Zsufis napok

Mondhatnám, hogy a hétvége, de az egész múlt hét eléggé zsúfoltra sikeredett. Hát írni, nem igazán volt érkezésem, pedig biz’Isten akartam, de most tényleg elsodródtam valahogy… És szerintem még fogok is, mert a következő napok is már most látni, hogy tele lesznek, ha nem is mindegyik, de a többsége az igen. Azon kívül, van itt valami, ami nagyon lenyomja a hangulatomat, baráttal és betegséggel kapcsolatos, amiről nem akarok és nem is tudnék többet írni, de komoly a helyzet…

Szóval nem is tudom hol kezdjem, de talán a fiúkkal. Máté azért most el van foglalva a sulival rendesen, minden héten tele van dogákkal, feleléssel és hasonlókkal. Még mindig nagyon jól megy minden, fizikából nemrég ötös TZ-t írt (!), kémiából négyest, ezeket csak azért említem, mert nehéz tantárgyak és nehéz tanároknak számítanak azok akik az órákat tartják. De ami a legjobb, jövő évtől átalakul náluk az angol, 3 csoportba osztják majd szét őket, írni kellett tudásmérő tesztet, hogy kit, hová soroljanak, Máté a legmagasabba került, ami nagy szó! Úgyhogy jövőre állítólag fel kell kötni a gatyát, egy teljes könyvet egy az egyben átugranak, fakultációnak pedig az angolt javasolja a tanárnő, mert úgy még több óraszámban tanulják majd a nyelvet. Egyébként pont mi is ezt tervezgettük Mátéval mindentől függetlenül, hogy az egyik fakja az angol lesz, a másik valószínűleg meg töri. 

Toma meg most olyan jól van a suliban! Remekül érzi magát, tele van barátokkal, állandóan fociznak, jó is benne, rengeteg gólt rúg, ez is lelkesíti. Valamelyik nap belső kört futottak az udvaron, ő lett az első és annyira lelkesen mesélte, hogy szinte mindenki neki szurkolt, az osztályból is, de ismeretlen negyedikesek is, mert hátulról indult és jött fel az első helyre 🙂 ! De ez van általában a kinti iskola körnél és a sorversenyeknél is, hogy sokszor nyeri őket, a tesi tanár néha úgy érzem rosszallóan mondja, hogy miért nem jár valamilyen edzésre ez a gyerek 🙂 , amit néha már én is bánok, mert tényleg nagyon ügyes Toma, és most már úgy érzem bírná is a terhelést, de mivel áprilist írunk, ez már igencsak megkésett kezdés lenne és persze azért nem ment sehova ebben az első évben, mert ez még februárban sem így volt, valahogy nagyon elfáradt mindig a suliban, sőt, ha őszinte akarok lenni, most is kidől esténként, de most már szerintem az év vége is benne van a dologban. Azért ez sem gátolja meg a számkirályságban, betűkirályságban, most egyelőre legalábbis, a tanulás elég gördülékenyen megy.

Aztán itthon is volt mindenféle, eddig majdnem sikerült felforgatnom a házat 🙂 , lemostam az ablakokat, ragyognak és illatosak a függönyök is, végre lenyírtam a füvet is még az esősebb idő előtt, kipucoltam és zsírtalanítottam a konyhát, szóval volt itt mindenféle 🙂 . Közben beszereztem az elsősöknek a csokinyuszit és a Kinder tojást még múlt héten, tegnap pedig ki is rakta őket a “nyuszi” estefelé az osztályteremben 🙂 , dokumentáltam is a többieknek és a FB-on kiraktam a zárt csoportba, ha esetleg elfogyna a meglepi amire hazaérnek a delikvensek 🙂 … Most reggel nyilván már megtalálták és talán meg is ették az érintettek 🙂 , kíváncsi vagyok mi marad, amire hazaér Toma..

Közben tegnap és ma úszni mentek Tomáék a sulival, dél körül többed magammal én is odamentem a szülőkkel segíteni a hajszárításban, Toma nem volt feldobva az úszástól, mármint az edzőtől, mert szerinte parancsolgatós és hasonlók, régen amikor jártunk, akkor Gyula bácsin az edzőn bukott meg az egész, bár ő tényleg szörnyű eset volt, azért is hagytuk ott akkor, Tomának meg annyira maradandó élményt sikerült szerezni akkor az úszással, ha azóta is arrafelé megyünk, ahol az az iskola van, ahol az edzés volt, vadul kérdezi, hogy ugye többet nem megyünk oda úszni…??? Hát, mit mondjak, az nem volt egy sikertörténet 🙂 … Tegnap megvettem a húsvéti nyalánkságokat az itthoni tojásvadászathoz – mármint Toma részéről, Máténál már azért ez más történet 🙂 – remélem addig az az osztálytársa, aki Mikulásnál közölte, hogy nincs is Télapó, csak a szülők csinálják az egészet, nem lendül akcióba 🙂 …

A hétvége teljesen elszaladt, szombaton az új szomszéd által kiszedett nádas tereprendezése zajlott. Körbe volt kürtölve itt a környéken, az új tulaj birkapörköltet főzött bográcsban és megbeszélte a területi képviselővel, aki nemrég járt itt lakógyűlésen, hogy hozat konténert, amibe a köveket, gazokat, szemetet pakoltuk. Szóval egész szombat délután kint gereblyéztünk, szemetet szedtünk, aztán ettünk és ami a legjobb volt az egészben, nem is gondoltam, hogy olyan sokan összejönnek, mint ahányan jöttek, tényleg örültünk és nagyon jó kis délután kerekedett. Vasárnap Tomával színházba mentünk, a Nagy Ho-ho-ho-horgászt néztük meg az Új Színházban, az is szuper jó volt!

Holnaptól pedig Tomának már szünet van, nevelés nélküli nap lesz a suliban, már várjuk iszonyúan 🙂 !!! Holnap jön át Dani barátja hozzánk, úgyhogy lesz itt buli valószínűleg 🙂 , csütörtöktől már Máté is itthon van, aztán persze a Családfő is. Készülünk persze a húsvétra, barkánk már van, ma vagy holnap feldíszítjük tojásfának. Tojást biztosan festünk, mert az Toma részéről elmaradhatatlan, saját kölnivizet is készítünk minden bizonnyal, ahogy eddig is, és természetesen locsolkodni is mennek a fiúk, legalábbis a tervek szerint 🙂 . Talán lesz még más kisebb festős kreatívság is, ha belefér az időbe, sütünk répatortát, mert azt imádjuk, meg sajtos rudat és lehet, lesz még Fantás süti és talán linzer is, ez utóbbiak, még képlékenyek és azt hiszem talán fonott kalácsot is csinálok, mert van egy nagyon finom receptem hozzá, de ez picit soknak tűnik, szóval ezt majd még meglátjuk 🙂 … 

Jaj, és egész más téma, de teljesen kiütött tegnap este, hogy Párizsban leégett a Notre-Dame! Párizsban voltunk nászúton és mivel pont az alatt az egy hét alatt sztrájkoltak a múzeumok, amíg mi ott jártunk – hát mikor máskor – főleg az épületekben mélyedtünk el. Megnéztük az Eiffel-tornyot, a Luxemburg kertet és még sorolhatnám és vagy háromszor vissza mentünk a Notre Dame-hoz, mert annyira gyönyörű volt! Soha egy pillanatig sem gondoltam, hogy pont ő lesz, ami a legjobban tetszik majd Párizsban, de így lett, egyszerűen csodaszép volt, a hangulata olyan utánozhatatlan, a fények pedig amik a festett ólomüvegeken beáramlottak, egyszerűen mesések voltak! Mindig azt gondoltam, hogy majd visszamegyünk, már csak a múzeumok miatt is és egyáltalán csak úgy is 🙂 , és akkor újra elmegyünk a Notre Dame-hoz, …de már ha újjá építik, minden bizonnyal nem olyan lesz mint előtte… Komolyan gyászolok a franciákkal, annyira sajnálom! A másik kedvencem a Montmartre volt, remélem ott nem történik semmi…