Szigethalmi Vadmentő Központ

Elöljáróban csak annyit, hogy nagyon élveztük Tomával, tulajdonképpen az egész napot! Délelőtt kisebb keresztbe szervezések és egy csomag várása miatt, itthon maradtunk és nem Andorékkal mentünk Szigethalomra. De mivel Tomának már egy ideje beígértem a dolgot, ezért a délutánba csúszott ennek a megvalósítása. Délelőtt ráadásul kimentünk ide hozzánk a kis öbölhöz és ott is nagyon jól voltunk, tulajdonképpen az egész kedd szuperül telt el 🙂 ! Volt ott mindenféle dolog, a szomszéd cicával, Micivel játszadozás, aki egy nagyon cuki kismacska, 5-6 hónapos lehet, rém vicces és imádja kergetni a lepkéket, amin rengeteget lehet nevetni, ugyanis iszonyú magasságokba tud ugrani utánuk – és pont a rókalepkéket pécézte ki magának, amiről Toma most tanul környezetből, kis dogát ír ebből és még más állatból a szünet után… Aztán Mici imád fára mászni, ahová Toma is követte 🙂 , az avar rugdosása és egymásra szórása mondjuk már tőle független volt és mindennapos a szünetben 🙂 …

Aztán kora délután elautóztunk Szigethalomra, ahol már rengetegszer voltunk a vadasparkban és az Emese Parkban is. A Vadaspark mindig kitalál valamit, például kisvasutat állít üzembe, repülőt szereltet be a területre, meg villamost és buszt állít ki és most pedig nemrég nyáron megnyílt a Vadmentő Központ. Már terveztük egy ideje, hogy megnézzük és nem csalódtunk, nekünk nagyon tetszett!!! Mondjuk voltak vicces helyzetek is, ugyanis amikor azt olvastam, hogy kerítés veszi körbe a helyet, akkor nem egy mellig érőre gondoltam, hanem olyan igazi magasra 🙂 .

Ugyanis egy fapallós úton lehet bejárni a vidéket és itt az állatok tényleg testközelben vannak! Amikor 3-4 vaddisznó járkált felénk, előttünk nem sokkal az út alatt szaglászva, hát akkor izé…, visszafelé tekintgettem, hogy akkor most mi is legyen 🙂 , de mögöttünk is az volt, mint előttünk, az út maga és senki más, így aztán elindultunk előre 🙂 , közben pedig ilyeneket mondunk, hogy nézd azt a nagydarabot, minket bámul és hasonlók 🙂 . Azért elmentek alattunk és mellettünk, hozzánk se szóltak, úgyhogy megnyugodhattunk 🙂 . Aztán szarvasok is jöttek-mentek körülöttünk, kifejezetten szerettek a fapallók alatt átbújni, ahol mentünk. Az egyik szarvas még vissza is nézett, Toma hátsóját bámulta meg, furcsának találta szerintem, amikor az érintett lehajolt valamiért, aztán ment tovább az útjára 🙂 … Láttunk még a távolban vaddisznó balhét, szarvasbőgést viszont sajnos nem halottunk, bár sejtettük, hogy már kifutottunk az időből… Nagyon jó volt, könnyedén egy kellemes sétával bejárható az egész, biztosan megyünk még!

Itt lehet jegyet venni a Vadmentő Központba 🙂 :

Olyan 4 körül értünk ki az autóhoz és akkor jutott eszembe, hogy mivel a Tököli Parkerdő szélén vagyunk, hát nézzünk már be egy picit az erdőbe is! Nagyon jól tettük, annyira gyönyörű volt az, ameddig besétáltunk, messzire nem akartunk menni, mert félő volt, hogy ránk sötétedik, de egy picit bementünk, jó sok kutyással találkoztunk közben. Nagyon szép volt az egész, egyszer nyáron voltunk ott, de egyértelműen ősszel a legszebb az erdő, még esetleg télen, de csak a hóesésesben tudom hasonló szépnek elképzelni 🙂 …

Fél 5 körül visszaértünk a kocsihoz, azért egy esti erdős kalandtúra nekem sem hiányzott, de jó lenne visszatérni még ősszel egy kicsit oda, mert nagyon szép volt az erdő! Na, meg az egész nap szuperül telt, emlékezetes marad 🙂 !!!