Az őszi szünetbe jött hozzánk Kati mama és mi már múlt héten, amikor ez a látogatás biztossá vált, elterveztük a fiúkkal, hogy elvisszük valami szép helyre, mert mostanában nem sokat mozdul ki otthonról. A helyválasztás így utólag azt kell, hogy mondjam telitalálat volt, ráadásul úgy jött össze az egész, hogy a hét legszebb napsütéses napján, szerdán jutottunk el a kastélyba. Nincs messze tőlünk a kastély, Martonvásáron van, nekem már többször eszembe jutott, hogy meg kéne állni ott amikor Balatonra vagy Veszprémbe jövünk-megyünk az M7-esen. Viszont a dugók elkerülése miatt, most is a kompozást választottuk és nagyon jól tettük, mert egyrészt délután, amikor a fodrászhoz is eljutottunk még Tomával éppen egy vendég panaszkodott, hogy micsoda őrületes torlódás volt délelőtt az M0-son, másrészt és ami a lényeg, megint külön élmény volt mindenkinek, de a legviccesebb az volt, hogy mamának is 🙂 , maga a kompozás, előkelő helyen szerepelt nála az egész napos örömöknél, mert úgy volt ezzel, ahogy mi nyárig, nevezetesen a Balatonon már sokszor, de a nagy Dunán, még egyszer sem kompozott 🙂 … Valamiért fotózni sajnos nem fotóztam ott az átkelőnél, mondjuk jelentős szerepe van ebben a fényképezőm vacakolásának, de az biztos, hogy ragyogó napsütés és hihetetlenül kellemes nyugalom van ott valahogy a révnél.
A Brunszvik-kastélyról azt mondják, hogy egy darabka Anglia és tényleg az, a gyönyörű fehér falaival. Az épületben csak 3 szoba látogatható, a többi rész nem és itt működik az MTA egyik kihelyezett részlege is. Abban a kis részben viszont ami bejárható, Beethoven múzeum lett kialakítva, ugyanis a zeneszerző a Brunszvik család barátja volt, többször vendégeskedett náluk, állítólag az egyik lányukba, Jozefinbe szerelmes volt és ott, Martonvásáron írta az Appassionata-szonátát. Mi ahogy beléptünk a gyönyörű kastélyparkba, egyből ott ragadtunk, szóval fordítva jártuk be az egészet, először és jó hosszasan elidőztünk a parkban és csak utoljára mentünk be a kastélyba 🙂 . A kastélykert csodaszép, talán így ősszel a színes lombokkal, falevelekkel a legszebb! A felét jártuk be a parknak, mert mama így is nagyon elfáradt, de hát az is egy élmény volt és így is legalább 2 órát a kertben voltunk, közben persze néhol megpihentünk, terméseket szedtünk össze, és csak azt sajnáltam, hogy nem vittem plédet és ennivalót (ami még ráadásul a kocsiban volt is) piknikezni, mert az egy remek hely ott… Továbbra is a homályosabb képek az enyémek, de ebből most igazán nem akarnék lecsípni, ugyanis a java részét Toma fotózta, az éles képek meg továbbra is Mátét dicsérik 🙂 :
Ezeket Toma fotózta, az egyiket az én, másikat Máté telefonjáról 🙂 :
Ez már a kis szigeten van, ahová egy hídon keresztül lehet besétálni és nincs is mit mondani, elférünk a hóna alatt 🙂 :
Találtunk útközben egy kis plüss kedvencet, nagyon megsajnáltuk, mert a földön hevert és látszott, hogy valaki elhagyta, feltettük ezért egy farönkre, ne legyen már szegény a földön – talán homályosan látszik a fán.
Toma nem is akarta ott hagyni, annyira sajnálta, de mondtuk neki, hogy biztos valaki keresi és lehet visszajön érte, aztán nézegettük, hogy nem túl koszos és valószínűleg alig pár perce fekszik a földön, de sajnos nem láttunk a közelünkben senkit. Viszont miközben ezt tárgyaltuk, futva érkezett vissza egy anyuka, aki kérdezte, hogy nem láttuk-e a földön a kisfia kis kedvencét 🙂 ? Úgy örültünk, hogy odaadhattuk neki : ) !
Aztán ott a szigeten volt egy nagyon érdekes fa, a mocsárciprus, aminek a léggyökerei a földön kidudorodnak, mint a kisebb farönkök, Toma nagyon jól elvolt rajta 🙂 , meg az összes gyerek is aki arra járt persze 🙂 :
És volt a fán egy dudor, amire Máté felrakta az öccsét 🙂 :
Aztán amikor kellőképpen elfáradtunk, bementünk megnézni a Beethoven múzeumot, ami szintén nagyon szép volt, bár kicsit levont az értékéből, hogy összességében borsos árat kértek a kastélykert és a múzeum látogatásért is, egyenként 1800 Ft-ot fizettünk, ami a múzeumért szerintem nem reális, mert összesen ugye 3 szoba van, de ha már ott vagyunk, csak nem hagyjuk ki, a kastélykert viszont megéri mindenképpen, nekünk így utólag a múzeum is megérte, mindjárt kiderül, hogy miért! A múzeumban Beethoven zongorája, a Brunszvik család könyvtárából könyvek és a levelezésükből van kiállítva. Viszont ami nagyon meglepő volt és ilyet még tényleg nem tapasztaltunk, volt ott a múzeumban egy félreeső rész székekkel és a tévén egy hangverseny ment Beethoven zeneműveiből és oda Máté ült le elsőként, majd Toma és mi is, aztán végighallgattuk az egészet! Aminek igazán örültem, hogy a kicsi és a nagy is, láthatóan élvezte! Nekem ez örök élmény marad, azt hiszem erősíteni kell ezt a vonalat…
Az egész hely gyönyörű, ide is visszamennék minden évszakban 🙂 ! A hazafelé utunk picit izgalmasra sikeredett, mert csak egészkor járnak a kompok és ugyan időben, de pont kiszámolva indultunk el Martonvásárról a rév felé – ami onnan egyébként max. 15 perc kocsival – csak azzal nem számoltunk, hogy abban a kisvárosban az első lámpás kereszteződésig a tömött sorban álló kamionok mögött, legalább 5-10 percet ácsorgunk, mondjuk onnan már szabad volt az út Ercsiig. Óra 10-re értünk a kompkikötőhöz, gondoltuk nem lesz ott már senki, útközben nézelődtem, hová lehetne menni még a környéken vagy arra gondoltam a kikötő melletti szép füves részen maradunk és piknikezünk egyet, mert ott is aranyos, szép a környék. De nagy meglepetésünkre erre nem volt szükség, tényleg soha nem szabad feladni, még az első adag autó sem ment át a komppal, mert sokan, legalább 13-an várakoztak előttünk, 9 kocsi fér fel egyébként a révre. Szóval mi a második turnussal, de átmentünk, ennek köszönhetően délután még Tomával a fodrászhoz is odaértünk 🙂 . A kompozás vissza is egy élmény volt egyébként, mamának és Tomának főleg, Legkisebbünk másnap az első helyen emlegette persze az emlékezetes pillanatok között. Nekem meg külön élmény átérve Szigetújfaluba a komptól vezető kacskaringós, szép út a főútig, amit soha nem fotózok le, valószínűleg mert vezetek közben 🙂 , meg az árteres erdő is szerintem csodaszép ott, de legalább van miért visszamenni arra 🙂 !
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: