A legjobbkor…

Már két napja érzem én, hogy valami nincs rendben, de gondoltam nem törtöm meg a karácsonyra készülés menetét, mert azt ugyan, hogy lehetne 🙂 , így nem foglalkoztam vele. Még tegnap is nagyon fájt a torkom, de gondoltam megjavul az, meg minden, a délelőttöt még egész jól bírtam, de délutánra leeresztettem… Hát szóval egyszerűbben, kijött rajtam a kórság, még erősebb torokfájással, kis lázzal és egyebek… Nem volt itt tegnap délután semmi mézes és bejgli sütés, odáig eljutottam, hogy begyúrtam a mézes tésztáját, ami azóta is türelmesen csücsül a hűtőben és arra vár, hogy kisüsse végre valaki 🙂 … Az már elég valószínűnek látszik, hogy nem lesz meg az a négy sütemény, amit beterveztem, de lehet, hogy ez csak nekem ilyen fontos, ugyanis a puncsos Máté egyik kedvence és kérdeztem tőle, hogy nagyon megharagszik-e rám, ha nem sütöm meg, amire ő viccesen csak annyit mondott, hogy húúú, hát nem  is fog szóba állni velem 🙂 , és láthatóan nem is foglalkoztatta tovább ez a dolog 🙂 … Hát na, érlelődik bennem már egy ideje az elhatározás, de most látom csak, hogy tényleg komolyabban kéne venni azt a lehetőséget, hogy sokkal lazábban foglalkozzam, a karácsonyra készülés jelentőségével 🙂 … Egyébként meg a Családfő tegnap nagyot domborított, délután bevásárolt és az unokatesómék gyerekeinek is megvette az elmaradt ajándékot (tudtuk, hogy mit akarunk szerencsére), mára már csak a fa beszerzés maradt. Mára még azért azt tervezem, hogy összeszedem magam, és sütök pár sütit, holnaptól aztán lehetek beteg is akár 🙂 , na jó, akkor meg nem érdemes 🙂 …