Nem kell mondanom sem talán, hogy eszement gyorsan elillant ez a hétvége (is), csak most tényleg sebesebben, mint általában. Ez mondjuk nem meglepő a szombati munkanap fényében, szegény Toma nagyon nehezen ment, főleg úgy, hogy csak ő ment itthonról, mondjuk az elviselhetőség miatt úgy tudta, hogy Apa is dolgozni fog és a Családfő ment érte, ami ugye ünnepnapnak számít 🙂 , de akkor is nagyon odavolt és tényleg bődült fáradt is volt… De nem akartam, hogy itthon maradjon, mert semmi értelme nem lett volna, hogy a kicsi hétvégén a szombati napot pótoljuk be, inkább azt hiszem a következő szombati munkanapon nem megy majd, mert igazán meg is érdemli, ez a 4 szombat teljesen kimerítő az ennyi idős gyerekeknek, meg persze a nagyobbaknak is, és még értelmetlen is, de nem is akarok ezen bosszankodni már, nincs értelme.
Szóval következő szombaton nem megy Toma, ráadásul akkor nem is tanulnak, valami kézműveskedés lesz iskolai szinten, de Toma alig várja, hogy itthon maradhasson, úgyhogy ezt a vágyát szerintem teljesítjük 🙂 … Egyébként meg olyan édes volt, lájtosan tanultak a hétvégi tanítási napon, és hagyományosan, kint a kertben meggyújtották az iskolával közösen szombat reggel az első adventi lámpást, az ugyanis nálunk kint farönkökön van elhelyezve és fenyőágakkal körülvéve, ami nekem is olyan hangulatos és aminek külön örültem, hogy Toma odavolt érte, nagy lelkesen mesélte, hogyan indult a napjuk 🙂 …
De már reggel kezdődött minden, mármint szombaton, mert megérkezett az Angyalka első csomagja, amiben mézeskalácssütéshez voltak kiszúró formák, de hozott ez az Angyalka egy Villám Mcqueen-es adventi naptárt (bevallom, a múlt heti játszószobás rendrakásnál került elő, elfeledkeztem róla, kb. egy éve pihenhetett a polc mélyén 🙂 ), amiben nem édesség, hanem hol egy filctoll, ceruza, vasárnap egy nagy sikerű nyomda volt benne. És Toma szombat reggel 7 helyett, már fél 7-kor fent volt, hogy megnézze nem feledkezett-e el róla az Angyalka 🙂 és persze ami ugyanilyen fontos volt, hogy mit rejt az a csomag 🙂 …? Aztán délután,a palacsintás ebéd után, meg egy kis olvasás, ejtőzés után, gondoltuk nekiállunk a mézesnek, de az égiek nem így akarták, ugyanis elment az áram 🙂 … Tök sötét volt, elővettük a gyertyákat, meg is gyújtottuk őket, a frissen, még pénteken vásárolt vaníliás illatgyertyával együtt, mg a kis házikós, ledes karácsonyi lámpásunkat is beüzeeltük és olyan, de olyan hangulatos lett tőle minden, hogy komolyan mondom élveztük 🙂 !
Az az igazság, hogy nagyon fáradtak is voltunk, biztos megsütöttük volna a mézest, de nem lett volna olyan jó hangulata az egésznek, így tulajdonképpen örülhetünk, hogy aznap ez elmaradt, mert hol volt áram, hol nem, egy ideig, egész hosszú ideig tök sötét volt a környék. Szóval azt hiszem jót tettek velünk, mert így együtt voltunk, kellemes fényeknél beszélgettünk, és még pihentünk is, mert semmit nem tudtunk csinálni 🙂 , komolyan mondom, kellene ilyesmi gyakrabban is. Aztán aminek nagyon, de nagyon örültünk, az X-Faktorra az áram is megérkezett, így aztán onnantól persze azt néztük 🙂 .
Másnap pedig megint belengte a hangulatot az advent, ugyanis jött újra az Angyalka persze, Mikulás társast hozott, ami még a Gyereketetőről való, már múlt évben is nagy kedvenc volt és nagyon jól is jött ez aznap, ugyanis sok időnk nem volt, és még mézest is akartunk sütni. Elővettük a vágódeszkás adventi visszaszámlálónkat, amit pár éve készítettem és most már újdonságként Toma ír rá ákombákom számokat és elkészült az adventi koszorúnk is, nagyon egyszerű itthoni alapanyagokból, majd megmutatom, borostyánt például a kertből hoztam be hozzá tegnap. Majd mivel névnapos is voltam, az ötletemre elmentünk a Nagytétényi Kastélyba, ahol minden évben karácsonyfa kiállítás van ilyenkor és már ezer éve meg akarom nézni, így most felkerekedtünk és délután odamentünk. Olyan kellemes hangulata volt az egésznek, nyilván a kastély miatt is, és teljesen tök véletlenül, kifogtuk az ottani adventi első gyertya meggyújtását, nem is tudtuk, hogy van ilyen ott is 🙂 , ráadásul kint a parkos kertben lobbant fel az első láng, úgy, hogy gyerekkórus énekelt, harangjátékozott, nagyon, de nagyon hangulatos volt és egy kicsit varázslat költözött oda akkor szerintem, mert cudar hideg volt ugyan és mi nem is öltöztünk, készültünk kinti hosszas tartózkodásra, így tulajdonképpen rendesen átfagytunk a végére, de láthatóan közülünk mindenkinek, még Máténak is nagyon tetszett a dolog, szóval tényleg advent volt ott és akkor!
És ez még haza is jött velünk, mert estefelé, amikor megérkeztünk, nekiálltunk Tomával és megsütöttük a mézest, és rendesen hagytunk időt is neki, Toma kedvére gyúrhatott, szaggathatott, kekszpecsételhetett 🙂 , szóval így volt jó és így kellett ennek lennie 🙂 ! Ma viszont annál nagyobb volt az elkeseredés, hogy megint suliba kell menni, szeretném, ha gyorsan eltelne ez a 3 hét most már… Ráadásul nekem is most valahogy minden napra jut valami, ma beteglátogatóban voltam az egyik barátnőmnél, itt a szomszédunkban tulajdonképpen és az is olyan jól esett, de nem írok erről többet, mert nem lenne helyes, de a lényeg, hogy egyik dolog követi mostanában a másikat, és majd reményeim szerint megmutatom, amikről csak írok, valahogy most nem jutok ide írni, de hamarosan talán jövök 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: