Elsodorva

Eltűntem valahol a nagy adventi készülődés sűrűjében. Azt hiszem befordultunk a karácsonyi finisbe, szerintem egyik évben sem volt így, hogy ennyire ne lett volna időm semmire ilyentájt, de most ez a helyzet és nem tudom, hogy miért… Mondjuk az tény, hogy rengeteg idő elmegy bizonyos dolgokra (mint pl. adventi naptár), de hát az tavaly is volt meg már évek óta megy, szóval nem ez az igazi ok azt hiszem 🙂 … Igazi nagytakarítások is végbemennek, bizonyosak meg már tuti elmaradnak 🙂 , hát na mindegy is, a lényeg, hogy legalább az ablakoknak örülök, hogy azokon túl lettem a meleg novemberi időben 🙂 .

Toma itthon van csütörtök óta, mert eléggé megfázott, folyik az orra, így aztán ez is picit bonyolítja a történetet, mert ilyenkor ugye a karácsonyi vásárlást nyugodtan elfelejthetem, helyette igény mutatkozik mindenféle együtt játszásra és egyebekre 🙂 . Egyébként meg édes, hozott haza egy 96%-os matek dogát, előtte viszont ki volt borulva, mert írt egy 80%-os felmérőt ugyanabból – mondjuk én sem értettem, mert nagyon megy neki a dolog – Erika néni szerint figyelmetlenségi hibái voltak, mert a nehezek hibátlanok lettek, a  könnyűekben rontott, de Mátéra hasonlít, a hibákat nem szereti 🙂 … Állítólag az olvasás kiemelkedően jól megy neki, illetve nyilván nem állítólag, mert éni is látom, itthon csak bámultam valamelyik nap, hogy milyen jól olvas, és szerinte Szilvi néni azt mondta, hogy szuper és a legügyesebb 🙂 !

Máté gyűri a sulit, rajta elámulok mindig, még egy napot sem hiányzott, és töretlenül sikeresen nyomja az egész gimis dolgot, becsúszott talán azóta még egy hármasa azt hiszem fizikából, de tulajdonképpen csak négyese és ötöse van továbbra is 🙂 , pedig nem kímélik őket, általánosítható a 2-3 dolgozat naponta, most így a szünet előtt meg főleg! A Dalai Lámáról készített egy anyagot tegnap, ma meg valami társast kell csinálnia az egyik osztálytársával a buddhizmusról, tetszik ez az iskola a nézeteivel, módszereivel, örülök, hogy itt van Máté.

Egyébként meg valami armageddon, világégés van körülöttünk a tágabb családban magánügyileg, amiről nem írhatok többet és nem is szeretnék, a lényeg, hogy a rokonságomban több fronton magánéleti válság uralkodik, ami azért rám is kihat. Mert körülbelül olyan érzés – és ezt most nem nagyképűségből írom –  mintha világítótornyok lennénk a viharos tenger közepén és hiába van nálunk minden rendben, azért a többiekkel egyrészt nagyon együttérzek, a családtagok úgy érzem számítanak is rám, mint valamiféle lelki támaszra és hát akik a nem családtagok a válási és szakítási  hercehurcáknál, őket is szeretjük persze, van akiket évtizedek óta, nehéz ezeket a kapcsolatokat is elengedni, mert most minden átalakul, nyilván nem akarunk velük sem megszakítani semmit, de ezek a viszonyok megváltoznak helyzetükből adódóan, jönnek új szereplők és a többi, és a többi…  És hát voltak olyan hírek amik lesokkoltak ezen a héten, legyen elég annyi, hogy bestseller könyvet lehetne írni nem egyből…

Na hát szóval ennyi a helyzetjelentésem 🙂 …