Utazás előtt

Hát, ez a nyár szerintem mondhatjuk, hogy nem az igazi. Hülye idő van valahogy, amikor meleg van, akkor is fúj a szél, ami persze abból jó, hogy nem sülünk meg, de mondjuk medencézésnél nem a legtutibb azért, bár mi még mindig nem állítottuk fel a miénket, mert most pár napig nem leszünk itthon, majd utána, remélem nem egész nyáron ezt mondjuk majd 🙂 … Egyébként a következő hétre meg megint esőket jósolnak, bár ki tudja mi lesz persze addig…

Münchenbe le van foglalva a szállás is, és megvannak a Bayern München meccsre a jegyek is, úgyhogy hurrá! Éppen Máté vette át őket amikor megérkeztek, mert csak ő volt itthon, már csak alá kellett írni, mert ki voltak fizetve, de pont jó volt így, hiszen miatta megyünk, tulajdonképpen az ő ajándéka, boldog is volt, amikor felhívott, hogy megérkeztek 🙂 ! Szóval biztos, hogy mennünk kell augusztus 3-án, mert onnantól van szállásunk, 5-én van a meccs este, 6-án jövünk haza. Az még kérdés, hogy hogy megyünk, fapados járat nincs Münchenbe, ami megy repülő, az meg nagyon drága, nem érné meg négyünknek, így marad a kocsi vagy a vonat. Egyébként hajlunk a vonatra, mert 6 óra alatt ott van, fárasztóbb a kocsizás. Nagy a nyomás rajtunk vonat terén Toma részéről is, mert ő mindenképpen azzal akar menni 🙂 , így tényleg megoldódna a vonatozás iránti igénye egy időre 🙂 , egyébként nagyon sokat hozzátesz a dologhoz a vonat mellett, hogy elképzeltük, ahogy valamelyik kocsink mondjuk lerobban az osztrák vagy a német autópályák egyikén 🙂 , ami ugye mostanában nem egy ritka dolog nálunk, hát na, ilyenkor nagyon hajlunk a vonat felé 🙂 …

Mostanában iskolatáska mustra zajlik nálunk, méghozzá házhoz szállítva 🙂 … A szomszéd barátnőm az üzletéből hozza haza nekünk estefelé a jobbnál jobb táskákat mutatóba, ami úgy zajlik, hogy rám telefonál, hogy menjünk ki a kapuhoz Tomával, megmutatja az aktuális felhozatalt azok közül, amiket kinéztünk előzőleg a katalógusból, aztán tovább gurul a kocsijával kb. 3 métert, hogy hazaérjen 🙂 . Egyébként úgy tűnik megvan a befutó, Belmil focis iskolatáska, kék-zöld színben, tolltartóval, tornazsákkal, még ráadásul 2 éves garanciával, és még megnéztem a mosógépbe is belefér, ami nagy szó, mert Máté alsós táskája nem fért be, a merev talp miatt, ami itt is van, de ennek más a kiképzése, hát biztos ennyit számít az a 8 év, ami eltelt közben 🙂 …

Tegnap nagyon szurkoltunk a horvátoknak a döntőben, de ugye a franciák lettek a befutók… Én mondjuk nem panaszkodhatok egy picit sem, mert a két kedvencem között dőlt el a dolog, de szerintem a horvátok azért most jobban megérdemelték volna ezt a kupát. Nem gondoltam volna még 1 hónappal ezelőtt, de hiányozni fognak a meccsek, mondtam is Máténak, hogy büszke lehet rám, teljes focirajongó lettem, innentől az sem lehetetlen, hogy ő meg mindenhová jön velünk, ha én ennyit változtam 🙂 , de ő csak a szemét forgatta 🙂 …

Mondjuk azért ezen a héten belehúztunk, volt ugye az Európa Liga meccs is a Fradi pályán, és tényleg olyan kellemesen ismerős volt minden 🙂 … Rengetegen voltak, a VIP szektorban, ahol ülünk az a szokás, hogy van ugyan ülésszámunk, de mindenki ott foglal helyet, ahol akar. Gondoltuk is, hogy a tömeg miatt most nem így lesz, de így volt, simán le tudtunk ülni a szokott helyünkre 🙂 . Vannak már kint látásból ismerőseink is, egy család, anyuka, apuka, egy kisfiúval, ők is szinte mindig kint vannak, amikor mi 🙂 . Aztán nagyon szeretek közben embereket nézegetni is, majdnem minden meccsen megvan a kedvencem, most egy idős úr volt, aki tényleg olyan volt, mint egy angol úriember, ősz hajú, nyári öltönyben szalmakalappal és leült meccset nézni, egy sorral fölöttünk 🙂 . Azért az vicces volt, amikor szünet után visszatértünk a helyünkre, csak valahogy én elmértem a terepet, de csak azután jöttem rá, hogy leültünk, ugyanis egy sorral föntebb ültem le, aztán ahogy szállingózott be mindenki, a csordaszellemnek köszönhetően, hozzánk mérték magukat, így mindenki – az angol úr is – egy sorral fentebb csúszott az ülésrendben 🙂 …

Rájöttem, hogy szeretem figyelni az embereket, eddig is tudtam, de mostanában valahogy ez erősödik. Amikor intéztem a jogsimat, személyimet, akkor is vittem magammal könyvet és várakoznom is kellett, bár nem olyan vészesen, mint ahogy gondoltam, viszont nem vettem elő az olvasnivalómat (ami nagy szó!), mert teljesen lekötött mások “megfigyelése” 🙂 … Az anyuka a gyerekeivel, az idős házaspár, a feltehetően az édesanyjával érkező nő, az egyedül érkező lány és még sorolhatnám. Hihetetlen, hogy mik lejönnek ilyen kis idő alatt, ha figyelünk…

Idén nem leszek főkertész, az már biztos, valahogy elúszott ez a dolog nálam olyan június tájékán, a sok ballagási hacacáré közepette. Pedig, amikor kint dolgozom, mindig elfog a harci kedv, hogy nekiálljak valamit csinálni, még gazolás közben is 🙂 . Viszont a természet sok mindent elintéz helyettem, például néhány éve ültettem citromfüvet a kertbe, ami nődögélt, de nem olyan nagy elánnal, az egyik fa tövéhez költöztettem, tudtam, hogy nem lesz az ott olyan jó neki, de valahogy szerettem volna kipróbálni, hogy viseli magát. Hát, nem teljes siker, mert a citromfű a napot szereti, de elvan, viszont pár méterrel arrébb, a focikapu mögött egész szép kis dzsungel alakult ki belőle és nem is volt kedvem bántani őket, aztán Toma is letett róla, amikor megszagolta az illatát és még meg is tudta tőlem, hogy milyen jó kis gyógynövény ez a citromfű. Elmeséltem neki, hogy a hosszú élet titkaként is emlegetik ezt a füvet, amikor jóváhagytam a kérdését, hogy akár 100 évig is elélhet, aki issza, elhatározta, hogy ilyen teát fog kortyolgatni, az egész család kíséretében, hogy mindenki jó sokáig éljen. Hát, majd meglátjuk a gyakorlatban, bár a citromfű tea mondjuk tényleg nagyon finom is, szóval nem lehetetlen vállalkozás 🙂 …

Szeder ültetvényt is beterveztem, ugyanis Zsuzsi barátnőmnek a közös kerítésünk mellett fürtökben lógnak a szedrei a két éve ültetett kis növényéről. Ráadásul csak 2 tővel ültetett, hozzánk viszont 5-6 ág is átlóg, ami leér a földig, úgyhogy most azt tervezem Zsuzsi ösztönzésére, hogy ledugványozom ezeket a földbe és mondjuk két év múlva egész szép kis termelő szakaszunk lehet belőlük 🙂 . Olvastam valahol, hogy a málna és pont a szeder – ami egyébként az egyik fő kedvencem, a cseresznye, barack, dinnye mellett – eltűnhet rövidesen a hazai piacokról, üzletekből, mert senki sem bajlódik a termesztésükkel (bár azt nem értem miért, mert semmi nehézség nincs a gondozásukkal, sőt, nagyon is egyszerű, de lehet, nem éri meg a termelésük, nem tudom), hát majd pár év múlva mehetünk akár a piacra is eladni 🙂 …

Mostanában viszont olyan rémes szúnyogok vannak erre felénk, már legalább a harmadik alkalommal fordul elő, hogy ha megcsípnek, iszonyúan bevörösödik és bekeményedik nagy foltban a csípés helye, most bevettem rá Fenistilt is, mert nem szeretnék pont Rétimajorban ezzel bajlódni, ha valamiért tovább megy a dolog, de még mindig nem  mindig nem jó… Máté szerint azért hülyék a szúnyogok, mert a Duna-parton lakunk, de már 15 éve itt lakunk és eddig, nem voltak ennyire hülyék, aztán azzal érvelt, hogy sok a bokrunk, fánk, de eddig is sok volt 🙂 … Mondjuk egyszer emlékszem ilyen rossz szériára és akkor is esősebb nyár volt, csak akkor éppen szegény Mátéval jártunk mindig bőrgyógyászhoz, aki 5-6 éves lehetett, mert állandóan bedurrantak a szúnyogcsípései. Most legalább nem a gyerekek szenvednek ettől, ez is valami…

Feltankoltam könyvekből, voltam múlt héten a könyvtárba mert lejárt a jegyem. A hozzánk közeli egyébként zárva van nyári szünet miatt, a távolabbiba mentem, az a 3-4 könyv amit ki akartam venni mind  ki volt adva, ezért keresgéltem picit. Találtam is egy jó családregényt, ami rögtön három részes, egy jó krimit, meg egy szintén családregény típusú könyvet, és ilyenkor olyan elégedett vagyok, hogy tudom bőven van olvasnivalóm, mert  a másik könyvtárból is itthon van még két vaskos kötet, ami olvasásra vár 🙂 …

Egyébként most már lehet, hogy csak az időt húzom, ezért be is fejezem, pedig több részletben írogatok 🙂 . Ugyanis pakolok, már sok mindent összeraktam, de még van cuccunk, pedig csak pár napra megyünk Rétimajorba, délután indulunk, de pakolás szempontjából mondjuk mindegy, olyan, mintha 2 hétre mennénk, legalább, mondaná a Családfő 🙂 …