Karácsony

Kicsit karácsonyi szüneten voltam, nehezen sikerült ide találni… Pedig jó volt a karácsonyunk, bár valahogy az a jó kategória maradt, a hangulatot valahogy nem éreztük idén teljesen, de megvolt szerintem ennek is az oka, akadt pár dolog, amit nem nagyon terveztünk be, de azért túljutottunk rajta 🙂 . Először is Máté hamar kijött a megfázásos betegségéből, viszont Apuci eléggé belezuhant, pont 23-án és hát 24-én volt eléggé rosszul. Azt nem is írtam, hogy Kati mama sem jött, bár ezt már egy héttel korábban is tudtuk, mert kicsit bedagadt a lába, ami azért hátráltatta ez ügyben, meg hát a családi fejlemények sem szorgalmazták az utazását…

Szóval ott voltunk vasárnap este, aznap ilyen sütős nap volt, előző nap késztettük el a mézeseket és a hókifliket, aznapra a 4 rúd bejgli maradt, amit meg is csináltam 3 diósat és egy mákosat, de ezek olyan termetes bejglik ám, simán kijönne belőlük 6 kisebb is, de mi így szeretjük, meg persze úgy, hogy jól megvan pakolva töltelékkel és ami különös volt, hogy picit sem repedt szét az idén, kicsit röhejes volt, mert már sütés közben is gyanakodtam, hogy hogy lehet ez 🙂 , amikor kivettem vizsgálgattam, bökdöstem, hogy miért nem repedt szét 🙂 – már azon morfondíroztam, hogy lehet kevesebb tölteléket raktam bele, pedig nem úgy tűnt és nem is úgy lett, mert jó sok volt benne, szóval betudtam a végén annak, hogy ez most végre sikerült 🙂 , tele is volt és nem is repedt szét, próbáltam aztán már örülni, mert ilyen se nagyon történt még 🙂 …

Azért a vasárnap este legnagyobb projektje a karácsonyfa talpba helyezése volt. Nálunk, hát most már idestova 13 éve, ha jól számolom, úgy zajlik a karácsony, hogy 23-án éjjel feldíszítik az Angyalkák a karácsonyfát, amit általában az utolsó pillanatban szereznek be a család férfi tagjai, élükön Apucival, mert akkor jól tud alkudni a fára 🙂 és oda általában Máté, és most már Toma is elkíséri. Aztán a fát talpba helyezik, már Mátéval kiegészülve, behozzák, ilyenkor még Toma is fent van és hagyjuk, hogy éjjel tegyék a dolgukat az Angyalkák és elhozzák a szépen becsomagolt ajándékokat a Jézuskától, hogy aztán reggel már magára a Karácsonyra ébredjünk, ajándékostul, fástul, mindenestül 🙂 .

A gyakorlatban pedig ez úgy zajlik, hogy miután bekerül a fa a házba, Tomát is megpróbáljuk alvásra bírni, mikor és milyen időpontban sikerül, ez már egyre kérdésesebb, mert ugye ilyenkor már nagy az izgalom az ő részéről is. Szóval miután végre nyugovóra tér Tománk, kezdődik a második műszak 🙂 , ilyenkor történik a fa díszítés és miután Máté is felment a szobájába aludni, általában akkor szoktunk csomagolni is, mert ilyenkor már tutira minden ajándék bent van a házban 🙂 . Egyébként ez az éjjeli műszak, a sok fáradság ellenére is az egyik legjobb buli – bár akkor és ott nem mindig gondoljuk így 🙂 – Kati mama például ezt emlegeti a legkedvesebb karácsonyi készülődésnek, nagyon szereti, már a családban máshol is kampányolt hasonló mellett, mert ilyenkor ugye a díszítés mellett jól szórakozunk, most már jó pár éve Máté is velünk vidul 🙂 , és ő is élvezi, mert jókat nevetgélünk közben, ilyenkor mindig készül valami finomság, vagy a bejglik vagy a zserbó ilyenkor sül ki és kerül kóstolásra való állapotba, amit persze ki nem hagynánk, egyik évben ha jól emlékszem boros teáztunk is – Mátét azért ebből kihagytuk 🙂 – szóval jókat eszünk, iszunk, beszélgetünk, együtt vagyunk és nem utolsó sorban díszítünk 🙂 . Néha sajnálom, hogy Toma kimarad a jóból, de hát neki készül ugye az egész meglepetés 🙂 , és most már azt hiszem egy vagy két éven belül ő is benne lesz ebben az egészben, sokáig ez már nem tartható, sajnos 🙂 . Szóval feltett szándékom, hogy ezt a kis karácsony előtti szeánszot megtartsuk a jövőben is, mert szeretjük 🙂 !

Na, de most azért került egy kis gikszer a gépezetbe, ugyanis idén először és azt hiszem utoljára, online rendeltünk karácsonyfát 🙂 . Hogy mi van… 🙂 ??? Gondolhatják sokan, teljesen jogosan, bár sok mindent rendeltem már neten keresztül, de például ruhát csak ritkán, és ilyennek kellett volna lennie a karácsonyfának is, de hát akkor jó ötletnek tűnt 🙂 … A Családfő vetette fel az ötletet, mert az egyik ismerőse a FB-on hirdette ezt az egészet, de mindketten benne voltunk persze, ki is választottuk még december elején a szép fát, 2, 75 körül volt, és tényleg minden rendben ment, megérkezett a fa, elhozták a fiúk, aztán a fészerbe rakták egy héttel szenteste előtt. Azzal  viszont nem számoltunk, hogy amire ideért a fa, a 2, 75-ös magasságból lett olyan 3,10 🙂 és olyan szép terebélyes volt az egész, ami ugye a neten keresztül nem jött át, hogy amikor behoztuk a házba és kibontottuk, picit megint a Chevy Chaze féle Karácsonyi vakáció című filmben érezhettük magunkat – pár éve már volt hasonló esetünk, bár akkor Apuci  piacról hozta a fát 🙂 – abban van egy olyan rész, hogy amikor kibontják az erdőből saját kezűleg kivágott fát, az kiüti az ablakokat és lever mindent a nappali közepén…

Az ablakaink nem törtek ki, de az már biztos lett, ha a fa bent marad, akkor mi költözünk ki valahová, mert úgy nagyjából a fél nappalit elfoglalta 🙂 … Így aztán este 9 körül, amikor bekerült a fa, hosszas ötletelés zajlott első körben, hogy mit is csináljunk a kis fenyőnkkel, aztán amire kitaláltuk, hogy majdnem félbe vágjuk már olyan 10 is elmúlt, kint esett az eső, oda már nem vittük volna ki, a Családfő egyre rosszabbul volt, bár az biztossá vált, hogy ezt csak ő tudja megoldani közülünk, mert ráadásul a törzse ennek a kis picuri fának, olyan erős férfi felkar vastagságú volt 🙂 … Közben mindenféle bogarak jöttek elő, biztos a fenyőn laktak, rengeteg muslinca (én sem értettem), katicabogár, hőscincér és még azóta is meglátogat minket közülük egy-egy példány, rovarirtóztunk, mire nem jó a mosogató alatti csap szerelés és takarítás ugye pár héttel ezelőtt, így most tudtuk, hogy van itthon ilyen is 🙂 , egyébként már csak egy mókus megjelenése hiányzott, szinte vártuk mikor jön elő 🙂 …

Na, de a lényeg, hogy lett félbevágott fánk, ami így is nagyon szép, olyan jó dús, terebélyes, Toma jó későn aludni ment, mi hármasban díszítettünk, bár Máté megjegyezte, hogy amikor ő volt pici és neki csináltuk ezt az egészet, el nem tudja képzelni, hogy végeztünk mindezzel kettesben, egyébként most már én sem tudom, de valahogy csak sikerült akkor is 🙂 … Reggel aztán nagy volt az öröm, mindenki részéről, lett meglepetés mindenkinek, ha csak kicsi akkor is, Máté telefont kapott, amit azért sejtett, de mellé lett egy üveggel egy nemrég megtetszett parfümből is, Toma rengeteg sok mindent kapott, mert nem keveset kért 🙂 , lett távirányítós Ferrari versenyautója, mint Vettelnek 🙂 , aztán távirányítós hatalmas Transzformeres robot, aki távirányítva változik át és ami tulajdonképpen meglepetés volt neki, mert nem szerepelt a listán 🙂 , kapott könyvet, társast (Scrabble Junior), számszüretes kártyát, mert ezek nélkül nekem elképzelhetetlen a karácsony, könyv és társas elengedhetetlen szerintem 🙂 , de aminek a legjobban örült, a Böde Danis Fradi mez, ami azóta is rajta van 🙂 és egy Fradis focilabda, ami mind a listáján volt egyébként…

Máté egyébként akkor is és azóta is nagyon boldog az új telefonjával, nagyon vágyott már rá, aznap eléggé lefoglalta az új teló megismerése, képekhez viszont továbbra sem járult hozzá 🙂 …

Másik újításunk az ételrendelésünk volt, ezen a karácsonyon mindent rendeltünk úgy látszik, de annyira nem jöttek be most a dolgok 🙂 . Megérkezett időre az ebéd is, egy héttel korábban kipróbáltuk az éttermet is, nagyon finom volt minden és amit karácsonykor kaptunk azok is jók voltak, de már megint az a jó kategória volt. Árnyalatnyi különbségek voltak igazából és sok rendelésük volt, nyilván ez is közrejátszott, lehet, hogy már korábban elkészült a mi ebédünk, mint ahogy szállították, nem tudom, de annyira nem voltunk elájulva, megettük, jó is volt, de valahogy az az éttermi étel volt csak, ami finom, de nem az az igazi valahogy… Hát, nem tudom jövőre, hogy lesz, most valahogy kicsit elment a kedvem az ételrendeléstől, inkább főzök 🙂 vagy valami sokkal tutibb éttermet keresünk, az biztos!

Délután jöttek hozzánk a sógornőmék, náluk is járt persze a Jézuska, jól elvoltunk együtt, aztán estére mentek tovább, a barátja szüleihez. Innentől viszont semmi váratlan dolog nem zavart be és nagyon is élveztük és kiélveztük végre a karácsonyt: este és másnap egész végig csak filmeket néztünk – kihagyhatatlan a Reszkessetek betörők – későn keltünk, pizsamában ejtőztünk délig, kipróbáltuk az új játékokat, a társast és a kártyát. Szerdán délután unokatesómék jöttek hozzánk, a szokásos 26-i családi karácsonyra. Azért kicsit féltem ettől az egésztől, az unokanővérem halála után ez nem volt most könnyű. Ráadásul a temetés körüli őrület után, persze a férjét nem hívtuk – azóta sem beszél vele senki – viszont a gyerekeket szerettük volna elhívni, a 20 éves fiát és a 12 éves lányát, de nagyon kérdéses volt, hogy elengedi-e őket egyáltalán hozzánk az apjuk. Elengedte, jöttek is örömmel és olyan jó volt őket újra látni, de nagyon nehéz is egyben… Végül remekül sikerült minden,bár tényleg nem volt könnyű, de mindenki jól is akarta érezni magát és ez sokat jelentett, az biztos! Mivel kora délután jöttek hozzánk és ebéd után járt az idő, voltak, akik tőlünk még tovább mentek valahová vacsorára, ezért nem készültem hat fogásos ételekkel 🙂 . Viszont egy halom gofrit sütöttem és majonézes kukoricát készítettem, leveles tésztába tekert virslivel, kifejezetten jól esett szerintem mindenkinek a nem karácsonyi étrend 🙂 , szinte minden el is fogyott.

Valahogy külön figyelmet kapott a karácsonyfánk, nemcsak maga a fa, bár az is mindenkinek nagyon tetszett, főleg miután elmeséltük a vasárnap esti történetét is 🙂 , de a saját kezűleg készített díszeink tetszettek nagyon! Amiből elég sok van a fán egyébként, egyszer megszámoltam, azt hiszem 30 körül van belőlük és majdnem egyesével végignéztük őket, jó is volt újra emlékezni, hogy évek alatt miket készítettünk, az egyik leglátványosabb egyébként, a hatalmas bordó gömbünk, Máté és Toma ujjfestékes kéznyomatával 🙂 , amit egész pontosan tudunk, hogy 2 éve készült, ugyanis szépen ráírtam az évszámot és a neveket – nem mintha nem lenne egyértelmű egy óriás tenyér, a másikon meg egy kicsi 🙂 … Megbeszéltük, hogy ezután is karácsonykor mindig összejövünk így mindannyian, annak ellenére, hogy a másik unokatesómék pedig válófélben vannak, hát na, nem egyszerű most már semmi, de tulajdonképpen az emberi kapcsolatok és az elhatározás számít, legalábbis ebben bízunk!

Szép volt ez a karácsonyunk is szerencsére, viszont ami kiemelkedik és külön ajándék nekem, hogy az adventi készülődés idén igazán nagyon élvezetes volt! Szerettem az adventi naptárunk minden egyes meglepetését is Tomával elkészíteni vagy olvasni vagy menni valahová, szerettem a közös Mátéval kiegészült mézeskalácssütést és díszítést, amiről még nem is írtam, szerettem még a kezdetek kezdetén a névnapomon a kastélylátogatást, amit Apuci szervezett nekem, és szerettem apránként díszíteni a házat, hol egy új égősorral, hol ezzel-azzal, és szeretem vagy inkább külön hálás vagyok azért, hogy ez a szép, hosszú, készülődős időszak, így megvalósulhatott nálunk…