Nagyjából így foglalható össze a hétvégénk és újra megállapítottam, hogy kevés a 2 nap, mert annyi mindent jó lett volna még beleszuszakolni az itthoni időbe. Mert vásárolni akartam még menni, de érdeklődés hiányában elmaradt ez a program, ugyanis Tomának kellett volna felsőt, cipőt, zoknit, tréningruhát venni mert nagyjából mindent kinőtt. Lehet, hogy nélküle fogom ezt intézni, de a cipőt annyira nem szeretem egyedül venni, a többinél meg ő olyan, hogy ha már ott van, akkor szívesen véleményezi, vagy inkább kiválasztja, hogy milyet is vegyünk 🙂 …
Na, de vissza a hétvégéhez, szombaton láttam én már, hogy az nem a vásárlós nap lesz, ezért a szokásos ebédkészítés, szöszmötölés, egy kis tanulás után, délután kivonultunk Tomával a Duna-partra. Ahová elkísért minket mindkét macska, azért kettő, mert Chili mellett mostanában hozzánk csapódott Mici is, a szomszéd cicája, aki egy kis kölyökmacska, nagyon cuki és imád fára mászni 🙂 (meg Chilivel játszani 🙂 )…
Az előtérben szürke rejtőszínben Mici, a háttérben a nádasnál Chili:
Ezért aztán Toma is mászott, mondjuk nem oly sokat, de nagyon élvezte, hogy nem csak ő járja be a fát egyedül 🙂 …
Chili rangidős nyugalommal szemlélte a helyzetet a nádas mellett, és néha azért belefolyt a dolgokba, de csak szemlélődött. Egészen addig, amíg a futásból haza nem érkező Mátét meg nem látta, akkor gyorsan csatlakozott hozzá és vele besétált a kertbe, szó szerint, ugyanis kis kényelmes már jó ideje, szereti, ha kinyitjuk neki a kaput és nem kell a kerítésen átvetnie magát 🙂 …
Aztán Tomával még bejártuk a környéket, ez mostanában valahogy szokásunkká vált, azt mondogatja Toma ilyenkor, hogy ő egy “kinti” gyerek, nem bírja, ha sokáig bent kell maradnia a házban – és ez szerencsére tényleg így van 🙂 … Viszont, amire nem számítottunk, hogy valahogy olyan metsző hideg lett délutánra, hogy mi is elcsodálkoztunk. Pedig szépen sütött a nap szinte végig, de amire hazaértünk már sötétedett és addigra tényleg csak kapkodtuk a fejünket, hogy milyen eszement hideg lett, alig vártuk, hogy hazaérjünk. Azt hittem először, hogy csak elszoktunk a fagyoskodástól, de miután Máté – aki soha nem fázik – is hasonló véleményen volt, meg még mások is, akkor már valósággá vált, hogy itt a tél mindjárt…
Estefelé nekiálltunk sajtos rudakat sütni, mostanában ez a sláger, nagyon szereti mindenki, eddig is imádtuk, de most reneszánszát éli nálunk.
Toma feltett szándéka, hogy visz belőle a suliba tízóraira, de eddig még soha nem érte meg azt a szép napot a sajtos, hogy az uzsonnás dobozba kerülhessen 🙂 . Most viszont, kis rásegítéssel, eldugással sikerült megugrani ezt a lécet és ma végre bekerült az iskolába, igaz nem sok, de legalább pár darabnak összejött ez a megtiszteltetés 🙂 …
Mivel szombattól már ment a puhítás Toma részéről, hogy ő úgy szeretne áthívni valakit, felvetésem, hogy még ruhákat venni sem jutottunk el süket fülekre, sőt, sértődésre talált (úgyhogy erre a hétvégére elvetettem ezt a témát), vasárnap délutánra áthívtuk Dani barátját. Azt érzékelem, hogy mostanában körülöttünk legalábbis nem nagyon dívik az áthívogatás egymáshoz, lehet a vírus miatt, de én úgy vagyok vele, hogy annak ellenére, hogy tényleg mindenre vigyázunk, ezt nem érzem nagyobb kockázatnak. Hiszen a suliban egész nap együtt vannak a gyerekek, igaz, most már egész nap maszkban kell lenni, de tesin, ebédnél és amikor kint vannak csak leveszik a maszkokat is…
A skacok nagyon örültek, a fél délutánt kint töltötték a Duna-parton, az ősrégi gokartot húzták-vonták ismét, meg fociztak itt nálunk és úgy egyébként jól elvoltak. Ez utóbbiban bent sem volt hiány 🙂 , jókat ettek, ebédre Orly módra volt megint csirkemell, annyira ízlik nálunk mindenkinek, hogy úgy határoztam karácsonykor is ez lesz a vacsora vagy ebéd, mondjuk az diós vagy mákos guba szokott lenni, na majd meglátjuk… Az itthoniakon kívül Daninak is nagyon bejött, kétszer kért belőle repetát, különböző délutáni időpontokban 🙂 , szóval ez most azt hiszem nyerő kaja 🙂 …
Hát, suliba nem volt kedve menni Tomának, ráadásul ma vagy holnap matek TZ-t írnak, szóval nem is csodálom, de azért persze csak elindultunk reggel. Egyébként most csak az elindulás miatt megy nehezebben ez a része, mert szerintem talán most a legjobb a suli Tomának! Jól érzi magát mindenkivel az osztályban, Erika és Szilvi nénivel is remekül van és még a tanulás is nagyon megy neki, néha még én is meglepődöm, hogy milyen könnyedén és jól veszi az akadályokat!
Én meg azért talán jobban vagyok kedélyileg, mint múlt héten, vagy csak jobban akarok lenni, erre még nem jöttem rá, hogy melyik igaz, de tény, hogy kezd visszatérni a jókedvem 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: