Beszoktatás

Vagy valahogy így érzem magunkat, ugyanis ezen a héten kezdődnek a különórák… Még lájtosan, “csak” Máténak indult el a felvételi előkészítője, de mostantól hozom-viszem, és mivel tegnap volt az első nap és tényleg elment az egész délután még úgy is, hogy én vittem, Apuci meg hozta, szóval tudtam én előre, és fel sem merülhetne az a variáció, hogy ő majd egyedül elmegy, mert akkor mikor tanul, kérdem én, ugyanis eleve hétfőn 7 órája van, háromnegyed 3-kor végez a suliban. 

Az mondjuk tegnap kiderült, ha még Tomának is bevállaljuk valamelyik plusz óráját (vagy ovis torna vagy foci), akkor azt érdemes megpróbálni hétfőn, mivel akkor úgymond feleslegesen jönnénk-mennénk a kocsival, lehet, hogy kétszer. Ezért tegnap az üres másfél óránkban elmentünk orvoshoz Tomával (mondjuk jobb szórakozást is el tudtam volna képzelni magunknak 🙂 ), már nyár óta fájdogál a hasa a köldöke környékén, én meg már izgultam, hogy esetleg valami van ott (pont ennyi idősen vették ki Máté vakbelét, és a köldökénél fájt akkor, mondjuk neki egy nap alatt lezajlott és nagyon fájlalta, de azért valahogy csak ott motoszkált ez a fejemben 🙂 ). Elmentünk a helyi SZTK gyermek sebészetére, egy jó fej dokit fogtunk ki, még csikizte is Tomát, jól elszórakoztak, alaposan megvizsgálta és nem talált semmit, bár, amikor bementünk és mondta a panasz felvázolása után, hogy nehogy köldöksérv legyen, kicsit lefagytam, hogy erre nem is gondoltam 🙂 (és milyen jó, hogy sok minden eszébe sem jut az ember lányának 🙂 )…

Gyorsan is végeztünk, ha már annyi időnk maradt, átszaladtunk a gyermekrendelőbe, Eszter néni zsúfolásig volt ugyan hétfő lévén, de a kezelőben külön leülhettünk és vártunk jó sokat, aztán Toma megkapta végre a 6 éves oltását is (vagy a doktornő nem volt itthon vagy mi vagy beteg lett Legkisebbünk eddig 🙂 ) és bár nem volt túl lelkes őkelme, de azért csak megvolt az a szuri, szóval ezt is letudtuk és még csak nem is lázasodott be szerencsére, most már talán mondhatom, az éjszakán túl 🙂 . 

Hat után végeztünk, addigra a Családfő már felvette Mátét a giminél, ahová az előkészítőre jár, egyszerre értünk haza. Hát, Legnagyobbunk nem volt elsőre elragadtatva a matektól, nem jött be neki annyira a tanárnő, egy idősebb hölgy, állítólag teljesen máshogy magyaráz mint Judit néni, követhetetlen, egyesével kell ülniük a padokban, meg azért nem jó, hogy rajta kívül csak egy valaki megy előkészítőre az osztályából, de persze egy teljesen más időpontban. Kapott itt is házit, amitől enyhén szólva kezd szegénykém besokallni 🙂 , a sulis matek előkészítőn is mindig megszórja őket Judit néni, szóval matek matek hátán van itt már…

Mondjuk tegnap gyorsan visszaálltunk az alig megtalált évkezdéshez, Tomának is az oviban délelőtt külön foci volt már. Persze örült neki, de nem annyira tetszett neki sem a mostani edző, aki egy nő 🙂 , hiányolta a tavalyi bácsit, akit jobban szeretett, de attól még állítólag jól ment neki, nagyon megdicsérte az új néni. Délben, amikor mentem érte szétosztottuk a kis szekrénykékbe a szombati szülinapi meghívókat (mondjuk telefonon vagy FB-on már majdnem mindenkivel egyeztettem) a cimbiknek, Tomával együtt 12-en lesznek.

A tegnap legszerethetőbb pillanata nekem az volt, amikor az egyetlen szabad 1 óránkban, miután Tomával eljöttünk az oviból és még mielőtt elmentünk volna Mátéért, kimentünk ide a közeli kiserdő előtti mezőre és Legkisebbünk összevissza kergette a pillangókat. Mostanában nagyon szereti ezt művelni, szeretne egy lepkehálót, hogy elkapjon párat, mert szerinte olyan szépek 🙂 …

Kicsit tartok tőle, hogy ha teljesen beindul a verkli, nem leszünk még ennyire sem ráérősek…