Megint elillant ez a 3 nap, az egészben csak az vigasztalja az itthoniakat, hogy ez a hét rövid és laza lesz, és mindjárt itt van az őszi szünet 🙂 ! A hétvégében volt minden, szórakozás, sütés-főzés, takarítás, lovaglás és jó is volt így. Pénteken már megfőztem szombatra és egy kis szerencse folytán, ez kitartott egészen hétfőig. Ugyanis a Családfő Mátéval szombat kora délután Fradi meccsre ment, ott ebédeltek, így az itthoni ennivaló megmaradt másnapra. Vitték a szomszéd Feri bácsit is, aki nemrég kórházba került a szívével, rosszul volt, de már jobban van, bár tényleg nagyon gyenge, viszont a Fradi meccset nem akarta kihagyni 🙂 … Szerencsére minden rendben volt vele (én kicsit izgultam, ők nem), Máté végre boldog volt, mert nyert is a csapat egy nehéz mérkőzésen, meg nem kellett tanulni szinte semmiből, ugyanis ezen a héten lazán vannak, egyedül szerdán lesz bent tanulni a suliban 🙂 .
Mi pedig Tomával az egyik legjobb ovis barátjának a szülinapi bulijára voltunk hivatalosak egy játszóházba. Legkisebbünk nagyon készült, 10-re mentünk és 3 órán át maradtunk. Addig teljesen kijátszotta magát a gyereksereg 🙂 , jó sokan voltak csak a csoportból, Toma nagyon élvezte, látszott rajta. Egész jól össze van rázódva a szülői banda is, már érzem, hogy hiányozni fognak meglepő módon, pedig még egy éve nem volt ez így, akkor is megértettük úgy általánosságban egymást, de nem az volt mint Máté osztályában a szülőkkel, hogy az első perctől érezni lehetett a jó légkört… Ezzel párhuzamosan tartok attól, hogy mi lesz majd Legkisebbünk osztályával és a szülőkkel is, így közösség szinten, hát majd meglátjuk, mindenesetre nagy mázlisták leszünk, ha ott is jól jön ki a lépés (remélem így lesz)….
De a lényeg, hogy a gyerkőcök jót buliztak, valahogy kell is ez a közösségiség nekik, jó volt így együtt és ezt nem csak én láttam bele, mások is ezt érezték 🙂 . Fel volt dobva picit a dolog egy Garfield cicával, Tomának hiába a legjobb barátja, valahogy nagyon bénán sikerült helyet találnunk az asztal végén 🙂 , de mindegy, szerintem Legkisebbünk ezt nem vette zokon 🙂 .
Másnap lovagolni mentünk délelőtt, ami Tomának már nagyon kellett, kétszer is be voltunk jelentkezve és mindig le kellett mondani az időpontot a betegségek miatt. Most már nagyon várta az egészet,
ami szinte önálló programmá növi ki magát, már talán írtam, hogy óra után menetrendszerűen az istállóban kötünk ki, ahol megnézzük és ahol lehet megsimogatjuk a pacikat 🙂 ,
aztán utána a lovarda cicáit is, amivel jól elmegy az idő, Most még rátettünk egy lapáttal, arrafelé is nagyon szép a környék és ott folyik a kapun túl a Duna-Tisza csatorna, így lovaglás után egy kicsit bóklásztunk a környéken, lementünk a csatorna partjára, átmentünk egy felüljáró rész alatt, ahol remekül lehet kirándulgatni.
Megnéztük az út túloldalán már nagyon régen kinézett kis kápolnát is, mert nagyon szép és aranyos, bár csak kívülről sikerült megtekinteni 🙂 ,
ugyanis a kiírás szerint vasárnap 15-16 között látogatható, hát erre nem sok esélyünk lesz, hogy abban az időpontban arra járunk 🙂 . Viszont nagyon élveztük az egészet, jó kis váratlan ötlet és csatangolás volt, máskor is megejtjük szerintem 🙂 . A többiek addig itthon maradtak, Máté még fel sem ébredt amikor eljöttünk 🙂 , Apuci pedig be van havazva munkákkal, amiből csinálja a mi magán dolgunkat is, szóval lehet, hogy ez egy ideig így marad sajnos…
A hétfő igazi itthoni nap volt, kicsit megcsúszva, igazi vasárnapi ebédet sütöttem-főztem 🙂 , takarítottam, meg azért játszottunk is persze, meg olvastunk és a szakadó esőnek köszönhetően nem is vágytunk sehová 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: