Téli átállás

A tegnapi napunk pikk-pakk elszaladt… Ott kezdődött, hogy a Családfő elment reggel pecázni (brrr, próbáltam lebeszélni, de hajthatatlan volt 🙂 ), Máté is ment volna vele, de nem volt kedve korán kelni és a hideg idővel egyenes arányban csappan meg a lelkesedése a dologhoz 🙂 , szóval többszöri keltegetés után itthon maradt. Valahogy ez is a kamaszodás része szerintem, sokkal többet kell most aludnia valahogy, meg persze később is fekszik, sokszor Beni barátjával beszélget még este meg együtt játszanak. Terveztem, hogy esetleg Tomát elviszem valamerre, ha csak ketten lettünk volna, de amilyen szeles, hűvös, esős idő lett már délelőttre, azt hiszem kettesben sem indultunk volna útnak.

De rájöttem – hogy valami pozitívat mondjak erről a csúnya őszi időről 🙂 – ha ilyen télies idő kezd lenni, az nekem kifejezetten hasznos, most először nem éreztem azt tegnap, hogy mennünk kell valamerre (biciklizni, kirándulni, a szabadban lenni) kihasználni a még valamennyire jó időt, így a benti munkákkal is sokkal jobban haladhatok. Azt hiszem tavasz óta tartott ez a folyamat, hogy nekünk kint kell lennünk ha lehetséges, gondoltam ősszel és a suli-ovi kezdéssel ez majd változik, de nem így lett 🙂 , akkor meg a szép időket “kellett” kihasználnunk, ki tudja meddig lehet még ilyen alapon 🙂 . Végre most nem érzem azt, hogy lecsúszunk valamiről, mert semmiről sem fogunk az biztos 🙂 , ilyenkor tényleg legszívesebben ki sem dugnánk az orrunkat és legjobb valami benti programot keresgélni, ha már megyünk valahová 🙂 … Bár remélem lesz azért szép, napos téli vagy havas idő is majd (és akkor mondjuk megint csak előjön ez a menős énem 🙂 ), de azért most már nem ez lesz a jellemző.  

Ennek szellemében tegnap főztem, közben porszívóztam, rendet raktam, mostam, addig a fiúk jól elvoltak szerencsére. Aztán ebéd után még elszaladtam vásárolni is, vettem két nagy faragni való tököt is. Hazaérve aztán egy kis bújócska parti után (mostanában megint imádja ezt Toma) nekiálltam sütit sütni. Itt árválkodott a kamrában még az utolsó, kertből megmaradt cukkinink és gondoltam nem a sima, megszokott dolgokat készítem belőle, hanem valami fejedelmibb szerepet szánok neki 🙂 . Úgyhogy cukkinis browniet csináltam belőle, ebből a receptből és nagyon finom lett. Bár a fiú sereg nem tudta mi van benne 🙂 , mondjuk nem volt szándékos a dolog, Apuci nem volt itthon, Máté fent volt a szobájában, amikor készítettem, Toma meg nem árulkodott 🙂 , mert valószínűleg nem ették volna ilyen lelkesen, ha tudják miből készült 🙂 . Reggel a Családfővel megosztottam az infót, Máté még mindig nem sejt semmit, majd ha felkel megtudja minek örült annyira 🙂 … A délutáni programunk mostanában a cica etetés, ugyanis a szomszédunk elutazott melegebb éghajlatra utó nyaralásra 🙂 , és mi etetjük a macskákat – Luluval, a “kereszt gyerek cicánkkal” egyetemben – amire időt kell szánni, mert Toma játszik velük persze és néha itthon van a nagy Schnauzer kutyus is, akivel szintén nagyon jól összebarátkoztunk (nem nagyon ismertük még, most lettünk igazán jóba vele, külön történet 🙂 ), úgyhogy nagy vigadalom az egész minden nap, csak most már jobb lesz ha korábban megyünk, mert mától nem fogunk látni semmit sem 🙂 . Este meg kifaragtuk az egyik tökfejet, mindig kettőt veszek, mert két fiú van itthon 🙂 , most még egy harmadik is van a kocsimban, az oviba vettem még egy hete 🙂 , de oda nem kellett, mert már meg volt a tökük 🙂 , abból meg mást csinálunk szerintem. 

Nem panaszkodhatunk azt hiszem, hiába múlt el a nyár, egy sima nap is tud élménydús lenni, pedig ki sem nagyon mozdultunk itthonról 🙂 . Ma meg lehet, hogy messzire megyünk, a sírokhoz és Veszprémben családlátogatást is tervezünk. Még nem biztos mondjuk, mert nem 100 százalék, hogy elindulunk – tudunk mi ilyen utolsó pillanatban tervezősek lenni, hát majd meglátjuk 🙂 …