Őszi szünetünk

Persze, tudom, hogy már rég vége van, sőt, lassan már el is felejtjük, de pont ezért szeretném kicsit jobban megörökíteni, mert elfelejtődik. Mert több volt most ez annál, hogy azt a néhány programot bejártuk, mellette van jó pár képem olyasmikről, amiket meg sem említettem eddig, pedig nagyon élvezetesek voltak! És bár egyáltalán nem gondoltam volna, de talán az utóbbi évek legjobb őszi szünete volt a mostani! Mert volt benne mindenből bőven: sokat kirándultunk, barátoztunk, sütöttünk-főztünk, tököt faragtunk, bringáztunk, Dunapartoztunk, kiserdőztünk, este is bóklásztunk és jókat szórakoztunk 🙂 …

Sokat sütöttünk, főleg Tomával persze 🙂 . Készült sajtos rúd, kétszer is, ebben segítőm gyúrta, nyújtotta a tésztát, lekente tojással, sajtot reszelt, megszórta és derelyevágóval (!) felvágta, mert egész egyszerűen az volt neki a legbiztonságosabb és még jól is tudott vele haladni 🙂 …

Aztán sütöttünk Halloween kekszeket, 

de készítettünk együtt lángost – bár ez már tulajdonképpen természetes 🙂 – én pedig csináltam meggyes-joghutos piskótát. És mivel egy elmaradt Máténak szóló ajándék miatt, amit az egyik barátjától kapott, sok lett itthon a sör (!) 🙂 (aminek azért nem örültem annyira 🙂 …), kipróbáltam a csirkemellet Orly módra és mondhatom olyan nagy sikere lett, hogy azt hiszem most hétvégén is az készül majd! Pedig az elegáns kifejezés, tulajdonképpen egy sörtésztában sütött húst jelent, de mivel a fehérjét is habbá kell hozzá verni, meg nyilván a sör miatt – ami mondanom sem kell kisül belőle és a gyerekek is ehetik és még az ízében sem érződik – egy hihetetlenül finom, jól záródó, nem elázós és nagyon finom bundát kapunk, tényleg mindenkinek bejött és meglepően finom!

Aztán mivel az idő is általában elég jó volt, azon túl, hogy kirándultunk, minden nap, akár többször is kimentünk a környékre, volt, hogy bringázni, de legtöbbször csak kibattyogtunk ide a kis öbölhöz, ahová Chili cica is állandóan velünk jött 🙂 …

Toma állandóan az avart rugdosta, sőt, sokszor “avarcsatáztunk”, vagyis egymással szemben rugdosódtunk és rengetegszer a fejemre is kaptam, meg persze viszonzásul, ő is a levelekből 🙂 …

Volt, hogy reggel vagy délután jártunk egyet a Duna-parton, de talán többször a kiserdő felé vettük az irányt…

Egyszer estefelé, éppen a leszálló pára vagy ködfelhőbe is belefutottunk itt a közeli mezőn, nagyon különleges volt, én is végigmentem rajta, de csak Tomát tudtam megörökíteni 🙂 …

Többször belecsúsztunk az estébe is, először Andorékkal bújócskáztak a skacok a parton, aztán a halloweenes bátorságpróba ment sötétben és végül ugyancsak Halloween éjszakáján jártunk egyet Tomával egy kicsit arrébb, a kivilágított parton,

Azért a társasági életből is rendesen kijutott szerencsére, elsőként talán a Bozsikon, de ennél jobb és szabadabb volt, hogy Andorékkal egy egész délutánt is elvoltunk kint a szabadban és bringáztunk. Aztán egy napra átjött Toma Dani barátja, akkor ugyan eléggé esős idő volt, de ez nem fogta őket vissza abban, hogy focizzanak a kertben és a Dunaparton egymást tologassák a régi gokarttal 🙂 … A legizgisebb és vidámabb, az talán az esti bátorságpróba volt, ahol meg főleg a focis bandával ment végig Toma az akadályokon…

Régi terv volt a Vadmentő Központ is, ahová csak sikerült lejutni,

és még az őszi erdőben is bóklásztunk picit a Parkerdőben…

Igazán bakancslistás Tomának viszont a Kékestető volt, ahol végre családilag kirándultunk,

nagy vágya volt ez 🙂 …

Új színt kapott a tökfaragásunk is, mivel Toma saját maga tudta kifaragni tulajdonképpen az egészet, a sablonokkal pedig több évre elegendő faragni valónk lett 🙂 …

Kevesebbet társasoztunk és olvastunk, mint szoktunk, de láthatóan nem igazán volt rá időnk és azt hiszem erre a mostani tél, a körülöttünk lévő járványhelyzettel különösen alkalmas lesz, sajnos…

Máténak is persze elég tartalmas volt ez a szünet, de ő azért már tőlünk eléggé független, sajnos vagy sem, de így van. Már annak is örülök, hogy a Kékestetőre együtt mentünk és amikor itthon van, jól tudunk szórakozni továbbra is. De azért ez a szünet ebből a szempontból is kicsit más volt, na nem a leválás miatt, ahhoz kezdünk hozzá edződni, hanem a járványhelyzet miatt… Ugyanis rengeteg programja volt Máténak és sokat közülük egyáltalán nem díjaztam, még jól össze is vitatkoztunk nem egyszer ezeken, de utólag – mivel nem lett semmi baj belőle – már tulajdonképpen örülni is tudok a dolognak 🙂 , végül is mondhatjuk jó, hogy megélte ezeket, de mondom csak utólag tudok örülni 🙂 …

Mert volt azon a mindenkit kiakasztó Fradi meccsen a barátokkal, aztán átment az egyik barátjához éjszakázni és még moziba is mentek… Volt focizni is egy másik csapattal, pont ott és pont akkor, amikor mi meg Andorékkal bringáztunk, a fiúk meglesték őket, de szigorúan elkülönültünk, nehogy kellemetlen legyen a dolog egyeseknek, anyucival és kisöcsivel, és annak a barátaival 🙂 … És bejött egy romantikus szál is, ami egészen Tatabányáig vitte Mátét, mondanom sem kell mikor, ha nem most, a járvány felfutó szakaszában 🙂 … Az észérvek nem nagyon hatottak, és átérzem, hogy most fiatal, de én a magam részéről örülnék egy sokkal nagyobb szigorításnak körülöttünk, mindenféle szempontból, de amiatt különösen jó lenne, hogy nem nekünk kéne a korlátozó szerepet betölteni, egyszerűbb elfogadni azt, ha nem lehet valahová menni, mint azt, hogy lehet, de nem ajánlott… Na mindegy is, nem akarom, hogy a mostani helyzet beszűrődjön ide is, az emlékek megőrzésébe, bár talán így jó ez is, mert ez az őszi szünet attól függetlenül, hogy szuper volt, azért ezzel együtt telt…