<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Családmorzsák</provider_name><provider_url>https://csaladmorzsak.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Vivi</author_name><author_url>https://csaladmorzsak.cafeblog.hu/author/vivi/</author_url><title>Napi projekt</title><html>&lt;p&gt;Ilyen, a címben szereplő, egész napos produkciót betöltő látványossággá lépett elő az influenzának köszönhetően önmagam összerakása reggel :) (azt mondják bizonyos kor fölött ez már csak így van :) , remélem ez csak ízelítő :) ) a főzés, mosás, gyermekétkeztetés, társalkodónő és animátor szerep (ez utóbbi ma nem is jött össze...). Én meg még olyasmiket dédelgettem magamban a betegség kezdetén, hogy nem baj, ha már így alakult, majd jókat játszunk, olvasunk a gyerekekkel (eddig csak az utóbbi jött össze), megcsinálunk pár kézműveskedős dolgot (na, ennek még a közelébe sem kerültünk), és majd jól kiolvasok még 1-2 könyvet (most kezdtem el egyet, eddig nem volt hozzá energiám :) )...&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Pont múlt héten olvasgattam Márai Füveskönyvét, amiben találtam egy részt a betegségről, ami kiszakít a mindennapokból és mesterséges pihenőt biztosít (na persze az ilyen kis ügyekről beszélek mint az enyém) a testnek és a léleknek. Ezzel még tulajdonképpen egyet is értenék, de azt hiszem itt azért méltánytalanul megfeledkezett az emberiség a kisgyermekes anyukákról, mert lehet, hogy ott nem igazán működik ez a dolog :) ... Viszont ennek kompenzálására megtudtam Legkisebbünktől, hogy nagy korában ő &quot;doktor néni&quot; szeretne lenni, aki elmegy a beteg gyerekekhez, Mátéval együtt :) ! Az nem derült ki, hogy bátyja milyen szerepet töltene be ebben a formációban, ápoló lenne vagy sofőr..., ki tudja :) ... Megtudhattam Mátétól, hogy hány nap, óra, perc és másodperc van még hátra 2016-ig :) , és tanúja lehettem egy látványos motivációs dolognak, amelyben a Nagy az ebéd elfogyasztására biztatja a Kicsit, mégpedig úgy, hogy azt mondogatja neki, ha megeszi a pörköltet (!), olyan erős lesz, hogy simán legyőzi R. Gergőt (ő Toma ovis társa, akivel kicsit hadban állnak) :) ! Nos, ez olyan jól bejött, hogy az ebéd majdnem teljesen elfogyott, a végén pedig ezt hallgattuk: - Hű, R. Gergő, hű R. Gergő! Széjjelváglak!!! :)&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>