Tanévkezdés előtt…

Bár mindent megtettünk, hogy ne kelljen szembesülni azzal, hogy pénteken akárhogy is, de elindul a tanév, most már nem halogathatjuk tovább sajnos, így tegnap elkezdtünk szembenézni ezzel az igencsak lehangoló ténnyel… Már múlt hét csütörtökre beterveztük, hogy mi bizony elmegyünk a szomszédasszony papírboltjába és megvesszük a tancuccokat, de csak addig jutottunk akkor, hogy összeírtuk, hogy milyen füzetek, címkék, tollak, ceruzák és egyebek kellenek, aztán egymásra néztünk Mátéval és nagyjából egyszerre mondtuk, hogy akkor aznapra annyi volt, olyan Pató Pál urasan ráértünk még a továbbiakra 🙂 …

Egészen tegnapig, amikor összeszedtük magunkat és elindultunk füzeteket válogatni. Persze jött Toma is, aki látványosan unatkozott egészen addig, amíg a boltban fel nem fedezett egy Jedi kardot, amit aztán haza is hoztunk magunkkal iskolakezdés gyanánt 🙂 , és utána már nyugisabban válogattunk 🙂 . A tanszer vásárlás után gyorsan elmentünk a Mekibe ebédelni, hogy feldobódjon egy picit a rosszkedv, valamennyire sikerült (a múlt hétig talán nyáron egyszer voltunk Mekizni, most meg egy hét alatt kétszer, hát mit mondjak, ez csak kedélyjavító szándék lehet 🙂 …) Ma címkézünk, füzetet kötünk (a könyveket csak első nap kapjuk meg), szortírozunk, én a magam részéről kimosom Máté sulis táskáját és a tornazsákját és nagyjából ennyi lesz a rákészülés a dolgokra. Jó lesz egy sötét vászon nadrág és egy fehér szintén vászon ing az évnyitóra, meg az egyik jobbik sötét cipője, szóval semmi ünneplőt nem veszünk és hasonlók, mert a ballagásra úgyis be kell majd vásárolni tavasszal… Egyébként lehet, hogy azért mert nálunk évfolyamonként egy osztály van, nem nagyon szokás még 7-8-ban sem, nem ünneplőben megjelenni a nevesebb eseményeken, szakadt farmerben és tiritarka ruhában meg semmiképp sem… 

Azt hiszem a nagy nyári programozások is lezárultak, mondjuk már csak pihentető szándékkal is az a jobb, ha most már tényleg a fenekünkön maradunk, ugyanis Piliscsév után tegnap Toma teljesen ki volt dőlve és ez már nem az első eset 🙂 … Sőt, azt mondta, hogy most ő ma nem megy sehova, itthon szeretne lenni, pumktum 🙂 !!! (na mondjuk ezt az itthon létet úgy kell érteni, hogy szaladgálni, Luluzni, trambulinozni a kertben, bicajozni, tekeregni a Duna-parton nagyon is kimegyünk általában 🙂 ) Ez a nyár tényleg szuper volt, élménydús, színes és mozgalmas, örülök és tényleg hálás vagyok azért, hogy ez így alakult nálunk! Rengeteg helyen voltunk, nyaraltunk talán mondhatjuk, hogy kétszer is, de ha csak itthon voltunk, akkor is jól és rengetegszer valahogy újítva telt az itthon töltött idő is, gondolok itt a bicajozásokra mindenfelé, a környéken való, nem a szokott helyeken való bóklászásokra és még sorolhatnám… Hiányozni fog a nyár és még inkább ez a nyár, azt hiszem nagyon-nagyon…

Ráadásul ez az év, minden lesz, csak nyugis nem… Máténál és Tománál is az utolsó, búcsúzunk az ovitól, Legnagyobbunkkal az iskolától, a jó kis osztályától és az egész jól megszokott és szeretett életmódjától. Mindkét fiúnál újat kezdünk majd jövőre, lelkileg sem lesz szerintem könnyű ez senkinek, beleértve engem is… Aztán itt a fő mumus a továbbtanulás, már most elindultak a mailek az ofő részéről, hogy már szeptemberben egy szakgimi itt a környéken várja a gyerekeket suli látogatásra, és még sok ilyen lesz gondolom. Hiába van meg, hová szeretne menni Máté, mivel elég jó suli és így értelemszerűen nem könnyű bekerülni, olyasmiket kell még megjelölnünk mindenképpen, amik tényleg számításba jöhetnek, ha esetleg nem jól alakulnak a dolgok, ez lesz a nehéz ügy, mert most még ötletünk sincs…

Azért érdekes amennyire próbáltuk kizárni a sulikezdést a fejünkből, tulajdonképpen azt sem mondhatjuk, hogy egyáltalán nem foglalkoztunk semmivel, ugyanis muszáj volt. Máté megcsinálta a 100 fölötti matek feladatokat, pár darab maradt ki, azt a Családfővel akarja megnézni, mert nem biztos benne, hogy meg tudja jól csinálni őket, aztán már múlt héten befejezte a Légy jó mindhalálig olvasónaplóját is. Mondjuk a töri és az angol tételeknek egyáltalán nem kezdett neki, de bármilyen nehéz lesz is ezeket később megírni, nem gondolom, hogy az utolsó napokat, heteket ezzel kellett volna töltenie. Ráadásul földrajzból már lassan készülnie kell, ugyanis a tanárnője beígérte nekik év végén, hogy a második órán – vagyis jövő héten – Európából dogát írnak, no comment…

Én pedig hangolódásképpen tegnap beírtam a telóm jegyzet funkciójába, hogy milyen különórákra számíthatunk illetve legfőképp miből kell szortíroznunk 🙂 … A szortírozásra leginkább Tománál van szükség, mivel Máténál adott, hogy valószínűleg felvételi előkészítőre megy majd (még átgondoljuk, de nagyon is elképzelhető), mellette marad az angol különórája és nagyjából ennyi, mert ez is úgy heti minimum 3 délutáni elfoglaltság, ami nyolcadikban elég sok lesz a többi minden mellett. Legkisebbünknél írtam tele a “lapomat”, ilyenek vannak rajta, hozzáteszem mindezeket ő szeretné, hogyaszondja: ovis torna, úszás, foci, lovaglás, iskolaelőkészítő (amit ő már hiányolt, illetve nagyon hasonlóra járt nyár elejéig a játszóházba és már kérdezgette, hogy mikor megyünk újra ) ). Aztán eszembe jutott, hogy szeretne furulyázni is, már tavaly is akart és nem felejt, erről is mostanában érdeklődött, hogy mikor megyünk furulyát venni, ő ugyanis Julcsi nénihez akar járni az oviba, mert ő tart nekik ilyen foglalkozást a csoportban 🙂 …

És ez nemcsak ilyen fellángolás, valahogy azt látom rajta, hogy ő muzikális típus, nagyon szeret tényleg táncolni is mostanában és énekelni is. Az egy dolog, hogy a fő kedvence a Despacito magyar, rendőrös karikatúra változata 🙂 , szóval ha megkérnék valahol, hogy énekeljen, nagy valószínűséggel ezt adná elő 🙂 … De a lényeg, hogy szerintem ő zeneileg tényleg érdeklődő, például a zongorákat nagyon imádja mostanában, kalimpált állandóan Rétimajorban is azon a kék éttermi lehangolt zongorán 🙂 , de azóta talált valahogy egy alkalmazást a telefonon, ahol úgymond “zongorázni” lehet és azon zenél igen sokszor, szóval lehet, hogy nála ezt nem kéne hanyagolni. Zongorázni ugye még nem mehet, de furulyázni igen, úgyhogy ezt is felvettem a listára. Aztán mindezeken kívül ott van még az is, hogy november tájékán iskolacsalogatóra megyünk Máté két alsós tanító nénijéhez, ami legalább nem kerül pénzbe 🙂 , de időbe igen… Szortírozni kell, az biztos!

Szóval azért már fejben készülünk, amit már elősegít, hogy jövő héten csütörtökön Máténál tudom, hogy szülői lesz, azt hiszem Tománál is valamikor azon a héten, hát mint mondjak na, nem vagyok feldobva… Jut eszembe, Toma csak szeptember 11-től megy oviba, ugyanis eddig írtam ki nyári szünetre. Csinálják náluk az udvart és aki tudja, megpróbálja otthon tartani a gyerekét ameddig lehetséges, ugyanis a kertet nem tudják használni az oviban. Ehhez jön hozzá hogy ők vegyes csoportosok, szóval jó pár kicsivel kezdik az évet, akiknek be kell szokniuk ugye, elmenni nem akarnak velük játszótérre és hasonlók, mert szinte kivitelezhetetlen, úgyhogy ebben a szép időben maradnak bent a csoportban, ami azért nem valami vonzó… Az udvarral nem tudom mire lesznek kész, szeptember vége az átadási határidő, de szerintem addig tuti nem lesznek meg… Én olyan novemberre saccolnám, hogy elkészülnek, de ennek ellentmond, hogy a határidőt nagyon kéne tartani, mert uniós pályázatból van a pénz, hát majd meglátjuk. Túl sokáig sem akarom kivenni Tomát, mert az neki sem lenne jó, meg mivel nagycsoportos, már nem is lenne olyan egyszerű, szóval jövő hét után ő is megy azért oviba…

Hát, így állunk és még megpróbáljuk kiélvezni valamennyire a hátralévő nyári napokat…