<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Családmorzsák</provider_name><provider_url>https://csaladmorzsak.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Vivi</author_name><author_url>https://csaladmorzsak.cafeblog.hu/author/vivi/</author_url><title>Az elindulás...</title><html>...na, az nálunk mindig zűrös, vagyis inkább az induláshoz vezető út... Kezdődik velem, mert én annak ellenére, hogy igazán szeretek jönni-menni ( a családból  a legjobban, talán Toma kezd mutatni némi hasonlóságot), azt nehéz szívvel élem meg, hogy ilyenkor a reggeli nyugodt kávézásnak biztosan búcsút inthetek :) . Aztán folytatódik a fiúkkal: Mátét nehéz felkelteni és rávenni, hogy felöltözzön, Tomát mindenre noszogatni kell (bár mostanában megvesztegethető némi buszok látványával például), de azért csak becsúszik ilyenkor is a szokásos akarom-nem akarom némely dolgokkal és már el is ment az idő. A Zapu pedig mindig azt gondolja, hogy rengeteg időnk van még :) (boldog naivitás :) ) és a végére hagyja folyó, de inkább egyéb ügyeit :) , na meg a fürdőzést szeretett kádjában :) , ahol van amikor órákat vár a víz rá, na jó, némi túlzással :) . Ilyenkor meg én lassulok be, mert ugye minek siessek, ha más sem aztán egyszer csak elindulunk :) ... Na ez utóbbi szakasz van most, úgyhogy befejezem az irkálást és felpörgetem magunkat :) ... (hahaha)</html><type>rich</type></oembed>