Veszprémi szülinap és meccsnap

Kicsit leroggyantott ez a betegség, bár viszonylag tényleg hamar kijöttem belőle, de amikor itt volt lázzal és levertséggel, akkor nagyon itt volt 🙂 ! Pénteken nem is főztem, inkább rendeltünk ebédet, pedig mindkét gyerek hivatalosan is itthon volt, mindkettejüknek nevelés nélküli nap volt, bár Toma ugye még mindig lábadozott hasonló betegségéből. Pénteken még aludtam is egy jót délután, én mondom tényleg felér egy fél gyógyulással, aztán azért szombaton már tettem-vettem, főztem is, de én sem akartam nagyon kipurcantani magamat, tudtam, hogy másnap egész nap nem vagyunk itthon, úgyhogy délután, de főleg este kiolvastam a könyvemet is. Ez a mostani is szuper volt, egy Észak-koreai lányról szól és életükről, szökésükről az országból, Élni akartam a címe, tényleg eszméletlen jó könyv, hihetetlen dolgok vannak benne, amiket elhinni is nehéz néha, hát még átélni! Volt egy másik hasonló könyv is amit olvastam, A lány hét névvel volt a címe, az is fergeteges volt, március környékén olvastam, még jó lenne pár hasonló könyv, mert ezek teljesen kikapcsolnak, szinte falom őket!

Szóval vasárnap pedig már reggel 10 körül indulásra készek voltunk, Veszprém mellé Nemesvámosra mentünk egy kis csárdába, ahol Kati mama 75. meglepetés szülinapját tartottuk. Ami azt illeti tényleg meglepő volt, egyáltalán nem számított semmi hasonlóra sem az ünnepelt 🙂 , az pontosan látszott a reakcióján 🙂 … Nagyon örült és mi is, hogy így megünnepelhetük és meglephettük, ugyan nem éppen és pontosan a szülinapján, de talán ettől volt olyan mellbevágó az egész 🙂 !  Toma most különösen élvezte az “unokatesózást”, jó volt látni ahogy lógott velük, persze Máté is, de nála inkább megszoktuk ezt már 🙂 .

Három körül indulnunk kellett, mert Fradi meccs volt, az utolsó hazai és ilyenkor a Családfőnek kötelezettségei is vannak kint az eseményen a munkája miatt, de még más is hasonló cipőben járt, nem mi voltunk az elsők sem, akik “dolgozni” mentek. Mondjuk szerencsére csütörtökön újra találkozunk Kati mamával, jön a ballagásra 🙂 .

A meccsre simán kiértünk, szuper volt végig, élvezték is a fiúk, 4-0-ra nyert a Fradi, szuper “gyereknapi” élmény volt az egész nekik.

Elég nagy szépséghibája volt az eseménynek, hogy Toma nagyon kedvelt szektorába, a szurkolói táborban egy apuka petárdát adott a fia kezébe, ami felrobbant, a kisfiút mentősök vitték kórházba, Közel voltunk hozzájuk, ugyan egy másik szektorban, de ráláttunk az eseményekre, nagy zöld füst volt, aztán már csak azt láttuk, hogy biztonsági emberekkel, egy apuka viszi a fiát az ölében. Ahol ültünk, onnan láttuk a mentőt is, meg azt is, hogy nagyon sokáig, legalább fél óráig a helyszínen volt, bent a kisfiúval, aztán elmentek. Mint kiderült, két ujjpercét vitte le a 6 éves gyereknek (!) a hanggránát, a szurkolók még közleményt is kiadtak, hogy nagyon sajnálják a dolgot, de nekik semmi közük az egészhez, az apuka egyéni akciója volt az egész, ilyet be sem lehet vinni a stadionba és hasonlók. Mindenesetre elhűltem ezen az egészen, ráadásul nem ez volt az egyetlen aznap, Máté egyik osztálytársáról és a szüleiről tudtunk meg olyasmit, ami teljesen megdöbbentett és amit nem írok le nyilván… Sokat kérdezgetett Toma is a meccses balesetről a kisfiúról, még ma is eszébe jutott többször, de legalább mondhattam neki tegnap, hogy milyen jó, hogy mi máshol ülünk, ugyanis nagyon szeretne ott lenni a kis drágám 🙂 , pedig hangsúlyozom, hogy ez most tényleg nem a szurkolók hibája volt… 

Tartalmas és nagyon jó nap volt a tegnap 🙂 !