Tegnap azért csak kihasználtuk egy picit a havazást, Tomával kettesben a környéken dorbézoltunk 🙂 . Kora délután elmentünk az iskola előkészítőre, mert volt egy (vagy inkább a betegségek miatt több) elmaradt óránk, utána viszont éppen csak hazajöttünk és felszerelkeztünk szánkóval, meg vízhatlanabb ruhákkal és mentünk is 🙂 ! Toma már nagyon rágta a fülemet, az előkészítő előtt is ment volna már persze, szóval ő igazán nagyon örült, amikor végre kijutottunk 🙂 !
Elmentünk a kicsit messzebb lévő dombhoz szánkózni, de sajnos a mi szánkónk alatt alig csúszott a hó, sőt, a szánkónknak mondhatni annyi lett, mert ahogy tologattuk, Toma meg húzogatta magát, az egyik tartó része kitört, de azért nagy nehezen előtte sikerült valamennyit csúszni 🙂 .
Amikor kimentünk, szinte csak mi voltunk, aztán később jöttek gyerekek mindenféle műanyag szánkóval (én még nem is láttam ilyeneket), na azok alatt jobban csúszott a hó, azt hiszem jövőre nekünk is be kell szerezni egy olyat…
Mondjuk iszonyú vizes volt ez a hó, a legjobban hógolyózni lehetett vele, ment is a csata rendesen 🙂 , meg volt hóangyalozás is persze 🙂 :
Hazaérve a kertben még hóembert is próbáltunk építeni, nem sok sikerrel, ez a hó annak sem kedvezett, ugyanis tapadni jól tapadt, de nem tartott, szóval igen csak nyomoronc hóembert hoztunk össze, jókat nevettünk is rajta, közben is többször szétesett, de főleg Toma csinálta, nagyon elszánt volt 🙂 !
Végül amikor éppen tartott valahogy a hóemberkénk, javasoltam, hogy gyorsan menjünk be (amíg szét nem esik), már nagyon vágytam a melegre, jó két órát biztos havaztunk kint… De tényleg és igazán jó volt, pedig én nem vagyok egy hóimádó, Toma meg egyenesen imádta az egészet 🙂 !
Pontosan, mindenben a jót veszik észre és máshogy világítják meg a dolgokat, ezért is jó velük lenni 🙂 …
Mennyivel jobb gyereknek lenni, ők csak a jót látják meg a szuttyos hóban is, mi meg a koszos latyakot 🙂 De így volt egy jó kis közös délutánotok!