1.0Családmorzsákhttps://csaladmorzsak.cafeblog.huVivihttps://csaladmorzsak.cafeblog.hu/author/vivi/Főleg pólókból fogytunk ki Máténál, ezért itt volt az ideje egy kis ruhabeszerzésnek, Máté legnagyobb fájdalmára... Ő ugyanis mostanra, 10 éves, tisztes férfiúi korára, eljutott abba az állapotba, hogy irtózik a vásárlástól :) ... Tényleg :) ... Ezért aztán mindig, de mindig sietnünk kell, ha ere vetemedünk :) ... Ma mind a négyen elindultunk a kalandtúrára, amiben ilyen tapasztalatoknak van kitéve az ember lánya: * Siessünk, siessünk, jobb ha csak csak átsuhanunk a ruhaneműk között! * Ne kelljen próbálni, lehetőleg semmit, ha mégis azt csak az üzlet közepén, a meglévő felsőre húzva :) . * A Forma1-es időmérőre hazaérjünk (és ezt lehetőleg sulykoljuk minél többször az érintett fejébe, agyába, fülébe)! * Hangoztassuk sokszor, hangosan, az eladóknak is jól érthetően, hogy: UTÁLUNK VÁSÁROLNI :) ! * Megtudhatjuk, hogy az angol tanár (aki ugyancsak férfiból van) mennyire nem szeret vásárolni és, hogy milyen igaza van! * Elmélkedéseket hallhatunk arról, hogy elég lenne két farmernadrág, az egyiket kimosnánk, addig a másikba járnánk, nem kéne annyit üzletekbe járni és még pénzt is spórolnánk :) ! (az nem baj, hogy most pólókért jöttünk) Amikor mindezeken túl vagyunk és egy gyerek (a legmacerásabb :) ) kipipálva, akkor foglalkozhatunk a többiekkel, de ilyenkor jön csak a java, hiszen a traumákon túlesett legnagyobbunk unatkozni kezd, a legkisebb pedig mozgáshiányban szenved. Ezért amíg válogatsz, fél szemmel a sorokat pásztázod, hogy merre tart éppen a kis tornádó. Közben folyamatosan egyeztetsz a férjeddel, hogy itt a piros, hol a gyerek :) ?! Aztán a bejárat felől egy felháborodott 3 éves hangja szűrődik feléd, aki a bátyjával ellenkezik, hogy nem megy vele sehova, mert az ajtótól két lépésnyire buszokat és autókat néz :) . A férjed ezután próbálni indul, te pedig előre sietsz, hogy elkerülj egy kisebb (nagyobb) hisztit, befelé terelgeted az aprónépet, aki új elfoglaltság után néz: eltűnt apját próbálja megkeresni, és gyanakodva figyeli a próbafülkék behúzott függönyeit :) . Minden megvan cirka fél óra alatt (még az időmérőt is elérjük), a családfő előre megy a holmikkal a kasszához, addig te nézelődsz magadnak valamiket, de mivel kevés az idő - férj pedig mindig helyzetjelentést ad, hogy például: mindjárt sorra kerülök, már fizetek, az utolsók mennek, van még valami? :) - arra jutsz, hogy majd visszajössz (<del>egyszer</del>) egyedül és válogatsz <del>csak magadnak, </del> nem lesz aki siettet, tenger időd lesz, mindent felpróbálsz... Ebből az álmodozásból az egyik eladó hangja zökkent ki, aki közli a néppel, hogy 5 perc múlva bezárnak, így kicsit még bámészkodva, de elindulsz a kijárat felé, már csak azért is mert kis családod cseppet sem siettetés céljából :) , de előre ment az autóhoz. Közben egy idősebb, 60 év körüli házaspárra leszel figyelmes, akik pár perce érkeztek és a férfi kérdezi a nőtől, hogy nem valamilyen kockás dolgot akart itt megnézni? Erre feltehetően a felesége, kicsit ingerülten csak ennyit mond: - Igen, itt volt..., de..., én nem tudok 5 perc alatt vásárolni!!! :) Nahát, hogy mik vannak :) ...rich