Tihanyba egyszerűen el kell mennünk, minden nyaralás alkalmával, sőt, ha nem a Balatonon nyaralnánk, úgy érzem akkor is igényelném, én legalábbis mindenképpen, hogy egy napot Tihanyban töltsek 🙂 … Szerencsém van ebben a fiúk is támogatnak, Máté kifejezetten szereti Tihanyt, szóval jól jártam ezzel, bár az is igaz, hogy olyan régóta járunk oda vissza, hogy lehet egész egyszerűen ő is csak úgy megszerette 🙂 .
Az utolsó napon autóztunk át, a szokásos útvonalunkon kezdtünk, a parkolóból felgyalogoltunk az Apátságig, közben mivel Toma megéhezett, még lángost is kapott az egyik helyen, ahol már többször ettünk:
Mivel nálunk demokrácia van (hehe) 🙂 , ezért megint csak választhattak a fiúk, hogy több lehetőség közül, mint pl. a Belső-tó és egyebek, hová menjünk, mert Tihany különlegessége a gyönyörű természeti környezet is. Nagy meglepetésemre az Őrtorony-kilátóra esett a választásuk, mondjuk sejtem, hogy azért, mert oda a parkolóba kocsival fel lehetett menni 🙂 … Bár, így utólag azt mondom, hogy ha tudták volna, mi vár rájuk, akkor biztos nem a kilátót választják 🙂 , ugyanis pár éve az alsóörsi Somlyó-kilátóhoz mentünk fel, amit azóta is emlegetnek, hogy milyen magasan volt, sőt, a strandon a vízből is megcsodáltuk a hegy tetején és elborzadva mondták, hogy ők bizony oda még egyszer nem másznak fel (pedig szerintem nem is volt vészes 🙂 ).
Na, ez a kilátó viszont már szerintem sem volt egy olyan kis laza menet, pedig van oda egy másik út is, ami sík terepen vezet egy ideig, aztán erdősre vált, de az hosszabb és gondoltam, hogy az én hisztis túrázóim attól ki lesznek borulva 🙂 , na meg eléggé meleg lett már akkorra, a szakasz meg egy ideig a napon haladt volna. Ez az út viszont gondoltam egyszerűbb, egy ideig kocsival mehetünk, aztán biztos lesz egy kis emelkedő (hahaha), de viszonylag gyorsan ott leszünk.
A kocsival feljutás és a viszonylagos rövidség stimmelt, viszont az emelkedő, hát, hogy is mondjam, nem picit emelkedett, hanem nagyon, mondhatjuk, hogy függőlegesen mentünk felfelé 🙂 … Hogy én mit hallgattam a fiúktól útközben azt inkább hagyjuk, mondjuk szinte mindenkinek lógott a nyelve, amire felértünk 🙂 . Megfigyeltem, hogy kedves családom nem áll meg pihenni, ha kimerítő útvonalon van, hiába mondom, hogy kéne mert úgy csak könnyebb, szerintem előbb meg akarják úszni az egészet, ezért hajtanak, nem állnak le, amíg oda nem érünk, viszont a kilátás mindenért kárpótolt, még Máté is megbocsátotta az egész utat 🙂 :
Lefelé ráadásul kicsit eltévedtünk, az egyik ösvény helyett a másikon mentünk, abból lett gyanús, hogy lankás volt 🙂 , szerintem amire felértünk a függőleges gyaloglásban, senki nem nézte, hogy merre járunk, engem is beleértve, örültünk, hogy mindjárt megérkezünk az úti célunkhoz 🙂 . Így aztán visszafordultunk és elértünk újra az elágazáshoz, ahol meglátva a másik ösvényt, biztosak voltunk a dolgunkban, mert úgy lejtett, hogy csak na! Tomának állandóan szólni kellett, hogy lassabban menjen, mert ő az, aki képes lefelé és fölfelé is szaladni. Én meg fejlődőképes vagyok, ugyanis, a tavalyi, Barátlakásoknál történt esésem után, amikor papucsban voltam ugye 🙂 , most már betettem egy edzőcipőt magamnak a kocsiba, biztos, ami biztos alapon, amit nagyon jól tettem, mert anélkül, hogy jöttem volna le onnan, arról csak nagyon csúnya elképzeléseim vannak 🙂 … A fotók a lankás szakaszon készültek 🙂 :
Most azért egy ideig pihentetem a kilátókat, de már most tudom, hogy jövőre is lesz bőven mit megnézni Tihanyban, mert valahogy a megnézendők listája nem nagyon akar fogyni, inkább csak mindig bővül 🙂 …
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: