<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Családmorzsák</provider_name><provider_url>https://csaladmorzsak.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Vivi</author_name><author_url>https://csaladmorzsak.cafeblog.hu/author/vivi/</author_url><title>Guba-recept</title><html>Kitaláltam végül, hogy mit főzzek mára :) , tojásleves készült mákos gubával. Gondoltam, ha már pont ezt készítem, leírom az újításomat is ezzel kapcsolatban, ami nem egy korszakalkotó dolog :) , mindenesetre nagyon feldobja ezt az ételt, nálunk nagy kedvenc és aki kóstolta, eddig mindenkinek ízlett.

Nem csinálok azért én sem gubának való kifliket - nem ez az újítás - hanem a szokott módon leöntöm a felszeletelt kifliket langyos, mézzel vagy cukorral ízesített tejjel. Ami a nem megszokott, hogy főzök egy hígabb vaníliás pudingot, mondjuk 6-7 deci tejből (ez nálunk most kb. 8 kiflire volt adagolva, , ha több a kifli, lehet hígabb akár a puding), aztán egy nagy jénait enyhén kivajazok, bele rakom a kifli felét, rászórom a cukros mák vagy dió felét (mikor mi van itthon, most az előző volt) leöntöm a puding felével, aztán jön a másik fele a kifliknek és a máknak, majd a tetejére kerül a maradék vaníliás sodó. Ezután megy a közepesen meleg sütőbe, de igazából csak jól összemelegítem és kész is :) ...

&lt;a href=&quot;https://csaladmorzsak.cafeblog.hu/files/2014/07/Guba.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter wp-image-1731&quot; src=&quot;https://csaladmorzsak.cafeblog.hu/files/2014/07/Guba.jpg&quot; alt=&quot;Guba&quot; width=&quot;320&quot; height=&quot;239&quot; /&gt;&lt;/a&gt;

Egy kicsit most megpirult a teteje, mert jó kis felfordulás volt nálunk, ugyanis tiszteletét tette a nappaliban egy icike-picike, de annál kevésbé kívánatos gyík... Edzett vagyok már ilyen téren, nem ez az első eset, mivel déli fekvésű a teraszunk és sokszor napoznak rajta gyíkocskák, akik hiába van szúnyoghálós ajtónk, egy kis résen is beférnek, most is valószínűleg ez történt. Mind a három gyerek igyekezett valahogy segíteni, húzogattuk a kanapét, mert mögötte bujkált. A kezemmel nem merem őket megfogni, így egy papírtörlővel szerencsétlenkedem :) , aztán valahogy csak sikerül az akció, most harmadjára jött össze a dolog, végül a fiúk díszkíséretében útjára engedtük a gyerek-gyíkot a teraszon... :)</html><type>rich</type></oembed>