Ez és az…

Szombat reggel 6 után nem sokkal arra ébredtem, hogy valaki matat a zárban a bejárati ajtónál… Egy pillanatnyi döbbenet után rájöttem, hogy csak Máté lehet, biztos előbb hazajött a sulis éjszakáról az általánosból ahová járt és ahová most, ugye Toma jár. Lerohantam, nehogy szétfeszítse a zárat, közben próbáltam magamhoz térni, mert fél óra múlva csöngött volna az ébresztőórám és eddig 7-nél előbb soha nem engedtek ki senkit a suliból, ugyanis az van megadva, hogy este 7-kor záródnak a kapuk és reggel 7-kor nyílnak ki ismét. Persze nem a szervezőknek vagy segítőknek, ugyanis Máté és még 5 osztálytársa az volt (előbb is kellett menniük, este 6 körül), kapott is érte közösségi szolgálatként 11 órát, ami tök jó, két hónap alatt 17 óránál tart az 50-ből és eddig végig tulajdonképpen csak szórakozott 🙂 …

Persze jól fel volt háborodva Máté, hogy miért hagytuk a zárban a kulcsot, ugyanis sietett egy bizonyos kis helyiségbe, ahol sürgős dolga volt, de hát én meg azon voltam kiakadva, hogy nem is telefonált és szerintem rövidnadrágban jött haza… Ez utóbbit persze bőszen tagadta, valami kapubeli átöltözésről hadovált, amit nem igazán tudok elképzelni és nem akart minket állítólag felkelteni, ami nagyon becsülendő, de ha nem szól, még akkor sem, amikor a zárral matat vagy csenget vagy bármi, nem tudom, hogy képzelte, hogy bejut 🙂 … Mostanában egyébként tényleg teljesen önjáró Máté, döbbenetesen az néha, és semmi gond vele, csak az öltözködéssel… Ugyanis semmiféle felsőt nem akar magára venni még reggel sem, képes lenne rövid ujjúban elindulni – volt is rá példa, hogy úgy ment suliba – most ugye gyanítom rövidnadrágban jött haza és a bringázásnál, amikor megy, még estefelé sem akar bukósisakot felvenni, volt is egy jó nagy összeveszésünk ebből, ő is megmutatta akkor, hogy képes kamaszodni 🙂 , de legalább azóta felveszi a bukót…

Viszont a sportéjszaka tök jól sikerült a suliban, segíteniük is kellett az első két órában, aztán utána fociztak éjjel 2-ig, több csapat versengett, köztük a tanároké, de őket is megverték, győztesek lettek, ilyen sem volt még! Pedig állítólag nagy csata volt, a tanárok ki is akadtak 🙂 , szidták egymást és magukat is 🙂 … Aztán persze beszélgettek volt ofőjükkel Judit nénivel is, meg más tanárokkal is és utána meg együtt bandáztak a többiekkel, főleg a mostani nyolcadikosokkal, hajnalban pedig öten szórakoztatták egymást a fiú öltöző magányában, ahol talán 1 órát ha aludtak. Tegnap persze Máté kivonta itthon magát a forgalomból, kidőlve aludt este 5-ig 🙂 …

Most tök jó hete lesz Máténak, ebben a 3 napban lesz a témahét a suliban magyarból vagy inkább irodalomból. Valami projekten kell dolgozniuk csapatokban, amiért jegyet kapnak, bárhonnan összeállhatnak és ők most a volt osztálytársaival társultak az általánosból, öten vannak egyébként, fiúk-lányok vegyesen, ők nem az az öt, akikkel a sportéjszakán volt. Kérdeztem is, hogy a mostani osztálytársaival mi lesz, de nagyon úgy fest, hogy velük is tök jóban van, például az ének filmet forgatják majd a szünetben. Az meg olyan jó érzés, hogy azért az egy alomból vagy inkább osztályból valókkal ilyen szorosan tartják a kapcsolatot, ebben a suliban különben is az külön tetszik, hogy támogatja az évfolyamos, sőt, az egész gimis vegyülést, például az ilyen témaheteken, de máskor is egyébként… 

Máté egyébként már hetek óta a középmezőnybe diagnosztizálja magát a gimiben, tanulás szempontjából. Amit nem értettem egyébként, mert ugye csak négyeseket és ötösöket hoz, az pedig nem a középmezőny, legalábbis szerintem. Egy ideig ráhagytam, de aztán nemrég megkérdeztem, hogy miből gondolja ezt, valószínűleg abból, hogy nem mindene ötös 🙂 … Viszont most a héten kilendült ebből az állapotból, mert állítólag az osztálytársai kérdezgették, hogy mit csinál ő, hogy ilyen jó jegyei vannak, mert azon túl a hülyeségekben is benne van 🙂 …

Aztán mindezt alátámasztotta, hogy a mostani ofője, osztályfőnöki órán fejmosást tartott az osztálynak őt és még egy-két társát kivéve, mert rengeteg rossz jegyet beszedtek már mások, tömegesek az egyes-kettes dogák, és próbálta a tanulásra ösztönözni őket, megértette állítólag, hogy általános után nehéz a váltás, de hát akkor is, fel kell valamikor zárkózni. Fellélegeztem azért, már kezdtem néha elbizonytalanodni, hogy lehet ez egy nagyon gyenge iskola 🙂 (bár ilyen híreket sem hallottam róla, az angol tanárnő fia, akihez Máté tavaly külön járt és nagyon megválogatják a sulikat, szóval az ő fia is ide járt és most valamelyik egyetemen csücsül, de nagyon szeretett ebbe a gimibe járni, ami nem mellékes szempont), na szóval úgy látszik nem erről van szó 🙂 …

Tomának meg elég hamar lement a betegsége, hál’ Istennek! Az biztos, hogy volt valami, mert ugye kis láza volt, de az is csak első nap, aztán levert volt és alig evett, de minden jobb lett, napról napra. Viszont az energiái már csütörtökre teljesen visszatértek, tényleg elgondolkoztam, hogy kellene egy olyan kutya mellé, aki szeret futni 🙂 . A környéken bolyongtunk ezért főleg, többször megjártuk a kiserdőt, legutóbb tegnap jártunk ott, még szerencse, mert ma ebben a szakadó esőben biztos  nem megyünk arra, pedig van ott egy kis ösvényünk, ami a Kis-Dunába torkollik és imád ott Toma kavicsokat meg farönköket hajigálni, visszafelé az úton békát simogatott, csak ő, mert én nem voltam rá képes, furcsa volt az a béka egyébként, hogy nem ugrált el… Aztán bicikliztünk is az egyik nap, elmentünk a kedvenc cukrászdánkhoz, meg bepótoltuk a leckéket, jó sok volt, ugye az egész napos adag is, amit órán csináltak. Pénteken el akartunk menni járműves napozni, addigra teljesen jól volt Toma, de még jó, hogy nem indultunk el, nem tudom máshol, hogy volt, de itt délelőtt elkezdett esni, aztán szakadni az eső, pedig az előrejelzés nem jelezte, hogy ez lesz…

Ezért aztán megcsináltunk mindent a pótlásban, ha már itthon maradtunk 🙂 , de Toma annyira cuki egyébként mostanában, eddig is szeretett alkotgatni, de kellett hozzá, hogy kezdeményezzek, valami ötletet adjak, rendszerint nekiálltunk valaminek, amibe belelendült. Most viszont szeret rajzolgatni (!), csak úgy magától, meg színezni is, pedig erről már kezdtem letenni, az ollóval vágás a minden, vettünk is a doktornéni után még kedden, a papírboltos barátnőmnél itthonra is egy sünis ollót – volt itthon nem is egy, csak nem sünis – azóta azzal szeret vagdosni 🙂 , pénteken találtam egy 4 évszakos képet, kinyomtattam, ő pedig kiszínezte az őszi részt 🙂 . Aztán saját ötlettől vezérelve fűzött Erika néninek egy karkötőt, mert hiányzik neki! Ő a kedvenc tanítónénije, örülök, hogy szereti és ilyen jól megvannak! A karkötőt berakta a táskájába, hogy itthon ne hagyja szerdán, mert egész délelőtt Erika nénivel lesznek 🙂 …

A suliban jó viszonyt ápol a takarító és a portás nénivel (nem idősek, olyan korombeliek), mesélték, amit Toma is emlegetett itthon, hogy megszeretgetik sokszor, ez a szertartás még a mindennapos sírásnál alakult ki náluk, aztán megmaradt, mert odavannak érte, hogy milyen kis drága 🙂 ! Azt hiszem kezd jól alakulni a helyzet, Toma is könnyebben megy, bent pedig jól megvan a barátaival, főleg Vajkkal. Kaptunk szöveges értékelést is Tomáról, nem is tudtam, hogy van ilyen, én elsőben csak a félévire emlékeztem, lehet, ez valami újítás. Az van amit gondoltam, a matek szárnyal, a magyar a jó kategória 🙂 , de nyilván a betűformázás és a hangokra bontás a fő ebben, szerintem ilyesmi lehetett Máténál is, azt tudom, hogy a hangokra bontással ott is megszenvedtünk, viszont az volt talán a legnehezebb elsőben.

A nagy változás egyébként, hogy Máténál izgultam, mi lesz a tájékoztatóban, meg egyáltalán az egész miatt, most meg eljutottam oda, hogy teljes nyugalommal nézek minden értékelést, nem tudom, biztos a 8 év is benne van, ami lement Máténál, de úgy érzem nem ezek számítanak, a jegyek semmiképpen sem! Én most annak örülök a legjobban, hogy azt látom, Toma sokkal elmélyültebben alkotgat és szeret alkotgatni, ha ez a jegyein vagy az értékelésén nem látszódna tudom, akkor is örülnék, mert ez az igazi fejlődés szerintem! Mi sem támasztja jobban ezt alá, mint, hogy véletlenül vettem észre a matek doga eredményét, amit el is felejtettem 🙂 , 98% lett Tomának. Tényleg könnyű lehetett neki, pedig el sem hittem, hogy dogát írnak, előző este mondogatta, hogy valami doga várható, mondtam is, hogy ugyan, biztos nem írnak, 1 hónap elteltével 🙂 , aztán én lepődtem meg a legjobban másnap, hogy mégis 🙂 … Mondjuk felkészülési időszak számonkérése volt, de hát mégiscsak az első dolgozata volt 🙂 !

Hát szóval ilyenek vannak, jó sok írnivalóm lenne, de időm már nincs, a 4 napban nem vágyunk sehová, én sem, most olyan jól esik itthon lenni, a környékre kijárni bringázni és sétálni, meg hasonlók, tenni-venni, főzni, lehet az ősz is benne van ebben, de jó most így…