környéken 🙂 ! Aztán hazafelé kaptak egyesek Mekit, amit félig az autóban evett meg valaki nagy boldogan, ugyanis az újonnan kicserélt üléseimen a tálca is jó, ami az első ülések háttámláján van és ezt imádja Toma, többször mondta, hogy csak ezért menjünk el autózni, hogy vegyünk valami ennivalót, amit ott falatozhat be 🙂 . Aztán még megálltunk Halloween tököket venni – most már csak ki kell faragni – és itthon időmérő nézés, esti dunaparti séta és egyebek voltak, aznap már lényeges dolgokat nem csináltunk 🙂 …