Nyárváró

Az az igazság, hogy nagyon várjuk a végét a sulinak, lassan fizikai fájdalom felkelni reggel az iskola miatt, elindulni meg még inkább… Persze tudtuk, hogy így lesz ez, csak nem sejtettük mondhatnám, de asszem sejtettük is. Ennek ellenére Toma remekül megy suliba, ha túl van a reggeli sokkon, hogy megint egy hétköznapra ébredt, ergo fel kell kelni… Kábán negyed 8 körül magához tér, reggelit egyszerűen már nem tudok belediktálni, pár hete még ment suli előtt, most nem, kedve és idő sincs rá általában, pedig még a kekszre is hajlandó lennék, volt, hogy gofrit majszolgatott még nem is olyan régen, de most aztán semmi. Cserébe dugig tömött túlélőkészlettel van tele az uzsonnás doboza… Örülök, hogy reggel pisil, fogat, esetleg arcot mos, felöltözik és tulajdonképpen indulni kell, ma így is lecsúsztuk a csatlakozást az osztállyal, amikor átmennek a kis épületbe, bár az is igaz, hogy szerintem előbb elindultak vagy csak én képzelem ezt 🙂 , mindenesetre pár percen múlt az egész, de persze semmi gond, Toma már simán átsétál és kész, nem is izgatja magát 🙂 .

Máté is ki van purcanva, ennek demonstrálásaként szerdától itthon maradt, kivette mondhatjuk a 3 napját, amit én igazolhatok neki, szerinte vétek lett volna veszni hagyni 🙂 … Persze hagytam neki, alig hiányzott ebben az évben, talán 4-5 napot, a jegyei is tök jók, szóval ez teljesen egyértelmű, hogy itthon maradhatott. Ettől függetlenül nyöszörög, hogy hiányoznak az osztálytársai, ami tök jó egyébként, de hát nyilván nem lehet mindent egyszerre akarni… Azért masszívan benne volt ebben az egészben a kémia dogája is, amire úgy érezte készülnie kell még több napot is, nem akart beszedni egy rossz jegyet, négyesre áll, szeretné, ha így maradna 🙂 , persze pótolnia kell majd, jövő héten, de addigra már doktorátusi címet szerez belőle szándéka szerint… Viszont neki most jön a dogák zöme, még mindig, pedig írtak már az utóbbi pár hétben rengeteget, de még mindig írnak, van amiből az utolsót, de olyan is előfordul, hogy dupláznak valamiből, pl. ilyen a töri és a matek, szerintem még június első hetében is végig TZ-ket gyártanak… Tomáék matekból írtak tegnap, ez volt az utolsó, azt hiszem már csak írás, szövegértés van így egyben valamikor talán a jövő héten, aztán nekik ennyi volt erre az évre, hacsak környezetből nem lesz még valami, de azt már nem hiszem.

Mondtam már, hogy csak 13 nap van hátra a suliból? Akkor most mondom 🙂 , visszaszámolok, na jó, a maival 14 lenne, de ez a péntek már ugye nem számít… Ebben benne van már a pünkösd hétfő persze levonva és egy nap kirándulás, mert mindkét fiú egy naposra megy idén, de hát a 13 az remek szám, ezt már azért akárhogy ki lehet bírni!

Itthon meg valahogy alig haladok, mindennel csehül állok, a kerttel, meg a benti dolgokkal is, csiga lassúsággal araszolok előre, ha nekiállok bárminek is, nem tudom mi van, olyan enerváltnak érzem magam, pedig jó a kedvem, de valahogy nyomaszt néha, hogy minden a házban és ház körül rajtam áll, és ettől tök logikusan nem felpörgök, hanem leeresztek 🙂 . A Családfőt meg lassan klónozni kéne, rengeteg munkája van, ami még egy-két hétig biztosan így lesz, tényleg éjszaka, hétvégén és mindig nyomja az ipart, már jó lenne, ha pihenhetne… 

Az időjárás meg mondjon le, csak azt tudom írni, bár hozzáteszem, hogy valahogy ilyenkor tavasszal ezen annyira nem tudok kiborulni. Rájöttem arra is, hogy miért, mert szerintem ősszel sokkal jobban féltem a jó időt és a jó napokat, mert akkor már meg vannak számlálva a meleg, napsütéses órák, ilyenkor meg előttünk van még a végtelen nyár ugyebár 🙂 , így sokkal elnézőbb vagyok a rossz idővel szemben is, hiszen csak most jönnek az én, a mi napjaink, a meleggel, napsütéssel és minden jóval, és nem vagyok hajlandó bedőlni semmi olyasminek, hogy idén hűvös nyár lesz (pedig sajnos emlékszem rá az utóbbi évekből, hogy volt ilyen), de most nem lehet egyszerűen, jön a napsütés, fürdés és minden más, ami a nyarat jelenti, hiszem, hogy nemsokára itt van 🙂 !