<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Családmorzsák</provider_name><provider_url>https://csaladmorzsak.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Vivi</author_name><author_url>https://csaladmorzsak.cafeblog.hu/author/vivi/</author_url><title>Itthoni</title><html>&lt;p&gt;Péntek estétől, amióta hazajöttünk, próbáljuk lassanként utolérni magunkat... Toma szerencsére folyamatosan javul, szinte már meggyógyult, a krupp-nak már nyoma sincs, már hét közben sem volt, maradt még azonban a betegség második felvonásából egy kis torokfájás, hasmenés és fáradékonyság, na meg persze még 3-4 napig az antibiotikum szedése. A legfontosabb, hogy Toma már kedélyileg is jobban van, visszatért a jókedve és az életkedve, nagyjából már a régi :) .&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Persze a nagy öröm után, hogy hazajöttünk, azért mindenkin kijött valamennyire a kórház utóhatása... Toma a javulás mellett a legkiszámíthatatlanabb pillanatokban nyűgösködött vagy hisztizett, ami nem csoda, ezen kívül szinte anyaragacs lett :) , mindenhová velem jött és nekem is így kellett tennem :) , még mesefilmnézés közben is maga mellett tartott :) , de azért Apa és Máté is kapott a ragaszkodásából, az volt a jellemző, hogy semmit sem akart egyedül csinálni :) ... A szombat volt a nehezebb nap, akkor még aludni is együtt aludtunk délután - mondjuk rám is rám fért :) - de ez teljesen érthető is volt, idő kellett amire beállt a megszokott rend.&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Viszont Máté sem úszta meg &quot;tünetmentesen&quot; azt a hetet, rajta is teljes erővel jött elő az elmúlt pár nap... Hajlamos vagyok bedőlni mostanában a látszatnak, hogy már milyen &quot;nagy&quot;, de ez a hét sok volt neki is, éreztem már szerdán is, amikor másodszor mentünk be a kórházba, hogy ez azért őt is kicsit megviselte, de utána valahogy minden a megszokottak szerint ment, legalábbis úgy tűnt :) . Aztán szombaton ő is nagyon nyűgös volt, tőle szokatlanul mindenen megsértődött, Toma is kifejezetten idegesítette néha - szó mi, szó, nem volt Legkisebbünkkel könnyű aznap - kicsit leültünk beszélgetni is, aztán kicsit jobb lett minden. Örültem is aznap, mert Fradi meccsre volt végre jegyük, úgyhogy délután elmentek, bár a Családfőnek semmi kedve sem volt hozzá, de látszott Mátén, hogy kell ez neki, ráadásul a Zapunak sem volt sok választása, mert még sajtótájékoztatón is részt kellett vennie előtte hivatalból, szóval mentek, örültek is mert győzött a Fradi, úgyhogy az legalább egy jó este volt :) .&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A Családfő vitte a prímet szegény egész héten, ami azért sem volt kevés, mert nála az egyik munkájában a sok közül, most van a teljes őrület, leadási határidőkkel és mindenfélével megspékelve, úgyhogy ez most szimplán is nehéz lett volna, hát még ezzel megtoldva. Mert persze minden nap, volt, hogy kétszer is bejöttek hozzánk a kórházba, itthon Mátét igazgatta, tanult vele, ha kellett, beszerzett, vásárolt, elintézett :) , sőt még amire hazaértünk ki is takarított :) ! Én meg amióta hazajöttünk kábé fél- vagy negyed gőzzel működök, este teljesen kidőlök, általában Tomával elalszom :) , napközben pedig próbálom behozni az elmúlt egy hetet itthon is, de talán ma érzem, hogy kezdek magamra találni, a fejemben összeállt a lista is az elmaradásokról, elintéznivalókról, úgyhogy talán beáll már a régi rend :) .&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>