Gyógytúrák

Sokat járkáltunk és bringáztunk Toma betegsége alatt, mert mint írtam már, szerencsére hamar lement nála ez az egész, biztos a fáradságnak is nagy szerepe volt eleve a megbetegedésében szerintem. A lényeg, hogy elég hamar tele volt levezetésre váró energiával, így megjártuk a kiserdőt itt a környéken, többször is, volt, hogy aranyló időben, a környékről egy kedves környékbeli néni is az útitársunk volt a kutyájával egy  darabig (aki Toma szerint unalmas volt, mert kicsit gyerekesebben kérdezgette dolgokról, mint ahány éves és ez kellőképpen kiborítja Tomát szerintem 🙂 ). A fotókon már egyedül vagyunk, a kutyusnak máshol fontosabb szaglásznivalói akadtak…

Ez nekem az “arany-út” 🙂 :

Ez az út a kiserdő felé visz, ami nagyon hasonlít Rétimajor útjaihoz, Toma már csak így emlegeti 🙂 :

A következő alkalommal, amikor a kiserdőnél jártunk, ugyanoda lyukadtunk ki, mint máskor 🙂 , ugyanis 4 kis ösvény is van, ami lefut a Dunához az erdős-ligetes részből, de nekünk ez a kedvencünk:

Bár mostanában Toma nem mindig lelkes a gyaloglástól, a bringát jobban szereti, ezért a lábbal hajtható gokarttal mentünk ki ide a sarkon túlra, aztán pár kör után, a nádas mellett eldugtuk a járgányt és kigyalogoltunk a kiserdős ösvényünkhöz és a kezdeti mit is csináljunkot?, mint mindig, most is felváltotta a kavics és farönk dobálás 🙂 , kagylópiszkálás és elmélyedés a parton:

Az úton visszafelé belebotlottunk egy békába is – azon túl, hogy rengeteg gyík rohangált el mellettünk – aki jól meglepett minket, hogy nem ijedt meg tőlünk, Toma meg is simogatta (én erre nem vagyok képes 🙂 ), a képen pedig a bottal próbálja finoman bökdösni, hogy ugráljon arrébb vagy valami legyen vele, amire nagy nehezen arrébb sétált 🙂 :

Ez már visszafelé, előszedtük a rejtekhelyről a gokartot, amivel futott még pár kört Toma 🙂 :

Persze a Duna-part többi részén is sokat jártunk, a kis öbölhöz egy nap többször is kimegyünk, ha úgy adódik, most még estefelé is megnéztük, mert az új tulaj az utcából tereprendezést tart maga előtt és kiszedetett egy csomó aljnövényzetet, kitágította a teret a kedvenc részünknél. Jónak ígérkezik a dolog, főleg, ha tényleg úgy csinálja, ahogy mondta és a füvesítés sem marad el, lehet, hogy tovább visszük a kezdeményezést. Este megnéztük a tág teret, meg a stéget, ahová ismét le lehet menni, még Feri bácsié volt és benőtte a nád, szóval nézelődtünk picit:

Pénteken szakadt az eső, úgyhogy csak picit jártunk kint, de esőszünetben megint a kiserdő felé mentünk 🙂 , mondjuk furcsa is volt, hogy Toma lelkesen jönni akart, mert azért ez mostanában ha csak gyalogolunk, nem jellemző 🙂 , aztán rájöttem azért, mert a tankolásnál vett chips-et akarta megenni 🙂 . Aznap mondjuk főleg alkotó műhely volt itthon színezéssel, rajzolással és a tanítónéninek fűzött karkötővel 🙂 :

Az esősebb idő előtt, talán csütörtökön bringáztunk is egy jót, végigtekertünk a Duna-parton a cukrászdáig, ahol aprósütiket szereztünk be 🙂 , közben pedig jó sok őszi falevelet gyűjtöttünk, Toma ragaszkodott hozzá, hogy a szerzeményeket, ő vigye a bicójával 🙂 :

Kellettek ezek a napok Tomának itthon úgy éreztem, ezek a kis kiruccanások pedig igazi gyógytúrák voltak, még nekem is 🙂 …