Úgy látszik ez ilyen kulcsos hét nálunk, szerdán ugye majdnem miattam késett el mindenki, mert hirtelen kámforrá vált a kulcsom, most reggel viszont Apuci hívott a kétségbeesés határán, hogy nem raktam-e zsebre az övét 🙂 …? Hát, éppen vezetés közben, mondtam, hogy öööö…, nem 🙂 … Már így is késésben voltak reggel szegények, mi előbb indultunk náluk, ami már igencsak vészhelyzetet jelent, de miután Tomát odavittem a csatlakozáshoz és hívtam őket, kiderült, hogy meglett a kulcs, egy olyan fiókban, ahová csak tippelni tudunk, hogy keveredett, de meglett! Még a suliba is beértek, ami kisebb csoda, szóval hurrá-hurrá 🙂 !
Megvolt a tűzkeresztség Tománál, ugyanis büntetést kapott rögtön első nap, vagyis szerdán az iskolában. Összesen négyen lettek leszidva, mert félreértettek valamit és kimentek az udvarra, amikor még nem lehetett. Kint kellett állítólag állniuk a folyosón egy ideig, aztán bemehettek, viszont az uzsonna utáni szünetben, amikor ténylegesen kinti játékidő volt, ők négyen nem mehettek az udvarra… Itthon jött ki rajta a dolog, állítólag a suliban beletörődött a sorsba és viselte, amit kellett, Vajk is pont így volt ezzel, mert persze nem is ők lennének, ha nem együtt lettek volna az egészben benne 🙂 …
Ráadásul pont a szigorúbb tanító néninél történt a kis baki, mondjuk azért el lett túlozva a dolog szerintem egy kicsit, elég lett volna meghallgatni, hogy mi is történt valójában, mert ők azért nem azok a gyerekek, akik direkt szembemennek az utasításokkal, de ezt Tomának nem mondtam persze. Egész délután, miután hazajött vigasztaltam, nagyon rosszkedvű volt, amit nem is csodálok, mondtam én mindent neki, hogy ne törődjön vele, meg én úgyis tudom, hogy félreértés volt az egész, de tudom azt is, hogy ez az ő mércéje szerint elfogadhatatlan valami és a kis drágám azon izgult, hogy most a magatartás kártyája (napi értékelés van, ami lehet napocska, felhő és vihar), most le fog esni a felhőre, mert ő eddig mindig napocska volt… Annyira drága, mondtam volna, hogy magatartás kártyákat magasról le kell tojni, de nem mondtam, pontosabban nem így mondtam 🙂 …
Mondjuk tegnap mindennek már nyoma sem volt szerencsére, ebben bíztam, saját bevallása szerint is jó napja volt a suliban 🙂 . Valami értekezlet volt a tanároknak és már reggel azzal fogadott minket a portás néni, hogy lehet ő fog vigyázni rájuk az alatt, külön jön Tomához mindig, akivel nagyon jól vannak 🙂 . Közben találkoztunk Judittal is – Máté volt ofőjével – aki szintén lelkesítette, hogy milyen jó kis nap lesz ez nekik ma 🙂 , ráadásul Erikával a kedvenc tanító nénivel voltak a nap nagy részében és mindezeken túl tesijük is volt:) (!), ami külön boldogság mindig és már itthon nagy örömmel mesélte Toma, hogy a tesi tanár egyszerűen odament hozzá és csak annyit közölt vele, hogy ő a leggyorsabb és továbbment 🙂 … Hát kérem, ilyen egy jó nap, 7 éves fejjel 🙂 !
Mátéék meg gyűrik a témahetet, mint megtudtam a szuperhősökről kell értekezniük, ezen a kategórián belül ők dönthetik el kit dolgoznak ki részletesen, mindenféle feladatok szerint, meg filmet kell róla forgatni és hasonlók, ők a Pókembert választották. Rájöttem, hogy úgy kell csinálni, ha valamit meg akarunk tudni egy kamasznál, hogy úgy teszünk, mintha nem érdekelne a dolog, hümmögünk, nem kérdezősködünk és akkor meglepő közlékenységet tapasztalhatunk 🙂 …
Itthon próbálok magytakarítani, legalább a szünetre előre, szerdán a felső szintet, aztán a fürdő-WC, ma pedig az alsó szint következik, bár mindig csak fél napom van, mert tegnap fodrászhoz, ma pedig a pszichológushoz megyünk, már rég nem voltunk nála a betegség miatt lemondtuk az időpontot. Na, azért főzök is persze, ami olyan jól sikerült valamelyik nap, hogy a már csukott szemmel is elkészülő krumplis tésztát sikerült leégetnem, mert főzés közben persze port törlök, meg porszívózom és egyebek, de megmentettem, átszedtem egy másik lábosba ami használható volt, azt hagyjuk, hogy a leégős lábost meddig sikáltam 🙂 …
Különben is mostanában új próba sütéseim vannak vagy a régieket hozom vissza, mert Tomának próbálok olyasmiket pakolni a dobozba, amivel azért túléli a napot. Persze van, amikor csak a szokásos szendvics és hasonlók mennek, de kapott már fánkot, gofrit, lángost (állítólag Vajk szemmeregetése közepette ette meg, amit még élvezett is Legkisebbünk 🙂 ), ezért aztán többet kapott utána a kürtőskalács muffinból, hogy szegény barátját se sokkolja és ő is tudjon enni belőle 🙂 … Hát szóval ilyesmik készülnek és vannak tervbe, amik azért hosszabb távon is jónak ígérkeznek abba a sok uzsonnás dobozba, amit szeptember elején beszereztem 🙂 …
Tegnap fodrászos nap volt nálunk, végre eljutottam én is, meg a fiúk is, Tomát kivéve! Nálam már nagyon időszerű volt, ugyanis amikor jó 3 hete felhívtam már igencsak késve a fodrászomat, hogy bejelentkezzek (lehetőleg másnapra 🙂 ), akkor kiderült, hogy csak 3 hét múlva tudok menni (ez volt tegnap), ugyanis valami kisebb műtétje volt és kényszerpihenőn volt ez alatt az idő alatt. Hááát, nagyon, de nagyon meglátszott ez már rajtam, különben is, növesztem a hajam, meg a frufrumat is lenövesztettem, így ebből a szempontból nem jött jól a dolog 🙂 … A fiúk meg csak véletlenül jelentkeztek be tegnapra, bár már rájuk is ráfért, mert ők meg csak szimplán nem akarásból másfél hónapja nem voltak már.
Toma meg egy édes, mert kitalálta, hogy menő frizurát akar (!) 🙂 , akihez eddig járt, nem tetszik neki, ahogy vágja és gondoltam próbáljuk meg az én fodrászomat akkor! Mondjuk a megújulásra még várnia kell, mert a sok kiesés miatt, most aztán csak a jövő hétre tudta Tomát besúvasztani a fodrászom. De érdekes, hogy mostanában mennyire figyel a frizurára és az öltözködésre Legkisebbünk, nézi, hogy nekem milyen a hajam, meg az övé is ugye milyen legyen 🙂 , aztán elmeséli itthon, hogy melyik tanító néni hogy öltözködik és kiderült, hogy neki Erika néni stílusa tetszik, mert olyan szép ruhákban jár 🙂 …
Egyébként meg boldogság van, mert pár óra múlva ugye ki fog törni az őszi szünet! Ennek örömére most 13 órakor végeznek Tomáék, Máté is jóval előbb jön haza a témahét miatt. És aztán 9 nap szabadság, ahogy Toma fogalmazott .) , már írtam, hogy nagy terveink nincsenek erre a bő egy hétre, együtt szeretnénk tölteni az időt és kész! Bár Toma tegnap kis bakancslistát íratott, egyelőre ugye velem a szünetre, amiben ilyen tételek szerepelnek, hogy sok játék, tv nézés, tökfaragás, biciklizés és hasonlók 🙂 , így tulajdonképpen mondhatjuk, hogy már konkrét terveink is lettek és még a nap is kisütött 🙂 …
Szerintem jófej keresztanyunak tart 🙂 , meg talán azokkal szeretnek “műsorozni” a kamaszok, akiket igazán gyűrhetnek – nevezetesen a szüleikkel 🙂 …
És tényleg, most, hogy írod én is lepukkantnak éreztem magam, igen ez a jó szó, ez eddig nem is jutott eszembe, pedig így volt 🙂 és tényleg én sem emlékszem arra, hogy volt-e ilyen egyáltalán, úgyhogy együttérzésem 🙂 , mert a végén már én is visszaszámoltam a napokat fodrász ügyileg 🙂 …
A keresztlányom Mátéval egyidős, ő is kamaszodik rendesen, bár ő nem morgós, inkább kritikus típus. 🙂 Mondjuk, velem nem, most nem tudom eldönteni, hogy tart tőlem vagy csak szimplán jófej keresztanyunak tart. 😀
Képzeld, én is fodrászproblémával küzdök! Amúgy is elcsúsztam rendesen, sehova nem tudtam előre tervezve beépíteni. Az őszi szünetre akartam, erre hiába hívom a fodrászt, nem veszi fel és nem is hív vissza. Ilyen még nem volt. Most aggódom, hogy nem történt-e baja. Lehet, hogy a jövő héten rácsörgök a kozmetikusra, akivel együtt dolgozik vagy arra tekerek, hogy megnézzem.
Igen le van nőve a festésem, nem is emlékszem, hogy volt-e valaha ennyire. Ehhez még a hónaljproblémám, meg a fogam… eléggé lepukkantnak érzem magam. 🙂