Első nap az iskolákban

Már igazán időszerű volt megörökítenem az első iskolás napot, ami ugye pont egy héttel ezelőtt volt. Azért az a nap nálunk igazán különleges volt, mivel Toma az elsőt, Máté pedig szintén az első évét kezdte a gimiben, hát, ilyen sem lesz többet az biztos! Ennek megfelelően muszáj is volt kétfelé szakadnunk, mivel mindkét fiúnak reggel 8-kor volt az évnyitó a saját iskolájában, szóval nem is volt kérdés, hogy én Tomával, a Családfő pedig Mátéval megy. Nekem rossz volt egy picit, hogy Máté legelső gimis pillanatát még csak nem is láthattam, de már az előtte lévő héten érződött, ami azóta már többször bebizonyosodott, hogy jó vagy nem jó, de így van: kamaszodik, önállósodik és nincs rá igénye 🙂 …

Azért ez az esős évkezdés nem esett jól, nem szoktam nagyon foglalkozni az időjárással ilyen értelemben, de ez most kifejezetten hátráltatott, Toma eleve nem szereti az esőt, eleve nem akarta az elsőt elkezdeni 🙂 , és még akkor a pakkunkkal, táskával mindennel megpakolva értünk be a suliba, hát a hátam közepére sem kívántam az egészet… Ahol aztán újabb meglepetés ért minket, sejtettük, hogy nem kint lesz az évnyitó, de amikor kiderült, hogy a tornateremben sem lehet – mert fent hagyták a birkózó szőnyeget és arra senki sem gondolt, hogy az évnyitón rossz idő is lehet 🙂 – ezért bezsúfolódtunk az első emeletre, gondolom, mert ott tudták hirtelen jól megoldani a hangosítást, na akkor már előre csordogált a hátamon a víz 🙂 …

Még itthon, indulás előtt:

Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy az első osztályt úgy kezdi Legkisebbünk, hogy ragyog a nap, kint az udvaron az árnyas fa alatt ülnek a padokon az elsősök, mi ott állunk mögöttünk szülőként és kellemesen töltjük az első perceket ott a suliban, ahogy eddig általában minden évben ez volt az első napon, az idejét nem tudom, mikor volt bent a tanévnyitó, illetve de, Máté elsős korában 🙂 …

Na ehhez képest, mindenki bezsúfolódott az első emeletre, az elsősök leültek a padokra, amik mellett szinte elmenni sem lehetett, baromi meleg volt, és az igazgatónő is a helyzetnek megfelelően rövidre fogta az évnyitót. Hagyományosan átengedte az ünnepi műsor előadását a másodikosoknak, ami egyébként szerintem az eddigiek közül – pedig láttam már nyolcat biztosan 🙂 – a legjobb volt! Tavaly érkezett egy tanító az akkori elsősökhöz és végig gitározta Zs. bácsi az egész műsort, a gyerekek pedig énekeltek hozzá, előadtak, a tapsolós, dobbantós részeknél bevonták Tomáékat, a leendő elsősöket is, szóval szuper jó volt az egész! Utána ugyancsak a másodikosok odaadták a kis újdonsült iskolásoknak az ajándékokat, egy lemosható filces táblát és láthatósági mellény 🙂 a kicsiknek, megjegyzem mindkettőnek nagy sikere volt 🙂 !

A műsor után vége is lett a kurta-furcsa, de mindenképpen vidám tanévnyitónak 🙂 és mindenki elvonult a saját termébe, ami ugye nálunk elsősöknél külön szám volt. Toma nagyon izgatott volt, és persze az összes többi gyereken is látszódott mindez, amire kipakoltunk ott és levetkőztek, elhelyezkedtek a gyerekek – Toma szerencsésen Vajk mellett ül, azóta is együtt maradhattak 🙂 – a szülők már indulhattak is kifelé a teremből. Kicsi drágám nehezen viselte az első perceket, kicsit el is könnyezte magát, nem mondom, hogy könnyű volt otthagyni, de Erika néni nagyon ügyesen megnyugtatta és amikor elindultam, már a dolgaira koncentrált 🙂 :

Délben, amikor mentem érte kitörő jókedvvel fogadott, egyik legjobb napjának minősítette a délelőttöt és véleménye szerint a suli, jobb mint az ovi 🙂 … Hát, azóta azért ez az álláspont időnként megdőlni látszik, eléggé hullámzó a kedélyállapota is az érintettnek, egyelőre a beszokás időszaka zajlik 🙂 .

A gimis első napját pedig nemhogy nem láttam, de még csak egy árva fotó sem készült róla, ugyanis abban maradtunk a Családfővel, miután érezhető volt Mátén az önállósodás szele, mert még azt is felajánlotta napokkal korábban, hogy menjünk mindketten Toma évnyitójára, mert neki nagyobb szüksége van ránk, mint neki, szóval így arra jutottunk, hogy együtt mennek reggel kocsival, aztán majd a helyzet adja magát. Na, most a helyzet úgy adta magát, hogy a Családfő amint beértek és látta, hogy Máté megtalálta az osztályát és tulajdonképpen a vadigenekkel egyből mély eszmecserébe bonyolódott 🙂 , majd kiszólt apukájának, hogy menjen csak nyugodtan a dolgára, ő ellesz ott, így aztán a Családfő nagy bölcsen magára hagyta első szülöttjét 🙂 … És ez azóta is így megy, valahogy sokkal jobb és könnyebb a gimis-lét Máténak, mint ahogy képzeltem, szóval csak örülni tudok 🙂 !

Az első nap tehát mindkét helyen mondhatjuk nagyon is jól sikerült, abban reménykedem, hogy az összes többi is hasonló lesz!