Remete-szurdok

Nagypénteken volt a napja, hogy elmenjünk egy kis túrára a Remete-szurdokba. Ami külön meglepett, az az, hogy mindig meglepődöm Mátén, aki semmi hajlandóságot nem mutatott még az indulás előtt sem nagyon, hogy kiránduljon egyet, menet közben viszont már egészen feldobott lett és örült hogy kimozdultunk otthonról – nem mintha ez rajtunk múlna 🙂 , hiszen általában ő nem akar jönni, szóval eléggé vicces a dolog, meg fura ez a kamasz működés, én nem vagyok az az erőltetős típus, eddig sokszor ráhagytam, hogy ne jöjjön, ha nem akar, most sem kardoskodtam, de még az is lehet, többször kéne, lehet többször jönne, bár az meg nem én lennék 🙂 … Szóval a hely szép, de nem olyan lenyűgöző, mint a Dera-szurdok és igazán sajnáltam, hogy pont Máté látta ilyen élesen a különbségeket, akkor lehet inkább oda kellett volna mennünk 🙂 . Nagy nehezen találtuk meg, hogy hol is kell bemenni a házak között a szurdokba, amikor ott bent jártunk az erdő mélyén nagyon is szép volt minden és mivel Toma sem lelkesedett az indulásért, külön örültem, hogy ő meg elejétől a végéig élvezte az egészet 🙂 …