Zsúfoltan és leeresztve

Már tegnap óta készülök írni, de csak valahogy ma bírtam rá magam… Egy kicsit mintha elszálltak volna a szavaim, de biztos lesz jobb is, talán már most is előjöttek picit…. Lehet, hogy Instragramra kellene átnyergelnem, ott elég pár fotó, meg néhány tőmondat 🙂 , bár, most ezen is elbuknék, mert a képeket sem bírom ide letölteni 🙂 . Semmi olyan oka nincs ennek a pillanatnyi nihilnek, csak talán az, hogy mostanában olyan zsúfolt napokat élünk. A múlt  hónapban legalábbis ez volt, hogy egy napra halmoztuk a programokat, autós találkozó, aztán Balatonozás, este meccs a Fradi pályán, egy hete is szülinap Veszprémben, aztán Fradi meccs itthon. Az ovis ballagás is ilyen zsufisra sikeredett, talán ennek iszom most a levét, mert azt hiszem itt leeresztettem 🙂 … A ballagás szép volt és jó is volt, nagyon örülök neki, hogy úgy alakult, ahogy szerettük volna és tényleg egy jó kis délelőtt kerekedett, inkább vidáman éltük meg, nem szomorkásan, szóval tényleg jól sikerült, persze rakok fel ide képeket is majd és beszámolok róla. De aztán siettünk ebédelni ide a közeli csárdába, majd utána szinte egyből beültünk az autóba és robogtunk Veszprémbe, visszavittük Kati mamát és egyúttal meglátogattuk keresztapámat a kórházba. Eléggé mellbevágó volt a az a látogatás, az egyik unokatesómmal mentem be, a másik unokatesóm pedig azt hiszem megsértődött rám, egy banális félreértésnek köszönhetően. Mindez telefonálás közben a Mekibe derült ki, ahová a Családfő bement Tomával, amíg én a kórházban voltam, ott ugyanis van egy kialakított játszóházszerű építmény és addig tök jól eltöltötte az időt Toma, még egy kislánnyal is összehaverkodott, nagyon édesek voltak. Közben telefonon beszéltem Mátéval, aki 4 napos kiránduláson van és éppen azt taglalta, hogy előző nap lázas volt, bevett mindenféle lázcsillapítót, amit adtam neki, le is ment, de ne szóljak senkinek, mert nem akar hazajönni 🙂 , annyira jól érzi magát. Mindezt pont a keresztapám ágyánál, vissza is kellett hívnom, nem értem el, beszéltem utána gyorsan Judittal is az ofőjével, aki szerint nem túl beteg, picit volt valami, de nem vészes… Nekem meg van egy olyan érzésem, hogy betegebb volt annál, mint azt bárkinek is bevallotta volna, nehogy haza kelljen jönni 🙂 . Mondjuk egy kicsit levert a víz, amikor elmondta, hogy a kánikulában mivel egy vízi park kellős közepén vannak csúszdázott, úszott fürdött, aztán röplabdázott, focizott 🙂 , és minden estére jut valami, szülinapot ünnepelnek éjjel 2-ig, éjszaka kincset keresnek, tegnap pedig lézer fegyverrel lődöztek egymásra, miközben egész nap ki-be járnak a vízből… De úgy tűnik tegnapra meggyógyult 🙂 , vagy legalábbis nagyon remélem, azt mondja nem kellett lázcsillapító sem már…, hát bízom benne, hogy így van, hamarosan kiderül, ugyanis estefelé jönnek haza. Szóval azt hiszem egy napra általában sok minden jut és a nagy váltások az események között térben, időben, hangulatban, úgy érzem egy kicsit elhasználtak mostanában, pedig nem vagyok egy ilyen típus… Mindenesetre tegnap nem igazán találtam magam, pedig főztem is, mostam is, játszottam is, még Apával a munkahelyére is bementünk valamiért, megnéztük az új irodáját, nagyon szép lett, de úgy igazán mást is terveztem a hétvégére, ami már nem lesz meg, mert valahogy úgy érzem lepurcantam 🙂 . ..