Főleg pólókból fogytunk ki Máténál, ezért itt volt az ideje egy kis ruhabeszerzésnek, Máté legnagyobb fájdalmára… Ő ugyanis mostanra, 10 éves, tisztes férfiúi korára, eljutott abba az állapotba, hogy irtózik a vásárlástól 🙂 … Tényleg 🙂 …
Ezért aztán mindig, de mindig sietnünk kell, ha ere vetemedünk 🙂 … Ma mind a négyen elindultunk a kalandtúrára, amiben ilyen tapasztalatoknak van kitéve az ember lánya:
* Siessünk, siessünk, jobb ha csak csak átsuhanunk a ruhaneműk között!
* Ne kelljen próbálni, lehetőleg semmit, ha mégis azt csak az üzlet közepén, a meglévő felsőre húzva 🙂 .
* A Forma1-es időmérőre hazaérjünk (és ezt lehetőleg sulykoljuk minél többször az érintett fejébe, agyába, fülébe)!
* Hangoztassuk sokszor, hangosan, az eladóknak is jól érthetően, hogy: UTÁLUNK VÁSÁROLNI 🙂 !
* Megtudhatjuk, hogy az angol tanár (aki ugyancsak férfiból van) mennyire nem szeret vásárolni és, hogy milyen igaza van!
* Elmélkedéseket hallhatunk arról, hogy elég lenne két farmernadrág, az egyiket kimosnánk, addig a másikba járnánk, nem kéne annyit üzletekbe járni és még pénzt is spórolnánk 🙂 ! (az nem baj, hogy most pólókért jöttünk)
Amikor mindezeken túl vagyunk és egy gyerek (a legmacerásabb 🙂 ) kipipálva, akkor foglalkozhatunk a többiekkel, de ilyenkor jön csak a java, hiszen a traumákon túlesett legnagyobbunk unatkozni kezd, a legkisebb pedig mozgáshiányban szenved. Ezért amíg válogatsz, fél szemmel a sorokat pásztázod, hogy merre tart éppen a kis tornádó. Közben folyamatosan egyeztetsz a férjeddel, hogy itt a piros, hol a gyerek 🙂 ?!
Aztán a bejárat felől egy felháborodott 3 éves hangja szűrődik feléd, aki a bátyjával ellenkezik, hogy nem megy vele sehova, mert az ajtótól két lépésnyire buszokat és autókat néz 🙂 . A férjed ezután próbálni indul, te pedig előre sietsz, hogy elkerülj egy kisebb (nagyobb) hisztit, befelé terelgeted az aprónépet, aki új elfoglaltság után néz: eltűnt apját próbálja megkeresni, és gyanakodva figyeli a próbafülkék behúzott függönyeit 🙂 .
Minden megvan cirka fél óra alatt (még az időmérőt is elérjük), a családfő előre megy a holmikkal a kasszához, addig te nézelődsz magadnak valamiket, de mivel kevés az idő – férj pedig mindig helyzetjelentést ad, hogy például: mindjárt sorra kerülök, már fizetek, az utolsók mennek, van még valami? 🙂 – arra jutsz, hogy majd visszajössz (egyszer) egyedül és válogatsz csak magadnak, nem lesz aki siettet, tenger időd lesz, mindent felpróbálsz… Ebből az álmodozásból az egyik eladó hangja zökkent ki, aki közli a néppel, hogy 5 perc múlva bezárnak, így kicsit még bámészkodva, de elindulsz a kijárat felé, már csak azért is mert kis családod cseppet sem siettetés céljából 🙂 , de előre ment az autóhoz.
Közben egy idősebb, 60 év körüli házaspárra leszel figyelmes, akik pár perce érkeztek és a férfi kérdezi a nőtől, hogy nem valamilyen kockás dolgot akart itt megnézni? Erre feltehetően a felesége, kicsit ingerülten csak ennyit mond: – Igen, itt volt…, de…, én nem tudok 5 perc alatt vásárolni!!! 🙂
Nahát, hogy mik vannak 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: